A hallássérült gyermekek csoportjai

Két szempontból jellemezhető a hallás: a hangerő és a meghallott hangmagasság alapján. Az ép hallású személy hallásküszöbe 0 és 10 dB[1] hangerő között van, addig a hallássérülteknél ez az érték 30-100 dB vagy még ennél is nagyobb 110-115 dB közötti értéket mutat. Az emberi fül a 20-20 000 Hz közötti hangmagasságok észlelésére képes[2]. A beszédhangok 300-400 Hz közötti területen találhatók.

A hallásveszteség megítélése 125 és 8000 Hz közötti rezgésszámú hangok tartományában ‒ hallókészülékkel vagy hallókészülék nélkül ‒ végzett hallásvizsgálat útján történik. Az eljárás neve: audiometria. Eredményét audiogramon rögzítik. Az audiogramon a különböző frekvencián mért hallásveszteség decibelben kifejezett értéke szerepel.

• Siketség: 110 dB-nél súlyosabb a hallásveszteség. Következménye a hangzó beszéd kialakulásának, a hallás útján történő értésének képtelensége, vagy elsajátításának súlyos fokú nehezítettsége, illetve a nyelvi kommunikáció akadályozottsága. Módosulhat a gyermek megismerő tevékenysége, esetenként az egész személyiség megváltozását eredményezheti.

• Nagyothallók: 40-90 dB-es hallásveszteség esetén. A nagyothalló óvodás gyermekek az emberi beszéd és a környezeti hangok korlátozott felfogására, differenciálására képesek. A hallás csökkenése akadályozottságot jelent a hangzó beszéd elsajátításában és megértésében. Mértéke a súlyos kommunikációs zavartól a normál nyelvhasználat megközelítésének szintjéig terjed.
  Enyhe nagyothallás esetén a hallásveszteség 30-45 dB. A hallássérült gyermeknek a halk vagy távoli beszéd megértésében lehetnek problémái, közelről meghallja a társalgó beszédet.
  Közepes nagyothallás esetén a hallásveszteség 46-65 dB. A hallássérült gyermek csak a hangos társalgást érti.
  Súlyos nagyothallás esetén a hallásveszteség 66-90 dB. Kb. 40 cm-ről meghallja az erős hangokat. A környezeti zajokat felismerheti.
• A siketség határán lévő nagyothallók: 90 és 110 dB közötti a hallásveszteség, súlyos hallásveszteségre utaló átmeneti sáv. A hallássérült gyermek egyes erős hangokat meghallhat, de a hangok helyett inkább a vibrációt érzékeli. A korai életkorban megkezdett fejlesztés, a megfelelő hallókészülékes ellátás és a személyi adottságok (értelem, beszédtanulékonyság stb.) alapvetően meghatározzák, hogy a gyermekre a nagyothalló vagy a siket típusú fejlődésmenet lesz jellemző.
• Az egyik vagy mindkét oldalon végzett hallásjavító műtét során helyreállított hallássérült gyermekeknél fizikai értelemben közel ép hallás mérhető. Fejleszthetőségüket, fejlődési ütemüket alapvetően meghatározza, hogy milyen életkorban került sor a műtéti beavatkozásra. Beszédértésük, beszédprodukciójuk fejlődése hasonlóságot mutat a hallók beszédfejlődésével.

A hallássérülés típusai

• Vezetéses jellegű: a hangfelfogó rendszer (a külső és középfül) megbetegedése, ez enyhe vagy közepes fokú nagyothallással jár. Többnyire sikeresen műthető.
• Idegi eredetű: a hallóideg, a hallópályák vagy a hallókéreg károsodása súlyos halláskárosodást okoz. A cochleáris implantáció^[3] és a hallókészülék viselése segíthet.
• Vegyes típusú: az előző kettő együttes fellépése esetén vegyes típusú hallássérülésről beszélünk.