6.4. Munkatárs és barát: Jean-Babtiste Pussin

Pinel jelentőségére visszatérve azt mindenesetre meg kel állapítanunk, hogy működésének egyik feltétlen pozitívumaként kiemelendő a formális hierarchián átlépő segítő gesztusa, amellyel egyik beosztott munkatársának, a mentális problémákkal élők befogadására szolgáló hetes kórterem felügyelőjének, Pussin-nak a tevékenységét támogatta. Jean-Babtiste Pussin (1745-1881), aki tuberkulózisa (görvélykórja) miatt korábban maga is a Bicêtre lakója volt, később feleségével, Marguerite Jubline-nel együtt az egyik részleg személyzetének a tagja lett. A teljesen autodidakta, de feltűnően tehetséges Pussin már Pinel érkezése előtt igen jelentős megfigyeléseket és vizsgálatokat végzett az általa felügyelt részlegben őrültek és az értelmi fogyatékos személyek körében. Elkezdte velük azokat kezelési eljárásokat is alkalmazni, amelyeket azután Pinellel együtt továbbfejlesztve „erkölcsi kezelés” (le traitement moral) néven vált ismertté.

Pinelnek a mentális rendellenességekről és azok kezelhetőségéről alkotott elméleti koncepciója nagy vonalakban már a Bicêtre-be érkezése előtt kialakult. Felfogása szerint szerint a Teremtő úgy tervezte az emberi testet, hogy akkor működik a legtökéletesebben, amikor összhangban van a társadalmi és politikai környezetével. A Mindenható úgy alkotta meg a társadalmi berendezkedést, hogy az emberi egészséget a jól működő társadalmi intézmények megalapozzák és erősítik. Pinel véleménye szerint a mentális rendellenességek elsődleges oka az, hogy a társadalom a mentális egészséghez szükséges feltételeket nem képes biztosítani tagjainak. Ezáltal a társadalom végső soron felelős azokért a lelki feszültségekért és traumákért, amelyek mentális konfliktusokat és végső soron lelki összeomlást eredményezhetnek az egyénben (Winzer, 1993, 62.). Pinel gondolatai a társadalmi felelősségről a huszadik századi szociális modell korai gyökereinek tekinthetők.