2.1.2. A környezeti nevelés pedagógiai feladatai

A környezeti nevelés pedagógiai jellemzőiként említjük, azokat tényezőket, melyeket a nevelésünk hatékonysága érdekében figyelembe veszünk.

• A család szerepét a környezeti nevelésben két oldalról is figyelembe vesszük. Egyik oldalon a családból hozott minták és értékek már egészen kicsi korban mélyen gyökerező szokásokat és magatartás mintákat alakítanak ki, melyeket vagy erősíteni, vagy megváltoztatni próbálunk. Amit a család növényekről, állatokról, pénzről, barátságról, haragról és szeretetről, életről vagy halálról gondol az a gyerekben is megtalálható. Másik oldalon, bízva a nevelés interaktív voltában, úgy gondoljuk, nem csak a jó és rossz jön be az iskolába a családokból, hanem az iskolából is haza kerül, amit szeretnénk. Sok tapasztalat szól arról, hogy a gyerekek is „nevelik” szüleiket az iskolából haza vitt egészséges életmódról, hulladékkezelésről, takarékosságról, vásárlói szokásokról szerzett ismeretekkel.
• A környezeti nevelés ökológiai és holisztikus szemléletet képvisel. Ökológiai és holisztikus szemlélettel a környezetünket egészként tekintjük, tudomásul vesszük, hogy a természet rendszerében a legkisebb beavatkozás is érezteti hatását, mindent, amit környezetünkben teszünk, valahol változást okoz.
• A környezeti nevelés során érvényesítjük a természetközpontú és a társadalomközpontú megismerést és megközelítést. Mivel az ember biológiai és társadalmi lény egyaránt, mint az élővilág egyik faja, a természeti erők és törvényszerűségek határozzák meg életét, mint társadalmi lény, része annak a kultúrának, ahová született, magatartását, viselkedését a társadalmi erők alakítják.
• A környezeti nevelés akkor hatékony, ha tanításunk során törekszünk a realitásra, a rejtett tanterv kiküszöbölésére. Nem lesz hiteles tanításunk, nevelésünk, ha az órán másról beszélünk, mint, amit a gyerek környezetében lát, a mi környezethez való viszonyunkban, kapcsolatainkban tapasztal. Ez a pedagógiai jellegzetesség szorosan kapcsolódik a gyermekek szociális tanulásáról írottakhoz.
• A környezeti nevelésünk során törekednünk kell a pozitív jövőkép alakítására. A sok környezeti probléma kapcsán könnyen katasztrófapedagógiává válhat pedagógiánk. A környezeti gondokat nyilván nem hallgathatjuk el, a megközelítés irányára kell vigyáznunk. Óvodás és kisiskolás korban mindig a szép irányából haladunk a gondok felé. Milyen szép még ez a rét, erdő, park, fa, mit tehetnénk azért, hogy így is maradjon, és ne pusztuljon el.
• A környezeti nevelés során meg kell találni a lokális és globális viszonyának az egyensúlyát.  Gyökereik és őseik ismerete alapozza meg reális énképük kialakulását. Ezt a nemzedékeken átnyúlt örökséget hagyományként őrizzük. Kisiskolás korban mindig a helyiből, a lokálisból indulunk ki, az a tapasztalható, megismerhető, ahol él. A lokálisból kiindulva fokozatosan eljutunk a globális jelenségekig, összeszűkült világunkban rádöbbenve közös felelősségünkre.
• A környezeti nevelésnek együttműködésre kell nevelnie. Az együttműködés képessége csak lassan alakul ki, a kisiskolás kor második felére. Kezdődik az együttjátszás, az empátia, segítőkészség alakulásával, és kiteljesedik az együttműködésben. Az iskolába lépő gyerekek társas igénye fokozódik, a társas környezet a tanulásban is motiváló erővel hat. A társas készségek magatartási képességeit több csoportba oszthatjuk. Beszélhetünk a környezettel kapcsolatos magatartás fejlesztéséről, mely a környezet megóvására, gondozására, veszélyhelyzetek kezelésére vagy étkezési szokások alakítására irányul. A személyközi magatartás a konfliktushelyzetek kezeléséről, egymás segítéséről, a tekintélyelv elfogadásáról, a másság elfogadásáról, a beszélgetéskultúráról, játékkultúráról szól. Az önmagára vonatkozó magatartásformák közé a reális énkép, önértékelés, önbizalom, felelősségtudat, önellátás igénye tartozik. (Havas 1991) A társas készségek nem fejleszthetők a hagyományos és a kelleténél még mindig sokkal gyakrabban alkalmazott, frontális osztálymunkával. A páros és a kiscsoportos tevékenységek során van lehetőségünk ennek a fontos pedagógiai feladatnak a megoldására. Csoportalakító játékokkal lehet megfelelő csoportokat kialakítani, ahol a pedagógusok tudják irányítani a csoportok összetételét.

A környezeti nevelést szélesen kell értelmeznünk. Számításba kell vennünk azt, hogy nem csak az iskolában érvényesül a környezeti nevelés, hanem az utcán, a bevásárlóközpontban, a buszon az utastársak által, a médiának és az internetnek is egyre erősödő hatása érvényesül.