Skip navigation

6.3. A tanulásban akadályozott gyermekek, tanulók személyiségének és szociális képességeinek fejlődése

A fentiekből egyértelműen látszódik a téma összetettsége. A terjedelmi korlátok miatt az alábbiakban néhány területre van lehetőségünk kitérni. Az itt szereplő információk, szakirodalmak, illetve a feladatokban megadott források segítséget nyújtanak a témában való elmélyüléshez, alapot adnak az esetleges további szakirodalmak felkutatásához, a hallgatókat továbbgondolkodásra serkentik.

A személyiség alakulása és a szociális készségek, képességek, kompetencia fejlődése egymással összefüggésben alakul, így tárgyalásuk szétválasztása nem indokolt. Ugyanúgy, ahogy a kognitív képességeknél megállapítottuk, a tanulásban akadályozott gyermekek között a személyiségjegyeiket, személyiségalakulásukat, szociális fejlettségüket illetően nagy eltérések lehetnek. Az alábbiakban specifikus, de nem szükségszerű sajátosságok jelennek meg.

„Ha úgy értelmezzük az intelligenciát, mint átfogó képességet, mely a teljesítmények mögött mintegy erőforrásként áll, lehetővé téve új helyzetben régi ismeretek felhasználásával a problémamegoldó magatartást, akkor egyértelmű, hogy az intelligenciadeficit hatása a személyiségfejlődésre is igen összetett lesz. Az ember magatartásformái közül nagyon sok kognitív vezérlésű, vagyis függ a külvilág megismerésének, a megismert jelenségek feldolgozásának szintjétől, az értelmességtől. Az intelligenciadeficit következményei tehát megnyilvánulnak a szorosan vett mentális működéseken, kognitív kompetenciákon kívül a környezethez történő értelmes alkalmazkodás zavarában, a személyes függetlenség, az autonómia kialakulásának nehezítettségében, az életvezetés akadályozottságában is” (Lányiné, 2009: 74).

A tanulásban akadályozott gyermekek, tanulók szociális-emocionális jellemzői (Gaál, 2000 alapján):

- általános pszichés állapottal kapcsolatos problémák (pl.: levertség, szorongás, féktelenség);

- késztetések területén tapasztalható problémák (pl.: apátia, passzivitás, hiperaktivitás);

- motiváció kapcsán tapasztalható eltérő fejlődés (pl.: nagyon alacsony motivációs szint, megközelíthetetlenség);

- munkavégzés során tapasztalható eltérések (pl.: gyors kifáradás, egyenetlen tempó, impulzivitás a válaszadásban);

- önirányítási nehézségek (pl.: érzelemvezérelt reakciók, labilitás, rigiditás);

- önértékelési problémák, zavarok (pl.: hiányos énkép, nem reális énkép, egocentrizmus, kisebbségi érzés);

- szociális beilleszkedés nehézségei (pl.: kapcsolatteremtési nehézségek, agresszió, belátás hiánya, túlzott alkalmazkodás).

Személyiségfejlődésükre viszonylag gyakran jellemző az önismereti, önelfogadási, önértékelési problémák jelenléte. A problémák hátterében több esetben tapasztalható például:

- szülő-gyermek kapcsolat zavara, hospitalizáció;

- a szülői minta hiánya, az azonosulás akadályoztatottsága, a belső kontroll kialakításának hiánya;

- értékrend, erkölcsi normák kialakulatlansága, hiánya (Czibere és Kisvári, 2006).

Társas kapcsolatok alakulásának jellemzői (Lányiné, 2009):

- együttnevelés keretében oktatott gyermekek, tanulók esetében nehézséget okozhat, hogy szociális hatékonyságuk, esetleges mozgásos ügyetlenségük, verbális gyengeségük miatt peremre szorulhatnak;

- gyakran vannak viszonzatlan baráti kezdeményezéseik;

- a külön gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben tanuló gyermekek a szociális kapcsolatok és az önértékelés terén több esetben előnyt mutatnak az együttnevelés keretében oktatott enyhe fokú intellektuális képességzavart mutató tanulókkal szemben.

A kortárs csoport általi elfogadást és befogadást (akik a szociális tükröt „tartják” a személy elé) meghatározza a személyisége, illetve az, hogy mennyire szembetűnő az integrált gyermek fogyatékossága.  Enyhe fokú intellektuális képességzavart mutató tanulók integrálása esetén a szociális beilleszkedést megnehezíti, a peremre sodródást pedig megkönnyíti, hogy a megkülönböztetett pedagógiai figyelmet, törődést kedvezményként éli meg a többi tanuló, hiszen külső nyomai többnyire nem fedezhetők fel a fogyatékosságnak (Torda, 2004).