Skip navigation

Az óvodapedagógus ajánlott feladatai az óvodai élet tevékenységi formáival kapcsolatban

 

Nincs két egyforma látássérült gyermek. Minden látássérült kisgyermek más és más sajátosságokkal rendelkezik. Ebből adódóan eltérőek a sajátos nevelési igényük is.

Játék

  • A játékok színesek, viszonylag nagyméretűek legyenek. A nagyobb tolható játékok (pl. dömper) elősegítik az akadályok időben való érzékelését.
  • Gondolni kell arra, hogy ne okozzon konfliktust, ha a játékhoz szükséges eszközt a látássérült gyermek sokáig nézi, olyan közelről hajolva, hogy a többi gyermek nem fér hozzá.
  • A gyakorló-, konstruáló-, szerep- és szabályjáték a látássérült kisgyermekek játékában is megjelennek. Ezek fontossága, időbeli aránya és tartalmi súlypontja azonban eltérő lehet az ép látású társaiktól. A gyakorló játékok későbbi életkorban is megmaradnak. A látássérült gyermek minden újonnan felfedezett tárggyal megpróbál hangot adni, hogy megismerje a tárgyat. A konstruáló játékok megjelenése már számára is érzékelhető minta alapján történik. Célszerű egymásba illeszthető, egymásra erősíthető építőjátékokat beszerezni, amelyek nem esnek könnyen szét egy-egy rossz mozdulattól. A szerepjáték tartalma eltér az ép látású társuk játékától. A vizuális minta hiánya miatt lényeges a tárgyak helyét és funkcióját megtanítani. A játékhoz tartozó szabályt a látássérült gyermek is képes elsajátítani.
  • A látássérült gyermeket segíti a játékeszközök állandó helye, a felnőtt hanggal történő irányítása, az elgurult játék megkeresésének megtanítása.
  • Az óvodapedagógus keltse fel a gyermek érdeklődését az egyes tevékenységek iránt.
  • A segítségadás módja és mértéke a gyermek fejlettségétől függ. A túl sok segítség a gyermek kitartását, önbizalmát gyengíti, így például a játékok elpakolásában csak minimális segítséget kapjon.
  • A látássérült gyermek ne vegye le játék közben a szemüvegét, mert még a csekély látásától is megfosztjuk.

Verselés, mesélés

  • Az irodalmi és az anyanyelvi nevelés alig tér el az ép társaikétól.
  • Az óvodapedagógusnak figyelembe kell vennie, hogy a látássérült gyermekek kevesebb tapasztalattal és ismerettel rendelkeznek, mint az ép társaik, ezért gyakran használnak olyan szavakat, aminek nincs értelme, vagy csak felszínes elképzelésük van az említett dologról. Mindig meg kell győződni arról, hogy a látássérült gyermek is pontosan érti-e a verseket, meséket.
  • Az ismeretlen szavakat verbálisan el kell magyarázni, és amikor csak lehetséges, biztosítani kell, hogy a gyermek minél több érzékszervvel megvizsgálhassa, megismerhesse azokat, hogy teljesebb képet kapjon a környezetéről.

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

  • A hallási figyelem általában önmagától finomodik a látássérült gyermekeknél.
  • A zenetanulás vagy daltanulás nem igényel különleges odafigyelést.
  • A különböző dalok, zeneművek érzelmeket közvetítenek, segítik az érzelmi fejlődést.
  • A mozgással kísért énekes játékoknál fontos, hogy a látássérült gyermek ismerje a bejárható játékteret.
  • A körjátékokba szívesen bekapcsolódik az óvodapedagógus vagy a társak segítségével.
  • Célszerű a lassú-gyors, magas-mély, hangos-halk közötti különbség felismerését gyakoroltatni különböző hangszerekkel és emberi hanggal.
  • Ügyelni kell arra, hogy a látássérült gyermek számára zavaró hatású lehet a túl erős zaj.

Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka

  • A látásos képességek tudatos fejlesztése meghatározó a látássérült gyermekek esetében is.
  • A foglalkozásokon pontosan meg kell vizsgálniuk a mintadarabot, hogy el tudják képzelni a saját változatukat, és meg tudják valósítani az elgondolásukat. Ez fejleszti a vizuális percepciót, fantáziát, a szem-kéz koordinációt.
  • Örömmel végzik a manipulációs tevékenységeket. A manipulációs tevékenység során nem a vizuálisan esztétikus produktum létrehozására kell törekedni, hanem arra, hogy a gyermek örömmel alkosson.
  • A tapintási érzékelés, a finommotorika fejlesztése érdekében minél többféle anyaggal meg kell ismertetni a gyermeket.
  • Eszközöket (pl. olló, ragasztó stb.) segítségnyújtás mellett mernek és megtanulnak használni.
  • A különböző technikák, eszközök használata során figyelni kell mindkét kéz ügyesítésére.

Mozgás

  • Segíteni kell a látássérülés okozta gátlás leküzdését, a mozgásos tevékenységekbe való bekapcsolódást.
  • Lényeges ügyelni arra, hogy néhány mozgásforma veszélyes lehet a gyermek számára. Az orvos a retina leválásának veszélye miatt néhány mozgásformát megtilthat (pl. fordított testhelyzetben végzett gyakorlatok, fokozott erőkifejtés).
  • A jól tervezett, vidám, örömteli hangulatú foglalkozások mozgásra ösztönzik a látássérült gyermekeket.
  • A nagymozgást elősegítő játékoknál fontos a szabályok és mozgásformák megtanítása. Csúszás, mászás, gurulás közben a látássérült gyermek az egész testével érzékelhet, ezért előnyös azok előtérbe helyezése.
  • Futó játékoknál az óvodapedagógus vagy egy társ fogja meg a látássérült kisgyermek kezét.
  • A szemüveges gyermekek testnevelés foglalkozáson is viseljék a szemüveget, mert annak hiánya nagyobb balesetveszélyt jelent, mint a szemüveg esetleges eltörése.
  • Az óvodapedagógus hívja fel az ép látású gyermekek figyelmét arra, hogy legyenek figyelmesek a látássérült társuk iránt, aki lassúbb, ügyetlenebb lehet, többször eleshet, mint az ép társaik.
  • Gyakran kell figyelmeztetni a látássérült gyermeket, hogy minden érzékszervét használja tájékozódás közben.
  • A hely- vagy helyzetváltoztató játékoknál, mozgásos gyakorlatoknál lényeges az irányok pontos megadása.

A külső világ tevékeny megismerése

Matematikai tartalmú tevékenységek

  • A látássérült gyermekek számára a környezet megismeréséhez az épen működő érzékszervek nyújtanak segítséget.
  • A foglalkozások során meg kell győződni arról, hogy a látássérült gyermek valós ismeretekkel rendelkezik a felnőttektől tanult szavak jelentéséről.
  • Az óvodapedagógus mutassa meg a látássérült gyermeknek a legegyszerűbb tárgyakat is, melyeknek használatát, anyagát, méretét, hőmérsékletét, esetleg ízét ismertesse meg a gyermekkel.
  • Az „élőlényekkel” való ismerkedéskor engedje meg, hogy a látássérült gyermekek megfigyelhessék tulajdonságukat.
  • Lehetőleg minél több foglalkozás legyen a szabadban, ami elősegíti a természeti környezet megismerését.
  • A matematikai tartalmú tevékenységek komplex formában magukban foglalják a számfogalmak, számtani műveletek megtanítását, valamint számos kognitív funkció fejlesztését.
  • A látássérült gyermekek egy részénél a számfogalom kialakítása nehezített, mert a számosságot nem képesek egységben észlelni, mivel látóterükbe nem kerül egyszerre több dolog. Ebből adódóan a fejlesztés során több érzékszervet is be kell vonni.
  • Megfigyelhető a számfogalom kialakulásának késése.
  • A számélmények kialakulását segítik az akusztikus minták, így például a megszámlálandó tárgyakkal keltett hangok.
  • A mennyiségélmény és a számosság megéléséhez célszerű tapintás útján érzékelhető tárgyakat használni. A tárgyakat úgy kell elhelyezni, hogy ne csússzanak el (pl. bele lehet nyomni a gyurmába).