|
Az óvodapedagógus főbb feladatai a látássérült gyermek fogadását megelőzően
|
- Megismeri a gyermek szakértői véleményét.
- Információt gyűjt a gyermek látásteljesítményéről.
- Megismeri a szükséges speciális eszközöket, speciális módszereket.
- Az óvoda pedagógiai programja alapján nevelési tervet készít, szükség esetén egyéni fejlesztési tervet ír.
- A csoportszoba kialakításánál figyelembe veszi a látássérült gyermek egyéni sajátosságait.
- Felkészíti a csoportjába járó gyermekeket a látássérült gyermek fogadására.
- Felkészíti a csoportjába járó gyermekek szüleit a látássérült gyermek elfogadására, nem eltitkolva a látássérülés tényét, de nem is túlhangsúlyozva azt.
- Felveszi a kapcsolatot a látássérült gyermek szüleivel, a módszertani intézmény szakembereivel.
- Felveszi a kapcsolatot és együttműködik a tiflopedagógussal, az együttnevelést segítő szakemberekkel.
|
|
Az óvodapedagógus főbb feladatai a gyermekcsoport felkészítésben
|
- Lényeges annak hangsúlyozása, hogy látássérült társuk nem tehet állapotáról.
- A gyermekek információt kapnak arról, hogy látássérült társuk a „kezével lát”, ezért nem kell félniük a tapogatástól, valamint arról, hogy a látássérült társuk nehezebben, másként tájékozódik.
- Használhatják a „néztem”, „láttam” kifejezést. A látássérült társuktól például megkérdezhetik, hogy nézte-e tegnap a tévét. (Persze a látássérült gyermek elsősorban hallgatta a tévét, esetleg a szülők kiegészítő magyarázatával).
- Ha a látássérült gyermek valaminek a színét megkérdezi, (magyarázkodás nélkül) a valós szín hangozzon el válaszként.
- Be lehet vonni az ép látású társakat a csoportszoba megismertetésébe. Kérhetjük a gyermekeket, hogy segítsenek a látássérült társuknak a tájékozódásban. Ne hagyják egyedül a szoba közepén. Kezdetben foghatják a kezét, ügyelve arra, hogy ez később már akadályozhatja a sérült látású gyermeket a tájékozódásban. Többnyire szóval lehet irányítani.
- Az ép látású gyermekek megtanítása arra, hogy a játékaikat mindig rakják a helyére a balesetveszély elkerülése érdekében.
- Fontosak a tolerancia kialakulását, a másság elfogadását segítő játékok (pl. szembekötősdi vagy letakart tárgyak felismerése, hangszerek megszólaltatása és kitalálása).
|
|
Az óvodapedagógus főbb feladatai a tárgyi környezet kialakításában
|
- Fontos a stabil állapotú, sérülésmentes bútorok elhelyezése. Ne legyen például a látássérült gyermek által elérhető magasságban könnyen lehúzható terítő, felborítható virágváza stb.
- Lehet tapintható jelzéseket alkalmazni például a látássérült gyermek székén, asztalán, tisztálkodási eszközein.
- Célszerű speciális vizuális támpontokat alkalmazni például a csoportszobában, ajtókon, lépcsőn, korláton, falon, WC-ben.
- A csoportszobában érdemes az egyes játéktevékenységek helyét kijelölni, középen maradjon annyi hely a látássérült gyermek számára, ami elősegíti a tájékozódását.
- Visszhangos, zajos környezetben lehetőleg csak rövid ideig tartózkodjon a látássérült gyermek, mivel az erős zaj zavarja a tájékozódásban, és félelmet kelt benne.
|
|
Az óvodapedagógus főbb feladatai a látássérült gyermek fogadásával, óvodai nevelésével kapcsolatban
|
- Fontos az óvodapedagógus természetes viselkedése.
- Legyen türelmes a látássérült gyermekkel.
- A beszoktatás kezdetén az az óvodapedagógus fogadja a gyermeket, akivel már korábban találkozott.
- Engedje, hogy a kisgyermek megtapogassa a haját, arcát, ruháját stb. A testi kontaktus az érzelmi biztonság kiépítésének fontos eszköze.
- Járják körbe a csoportszobát, lehetőleg akkor, amikor a többi gyermek nincs a csoportszobában.
- Az óvodapedagógus nevezze meg a bútorokat, ismertesse meg a főbb tájékozódási pontokat. (A látássérült gyermekhez viszonyítva mondja az irányokat: „előtted található…”, „mögötted van…” stb.)
- Kérjük meg, hogy keresse meg a helyét, a szekrényét, a kézmosót stb.
- Kezdeményezzen olyan játékokat, amiből kiderül, hogy a látássérült gyermek is ügyes, esetleg jobb a társainál, így például szépen énekel, szépen mond verset, jó a ritmusérzéke stb.
|