8.1.2.3 Az elbeszélések

Az elbeszélések alkalmasak arra, hogy az alsó tagozatos gyermek, emberismeretét, érzelmi kompetenciáit, problémalátását. Hatásuk van világtudásukra, problémamegoldó képességeikre. Segíti a feldolgozás annak a tudatosítását is a gyermekekben, hogy az emberek cselekedeteinek vannak jóvátehető, de visszafordíthatatlan következményei is.

A feldolgozás középpontjában itt is a cselekmény áll. A főhős valamilyen problémával szembesül, és az események ennek a problémának a megoldásához vezetnek. A már megismert feladattípusok közül érdemes kiemelni a cselekménytáblázatot (valaki, akar valamit, de, ezért feliratú fejléccel; Google: Módszerver 2006/1), melynek segítségével feltárhatók a szereplők szándékai, cselekedeteik kölcsönhatásai. A cselekményhez és annak szerkezetéhez kapcsolódnak az elemzés többi szempontjai: szereplők (jellemek), helyszínek, idő, érzelmek. Az elbeszélések szerkezetének feltárására alkalmas a történettérkép (lásd: u.ott), melyben össze kell gyűjteniük a tanulóknak az olvasottakkal kapcsolatban az alábbiakat: helyszín(ek), idő, főszereplő(k), a probléma, legfontosabb események, befejezés/megoldás. Az ilyen típusú feladatok kiválóak arra, hogy a tanulók logikus gondolkodását, tér-idő szemléletét fejlesszék. A belső hang technika a gyermeket arra készteti, hogy beleképzelje magát az adott szereplő helyzetébe, s megfogalmazza, mit gondolhatott akkor. Az olvasottak összefoglalására, szintézisére jól használható a történetkeret (lásd: u.ott). Az események, a szereplők viselkedésének értékelésére alkalmas a kockázás, az értékelő saláta (lásd: 6. óra). természetesen a többi – már megismert technikák, feladattípusok közül is bátran válogassunk!

Felhívjuk a figyelmet a drámapedagógia eszközeinek, ezen belül a nonverbális kommunikáció elemeinek használatára is a szövegfeldolgozásban.