9.5. Differenciálás a szelektív és az integratív pedagógia szempontjából

A differenciálás pedagógiáját Zsolnai József a szerveződési módok mentén létesülő pedagógiák egyik alcsoportjába sorolja, analitikus részpedagógiának tekinti (Papp, 2003). A differenciálás számos területen működhet (lásd a differenciálás szintjeit), mégis az iskolai, pedagógiai gyakorlatban a tanulásra szűkítjük le ezt a fogalmat. Az általános pedagógia egyre gyakrabban találkozik integrált iskolai keretek között tanuló tanulásban akadályozott gyermekekkel, és különböző tanulási zavart mutató gyermekekkel. Feuser az alapvető különbséget a szelektív pedagógia és az integratív pedagógia között a két pedagógia emberképében látja.

A szelektív pedagógia emberképét az eltérések és deficitek, defektusok azonosításával, és központba állításával jellemezhetjük. A figyelem a fejlődés azon zavaró tényezőire koncentrál, melyek individuális hiányosságokként jellemezhetők, és okait magában a személyben feltételezi.

Az integratív pedagógia az embert a biológiai, pszichés és szociális adottságok és sajátosságok szerves és integrált egységének tekinti. Az emberi személyek életét, a saját individuális adottságaikon túlmenően, a mindenkori környezet is meghatározza. Az emberi személyeket csak a környezetükkel való összefüggésben, a környezetükkel folytatott kommunikációjuk alapján jellemezhetjük. Ennek alapján a fogyatékosság nem pusztán emberi sors, hanem társadalmi jelenség. A szelektív pedagógiát a külső differenciálás jellemzi (elkülönített iskoláztatási formák), míg az integratív pedagógia a belső differenciálást preferálja (heterogén osztályokon belüli differenciálás) (Papp, 2003).