15.3.2. A (gyógy)pedagógiai diagnózis veszélye: a stigmatizáció
A gyógypedagógiai diagnosztika vége a diagnózis megállapítása. Ezzel egyidőben, tőlünk függetlenül elindítunk egy stigmatizáló folyamatot. Szinte minden gyógypedagógiai diagnózishoz köthető valamilyen előítélet.
A stigmatizáció diszkriminációt válthat ki, egyes emberek hátrányos kezelését azon alapon, hogy ők valamely, átlagtól eltérő csoport tagjai. Az előítéletes észlelő saját gondolatainak igazolása érdekében stigma-elméletet szerkeszt, mellyel igazolja saját elméletének jogosságát, és a stigmatizált személy alacsonyabb rendűségét (Andorka, 2003).
Hallgatók figyelmébe!
Olvassák el Kerekes Viktória (2011): A társadalmi stigmatizáció vizsgálata a fiatalkorúak delikvenciája tekintetében c. tanulmányát! http://www.matarka.hu/koz/ISSN_0866-6032/tomus_29_2_2011/ISSN_0866-6032_tomus_29_2_2011_405-419.pdf
Írják ki belőle a fogyatékos emberekkel szembeni stigmatizációs folyamatok bemutatását!
A szülők is féltik gyermekeiket a stigmatizálástól. Sokszor azért hárítják a gyógypedagógiai vizsgálatot, mert ha gyermekük „papírt” kap, onnantól kezdve hátrányos megkülönböztetésben részesül majd a tanító és az osztályközösség megítélésében is.
Hallgatók figyelmébe!
Szekeres Ágota tanulmányában arról olvashatnak, hogyan ítéli meg a többségi tanulók közössége az integráltan tanuló, enyhén értelmi fogyatékos társaikat.
http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2012/2012-11.pdf
A tanulmány tartalma alapján érveljenek a szülői féltés jogossága mellett!
A stigmatizáció szintjei:
Elsődleges stigmatizáció: a sajátos nevelési igényű gyermeket/felnőttet megbélyegző vélemény, előítéletes magatartás.
Másodlagos stigmatizáció: a stigmatizált egyén önmagára igaznak tartja, elfogadja azokat a jellemzőket, amelyeket környezete mássága miatt neki tulajdonít (Mesterházi, 1998).
Hallgatók figyelmébe!
Az alábbi jelenet megtekintése után gyűjtsék össze azokat a módszereket, amelyek a természetes elfogadásra ösztönzik a gyermekeket! (angol nyelvű a szöveg)
A stigmatizáció elkerülése:
Mindig csak az összes lehetséges tünet vizsgálata, komplexitása után adjunk diagnózist
Ne diagnosztizáljunk mások véleménye, elbeszélése, csak saját vizsgálati tapasztalataink alapján.
A konkrét diagnózis kimondása helyett/mellett inkább írjuk körbe a tünetrendszert.
Óvatosan járjunk el, amikor a diagnózist is tartalmazó szakértői/pedagógiai véleményünket mások számára is elérhetővé tesszük. Tegyünk különbséget, kitől-milyen értelmezést várhatunk el, és ennek megfelelően definiáljunk.
Szöveges diagnózis helyett használjunk kódrendszert.
A helyes fázisok:
Tudomásul nem vétel: E
Gyász: A, C, D
Harag: B