Az Állati jelek, képek és terek konferencia megnyítója
és plenáris ülése.
Jel-Kép-Tér Munkacsoport. Szeged, 2017. november 17.

Fotók: Tiszai László

 Az Állati jelek, képek és terek konferencia előadói
Jel-Kép-Tér Munkacsoport. Szeged, 2017. november 17.

Fotók: Tiszai László

 Az Állati jelek, képek és terek konferencia
Hallgatóság

Fotók: Tiszai László

Kategória: hírek | 1 hozzászólás »

 A konferencia plakátja / meghívója
(pdf formátumban letölthető, nagy méret)

A konferencia Roll Up-ja

A konferencia logója

A konferencia jelvényei

Állati jelek, képek és terek konferencia
2017. november 17-18.

HELYSZÍN
Szeged, Boldogasszony sgt. 6. III. emelet

SZTE JGYPK
Tudáskapu Természetismereti Tudástár

]]> http://www.jgypk.hu/jelkepter/kenferencia-helyszin/feed/ 0 http://www.jgypk.hu/jelkepter/lobanov-artyom/ http://www.jgypk.hu/jelkepter/lobanov-artyom/#comments Mon, 23 Oct 2017 06:56:50 +0000 http://www.jgypk.hu/jelkepter/?p=6017 Lobánov Artyom bővebben... →]]>

Lobánov Artyom
Az orosz népi kultúra állatábrázolásai

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Alkalmazott Humántudományi Intézet Modern Nyelvek és Kultúrák Tanszék
Orosz szakcsoport
russian@jgypk.szte.hu

„A kultúra lényegét tekintve kommunikáció.”– írja Umberto Eco. „…Valamelyest mindannyian lovak vagyunk, ki-ki a maga módján.”– olvashatjuk Vlagyimir Majakovszkijnál. A kultúrák hatékony párbeszéde napjainkban mind nagyobb jelentőségűvé válik. Minden népi kultúra a nép önkifejezési formája. A nemzetkarakterológia a világnézet és a mentalitás jellegzetességeit jeleníti meg. Az interkulturális közeg a személyiség közvetlen környezete, anyagi, kulturális és szellemi összetevők összessége, amely meghatározza a benne élő emberek élettevékenységét, akik e közegben tartózkodva önmagukon érzékelik az eltérő kultúrák képviselőinek hatását. E közeg átalakulásakor, a kommunikációs eszközök számának és a kommunikációs tér növekedésének körülményei között az embernek egyre nehezebbé válik kulturális hovatartozásában megnyilvánulva összehangolnia kommunikációs tevékenységét. Ugyanakkor a kommunikációs magatartás és kultúra a történelmi gyökerek és a nemzeti kultúrával való kapcsolat felismerésén, a népi alkotóművészet jelképrendszerének megértésén nyugszik, amelyben az állatszimbolika is jelen van.

Balog Edit

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Alkalmazott Humántudományi Intézet Modern Nyelvek és Kultúrák Tanszék Orosz Szakcsoport

baloged@jgypk.szte.hu

A „Többet ésszel, mint erővel.” – a szláv mitológiában a bölcsesség furfangos istenének, Velesznek tulajdonított mondás. „Mindenek előtt belátásért imádkozzatok. Mert amikor ti nem láttok, más ember fia fog elbotlani az ajtótok előtt.”– egy szufi bölcsesség. Az orosz népmesék ismerőiben felmerülhet a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a medve, aki az erdő legtekintélyesebb, leghatalmasabb állata, bizony nem minden helyzetben képes fizikai megjelenésének megfelelő súllyal és eredménnyel fellépni: olykor nem használja az eszét, nem ismer mértéket, elragadtatja magát, és így igen gyakran pórul jár.

Előadásomban igyekszem rámutatni az orosz kulturális hagyomány központi totemalakja, a medve jelentéskörének szemantikai gazdagságára az orosz népmesékben. A totemállat a szláv mitológia leleményes istenének, az isteni bölcsesség őrzőjének és a földi lét urának Velesz istennek szellemi üzenetét hordozza. A népmesekincs különböző ciklusaiban és korszakaiban más-más arccal és más-más archetipikus szerepben – erény- avagy ví­cium­jelképek hordozójaként – jeleníti meg az igaz út ismeretének és a valódi erő megnyilvánulásának különféle állapotait.

Sarnyai Csaba
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Orosz Filológiai Tanszék
sarnyaicsaba@gmail.com

Emberállatok: az orosz népi démonológia átmeneti lényei

Az orosz népi világlátás számára a metamorfózisok nem pusztán az embert körülvevő fizikai és metafizikai valóság egyik alapvető fenoménját jelentik, hanem elsősorban a mindenség meghatározott szempontból értelmezett eredendő, dinamikus alapállapotát. Az ilyen metamorfózisok sajátos, az orosz népi világképet meghatározó változatát képviseli a magyarra jórészt lefordíthatatlan ún. oborotnyicsesztvo fogalma, amely a szláv mitologikus gondolkodás egyik központi problémája is egyben. Ez tekinthető az orosz népi világértelmezés legfontosabb fenoménjának, amely adott esetben nem jelent mást, mint a világmindenség egészét strukturáló különféle – akár egzisztenciális, akár metafizikai értelemben vett – állandó metamorfózisok rendszerét. Ilyen értelemben az orosz népi kultúrában az archaikus felfogás szerint a világ úgy értelmeződik, mint az egyik létállapotból vagy létformából a másikba való véget nem érő, végtelen számú átmenet színtere. Másképpen fogalmazva mindez azt jelenti, hogy az oborotnyicsesztvo mint metamorfózisrendszer lényegében a világ organikus egységének, minden létező egymással való állandó kölcsönviszonyának kifejeződése.

Mindezek mellett az oborotnyicsesztvo fogalma jóval szűkebb értelemben is használatos: az orosz népi démonológiában ez a fogalom jelöli a „tisztátalan” alakváltásra való képességet. Ennek megfelelően az orosz néphit egyik meghatározó hiedelemalak-típusa, az óborotyeny sem egy meghatározott hiedelemlényt jelöl, hanem az valamennyi alakváltásra képes lény – démon vagy természetfölötti képességekkel rendelkező ember – összefoglaló neve. Az ember „tisztátalan” metamorfózisainak leggyakoribb formája az állattá változás, ami részint károkozás, részint pedig az adott állat tulajdonságai, képességei révén való haszonszerzés, illetve akaratérvényesítés érdekében történik.

Tengerész, fehér lovon. Történelmi szimbolika és politikai propaganda a Horthy-korszakban

Horthy Miklós személyéhez és az általa képviselt rendszerhez kapcsolódó egyik legerősebb vizuális szimbólum a kormányzó lovon történő megjelenése, az 1919. novemberi budapesti bevonulástól a revízió során visszacsatolt felvidéki és erdélyi területekre való megérkezésig. Az országot fehér lován birtokba vevő Horthy (fővezér, kormányzó) képe mélyen beépült a közgondolkodásba, és szimbolikus szerepet kapott a hívei, és az ellenfelei körében egyaránt, természetesen gyökeresen eltérő értelemben. Horthy fehér lovon való megjelenését eredetileg csak az ismert történelmi hagyomány és a katonai szokások indokolták, tudatos politikai imázs-építésről még kevésbé volt szó. A jelenség széles körben visszhangot keltő hatása és a hatalom részéről megnyilatkozó kultuszteremtési szándék nyomán azonban a politikai propaganda mind nagyobb hangsúlyt adott a lovas bevonuláshoz kapcsolható történeti szimbolikának és aktuálpolitikai üzenetnek. A fehér ló és a „lovas tengerész” egyre fontosabb szerepet játszott a politikai identitás eszköztárában, és a korszak egyik legismertebb jelképévé vált. Funkcióját később is megőrizte, mind a mai napig gyakran felidézik, a Horthy rendszerhez való viszonytól függően, pozitív vagy negatív összefüggésben.

Miklós Péter
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézet
miklospet@gmail.com

Apostoli bestiárium. Állatalakok a pápai címerekben

Évezredes gyakorlat, hogy a katolikus egyház feje külön címert használ, amely egyrészt pontifikátusa programjának szimbolikus kifejezése, másrészt családi, területi vagy egyéb kötődésének kifejezése: vagyis egyediségének/egyéniségének megjelenítése és hatalmi reprezentációjának része. A pápai címerekben valós (oroszlán, sas, medve) és képzelt (sárkány, kétfejű sas) állatok egyaránt előfordulnak. Az utóbbiak esetében külön érdekes a viszony a keresztény hagyomány és a címerben szereplő lények között, hiszen a katolikus tanítás és a címerben szereplő állat által jelölt tartalom lehet kifejezetten ellentétes is (gondoljuk csak a sárkányra, amely alapvetően diabolikus konnotációval bír). A legtöbb pápai címerben a sas (a 12. századi II. Kallixtusztól a 20. századi XI. Piuszig) szerepel, amely Keleten és Nyugaton – a császári Bizánctól a kora középkori germán törzsi államokig – is ismert jele a hatalomnak, ugyanakkor biblikus tartalma is van, lévén az evangélista János apostol szimbóluma. A 20. századi pápai címerekben megfigyelhető oroszlán (X. Piusz, XXIII. János, I. János Pál) és medve (XVI. Benedek) alakok viszont elsősorban teret jelölnek: az előbbi Velencére (és Szent Márk apostolra), az utóbbi Freisingre (és a nyolcadik századi Szent Korbinián püspökre) utal.

Magyari Sára
Partiumi Keresztény Egyetem
saramagyary@yahoo.com

Állatfigurák a temetőben

A temető kiváló terepet nyújt antropológiai, szemiotikai vizsgálatokhoz. A sírok, kripták díszítései olyan jelekként funkcionálnak, amelyek rávilágítanak a társadalmi változásokra, különböző közösségek értékrendszerére. Városi temetők vizsgálatával tárom fel a különböző vallási, etnikai kisebbségek állatokról mintázott sír- és kriptadíszítményeit. Kutatásom alapkérdései a következők: (a)milyen funkciót töltenek be az állatábrázolások a temetőben, különös tekintettel a romasírokra? (b) Hogyan szerveződik a temetőkép a szakrális és profán jelek függvényében? (c) A hagyományos sírdíszítmények állatfiguráinak (galamb, kígyó) jelentése továbbél-e vagy jelentésváltozáson ment keresztül? Előadásomban a fenti kérdésekre adott válaszlehetőségeket járom körbe. Módszertani megközelítésem egyrészt a kulturális antropológiából ismert résztvevő megfigyelésre, másrészt szemiotikai komparatív elemzésre épül. A vizsgálat elméleti keretét Erdős Kamill (1958), Hegedűs Sándor (2008), Kunt Ernő (1980; 1981), Tóth Szergej (2004), valamint Voigt Vilmos (2015) írásai adják.