Skip navigation

4.4. Precesszió, világidő, asztrológia

Az időmérés mértékegységévé váló különböző bolygómozgások említett periodikus jelenségei mellett szót kell ejteni a Föld még egy periodikus mozgásáról, a precesszióról. A Földet a tengelye körüli forgás és a Nap körüli keringés mellett harmadikként egy a búgócsigákéhoz hasonló imbolygó mozgás is jellemzi. Ismert, hogy a Föld nem szabályosan gömb alakú, hanem ellipszoid, azaz az egyenlítő mentén kidudorodik, a sarkoknál pedig kissé belapul. Az egyenlítő és a sarkokon átfutó pólusvonal hossza között az előbbi javára kb. 43 kilométeres eltérés van. A Föld tengelyének dőltsége következtében a Nap gravitációs hatása másként érvényesül a hozzá közelebb eső dudorra, mint a távolabb lévő lapított részekre, ami úgy jelentkezik, hogy a Nap és a Hold is erős vonzást gyakorol az egyenlítői tömegtöbbletre, és a dőlt forgástengely irányát a keringési síkhoz igazítani igyekezve a tengelyt felállítani törekszik. Ezen erőhatások következtében a földtengely egy kúpalakot kirajzoló mozgásba kerül, amelynek iránya ellentétes mind a Föld forgásirányával, mind pedig  a keringésével.

 


 

A Föld tengelyének a képzeletbeli kúppalástot kirajzoló mozgása 1 teljes kört nagyon hosszú idő alatt, 25 920 év alatt jár be, s ez a periodikus imbolygó mozgás a Föld tengelyének precessziója. A fogalom voltaképpen az instabil földtengely lassú előrenyomulására, elmozdulására utal, ami egyébként valójában iránya miatt hátráló mozgásként fogható fel.

A jelenség csillagászati vetületű leírásaként megállapítható, hogy a Föld keringési síkja tengelyének dőltsége következtében az Egyenlítő síkjával szöget zár be, amelynek mértéke 23,5°. E helyzet következménye az évszakok váltakozása, mivel egy adott szélességi kör mentén az év során változik a napsugarak hosszúsága és hajlásszöge. A Földnek a Naprendszeren belüli keringési síkját ekliptikának nevezik, de ez a fogalom használatos a Nap járása által leírt, a Földről égi körnek látszó fiktív pályára is. Ha elképzeljük ez utóbbi alapján az éggömböt, amelynek égbolti főkörén, az ekliptikán jár a Nap, a Föld egyenlítőjének síkját pedig égi egyenlítőként a képzeletbeli éggömbig kivetítjük, akkor azt fogjuk látni, hogy e két főkör, az ekliptika és az égi egyenlítő síkjai  23,5°-os szöget zárnak be egymással, és minden évben 2 pontban metszik egymást. Az első metszésponton március 21-én halad át a Nap, a másodikon pedig szeptember 22-én, amely metszéspontokat tavaszpontnak, illetve őszpontnak nevezzük. A Nap látszólagos égi útján akkor lép a déli féltekéről az északira, amikor áthalad a tavaszpont fiktív metszéspontján (ez a tavaszi napéjegyenlőség az északi féltekén). A naptárak szökőévszabályainak finomodása odavezetett, hogy e metszéspontok a naptári értelemben vett időt illetően nagyjából állandósulni tudtak. Más tekintetben viszont a precesszió változékonyságot idéz elő és okoz. Ha ugyanis a Föld forgástengelyének helyzete a precesszió következtében megváltozik, az hatással lesz az egyenlítő helyzetére is, miután az egyenlítő nem más, mint a Földnek a saját forgástengelyére merőleges főköre. Ha pedig változik a földi egyenlítő helyzete, akkor változni fog vele együtt az égi egyenlítőé is, hiszen az tulajdonképpen az előbbinek a kivetítése az éggömbre. Ennek az lesz a következménye, hogy az ekliptika és az égi egyenlítő a csillagos ég hátteréhez képest egyik évről a másikra nem ugyanott metszik egymást, hanem mindig egy kis elmozdulás következik be. Ezt a mozgást nevezzük a tavaszpont vándorlásának, ami végeredményben a Föld precessziós mozgásával magyarázható. A tavaszpont vándorlása a csillagképekhez képest a Napéval ellentétes irányú, „hátráló” mozgás az ekliptikán, amely 72 év alatt eredményez 1° elmozdulást. Miután pedig a precesszió végeredményben ciklikus mozgás, ezért ezek az 1°- os elmozdulások is folyamatosak, tehát a tavaszpont a földtengely 25 920 év alatt kúppalástot kirajzoló körének hosszú ciklusideje alatt ugyancsak bejár egy teljes kört (72x360=25 920) és visszatér kiindulási helyére, magyarán 25 920 év múlva ismét ugyanazon csillagkép ugyanazon állása látszik a tavaszpont elérésekor. A tavaszpont mozgásának útja a zodiákus végigjárásával csillagképből csillagképbe való vándorlás révén írható le.

A Föld forgástengelyének precessziója, illetve a tavaszpont vándorlása nincs közvetlen befolyással az emberiség időszámítására, naptári rendszereire, bár ugyanahhoz a görög csillagászhoz, a Kr. e. II. században élt Hipparkhoszhoz fűződik a felismerése, aki a lunisolaris naptár legpontosabb meghatározását adta 304 éves ciklusidőre vonatkozó javaslatával. Ugyanakkor más dimenziókban az asztrológia időegységként kezeli a precesszióból következő időszakokat, és az emberiség életében mély titkokat rejtő, nagy metafizikai jelentőséget tulajdonít ezeknek a nagyléptékű periódusoknak. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni az asztrológiával is foglalkozó neves indológus, Baktay Ervin sorait A csillagfejtés könyve című munkájából.

 „A Nap a tavaszpont precessziós útján 72 év alatt tesz meg egy fokot, 2160 év alatt halad át egy állatövi szakaszon (30°), 25 920 év alatt pedig bejárja az ekliptika egész körét. Az egész kört, a 25 920 éves ciklust Nagy Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedő 2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a "világhónapok", az egy fokra jutó 72-esztendős út pedig egy-egy világnapnak felel meg. Ezeknek az időegységeknek rendkívül nagy a jelentőségük a Föld és az emberiség életében. Az egészséges, normális ember életkora 72 év, vagyis a precessziónak egy foknyi útja. Az ember normális hőmérséklete 36 fok, ez a 72-nek a fele, az egészséges ember érverése percenként átlag 72, percenként 18-szor veszünk lélegzetet, vagyis négypercenként 72 a lélegzések száma. Tudjuk, hogy a forgó Föld kb. 4 perc alatt fordul 1 fokot, tehát a Föld 1 foknyi elmozdulásának 72 lélegzetvétel felel meg, mint ahogy a precesszióban 72 év egyezett egy fokkal. Ha az ember 1 perc alatt 18 lélegzetet vesz, akkor egy nap – 24 óra –  alatt 25 920-szor lélegzik, ugyanennyi a Nagy Napévben lepergő földi évek száma. Ezek a számok tehát igen mélyen gyökereznek a lét törvényében és rejtelmes, örök összefüggéseket tárnak fel.”