6.1. Értelmileg akadályozott tanulók diagnosztikai mérése

Az értelmileg akadályozott tanulók nevelhetőségük megítélését segítheti egy olyan közös mérőeszköz, amely nem eltéréseiket, hanem hasonlóságaikat bizonyítja a többségi és a tanulásban akadályozott tanulónépességhez. Személyiségprofiljuk mérőeszközét (HKI) kiegészítettük a DIFER készségmérő tesztsorozatának adaptálható elemeivel. A HKI és a DIFER mérőeszköz közös használata a tanulók pontosabb megismerését segíti, és így az együttnevelés, az integráció új diagnosztikai és fejlesztő eszköze lehet. A fejezetben integrált helyzetként értelmezzük az "eggyel feljebb típusú" integráció azon helyzeteit, amikor kognitív képességeik alapján eltérő, náluk jobb képességű gyermekek közé, de nem a többségi általános iskolai csoportba kerül a tanuló (korábbi terminológiával: az enyhén értelmi fogyatékos tanulók osztályában tanul a középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek). Az értelmileg akadályozott tanulók csoportjából a tanulmányunkban ismertetett eredmények a súlyosan sérültek eseteire nem, csupán a középsúlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek enyhe fokban értelmi fogyatékos iskolásokkal történő együttnevelésére vonatkoznak. Az autisztikus tüneteket mutató tanulásban akadályozott vagy értelmileg akadályozott tanulók mérésének kipróbálása a DIFER tesztrendszerrel még várat magára. 

A pedagógiai diagnosztikai szemlélet az együttnevelésre vonatkozó gyógypedagógiai törekvéseknél az eltérések helyett a hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Arra alapoz, hogy a sikeres fejlesztés alapja elsősorban a készségmérés és az erre épülő készségfejlesztés lehet, független attól, hogy a tanulók az értelmi fogyatékosság melyik sávjába tartoznak (Wember, 2003). A szegregáló típusú iskolákban akkor eredményes az oktatás-nevelés, ha az egyéni kompetenciákra alapoz, azokat méri és fejleszti. Az integrált formában fejlesztett értelmileg akadályozott tanulóknál pedig az együttnevelés tervezését teszi hatékonyabbá egy közös szempontok alapján készülő képességfelmérés.

A DIFER Programcsomag ma már a tanulásban akadályozott tanulók legális mérőeszköze. Alkalmazása elterjedt, és egyre inkább kiszorítja az intézmények pedagógiai programjaiban egyénileg összeállított diagnosztikai szempontsort. Jelenleg a mérésre épülő fejlesztés adaptációs lehetőségeinek kutatása a kihívás.