8.1.2.5 A gyermekregények feldolgozása

Az olvasóvá nevelésben fontos a szerepük, de csak akkor, ha a gyerekek valóban szívesen és örömmel olvassák azokat. Ezért nagyon nagy a felelőssége a tanítónak, amikor feldolgozásra választ gyermekregényt. Nem biztos, hogy akkor járunk el jól, ha azokat a könyveket választjuk – még ha irodalmi értékük vitathatatlan is – melyek nem állnak közel a mai gyermekek érdeklődéséhez, világtudásához. A mai felgyorsult világban a gyermekek szívesebben olvasnak olyan könyveket, melyek „pörgősek”, a saját életüket, gondolkodásukat, érzelmeiket képezik le valamilyen módon, és stílusuk, szóhasználatuk nem okoz nekik nehézséget. Ez nem azt jelenti, hogy ne olvastassunk klasszikus gyermekirodalmat, hiszen például Fekete István: Vuk vagy Felix Salten: Bambi vagy Erich Knight: Lassie című regényét a ma gyermekei is szívesen olvassák, lévén hogy a legtöbb gyermek örömmel veszi kezébe az állatokról szóló történeteket. A kortárs irodalomból Lázár Ervin (pl. Négyszögletű kerek erdő, A hétfejű tündér), Csukás István (pl. Keménykalap és krumpliorr) gyermekregényei, meseregényei vagy Darvasi László Trapiti könyvei is igazán közel áll a gyerekek gondolkodásmódjához, lelki világához. Bármit is választunk, törekedjünk arra, hogy a gyermek ne kötelező olvasmányként, hanem örömforrásként élje meg a könyv olvasását, mert akkor lesz belőle valóban olvasó, akkor marad meg benne a motiváció az olvasás iránt – és ez a legfontosabb.

A gyermekkönyvek feldolgozásában jól használható az olvasás-szövegfeldolgozás modelljeinél tárgyalt folyamatolvasás. Kívánatos, hogy a tanító ütemezze az olvasást, és a feldolgozás során váltakozzék az irányított, a részben vagy teljesen önálló szövegfeldolgozás.

Ha a választott regényből film is készült, azt ne előre, hanem csak a feldolgozás után nézzük meg a tanulókkal!  A filmnézés „ígérete” motiválhatja az olvasást is. Az utólagos filmnézés lehetőséget ad arra is, hogy összehasonlítsuk az írott és a mozgóképpel feldolgozott alkotásokat, hasonló és eltérő vonásaikat.