II.3.3. A számítógép mint médium – a szöveg az információs társadalomban
A jövő század regényének a fejezet elején olvasható részletében a narrátor a fiktív lap, az Astrapé gazdag tartalmának felsorolása után, még a hírverseny és a gazdasági vonatkozások részletezése előtt egy gondolatjellel külön kiemeli, hogy elsőre a legmeglepőbb az újság formátuma – és ne feledjük, a regény először egy napilapban jelent meg. Azt sugallja tehát, hogy pusztán egy kiadvány formátumából bizonyos elvárásaink keletkeznek a tartalomra nézve, másként: az olvasói elvárások szerint a formátum bizonyos tartalmakat kizár. A szöveg tehát materiálisan meghatározott: az emberi közösségek jelentésgeneráló és közvetítő tevékenysége során a hordozók maguk is a jelentés részeivé válnak.[1] A könyvnek (újságnak) mint tárgynak ma is megvan a maga jelentése, éppen ezért a könyv nem a legalkalmasabb közeg a könyv logikáján nyugvó kiadvány kritikai feldolgozására. Jerome McGann A hipertext alapjai című tanulmányában már az 1990-es években a számítógéphasználatnak éppen ezt az aspektusát hangsúlyozza.[2] A számítógép mint médium kritikai eszközként való használatának jelentősége ebben mutatkozik meg, mivel az elektronikus közegben minden információ egyaránt ugyanabban a kódban van lejegyezve, függetlenül nemcsak az eredeti, de a megjelenítési formátumtól is, legyen szó képről, zenéről vagy szövegről.
Feladat
Olvassa el az alábbi idézetet, majd válaszoljon a kérdésekre!
„[A]z egész magyar irodalmat sürgősen fel kellene lőni az Internetre, Anonymusnál kezdve és a mai húszévesek zsengéivel végezve. Lehet, hogy ez több százezer, netalán egy-két millió oldal, de mi az egy közepes szervernek manapság. Aztán töltse le magának ebből akárki azt, amire éppen szüksége vagy kedve van. Kezdtem is tájékozódni, vajon hogyan lehetne ezt megcsinálni. Hiszen nem nagy munka: néhány amúgy is munka nélküli hivatásos gépíró pár hét alatt lemezre írhatja a magyar irodalom legjavát, aztán azt átviszik egy szerverre, és azontúl bárki bárhol a világon elérheti szinte ingyen, éljen bár Új-Zélandon vagy Apajpusztán, ha van számítógépe, és be van kapcsolva a rendszerbe. [...] Tudom, az Interneten az anyagok 99%-a szemét, és nehéz megtalálni azt, amit az ember keres.” (Spiró György: XXXX. Népszabadság. 1996. xx. xx.)
- Mit állít a részlet az Internet technikai sajátosságairól?
- Mit állít a részlet az Internet társadalmi sajátosságairól?
- Mit állít a részlet az Internet tartalmi sajátosságairól?
Az információs társadalom sajátosságai valójában a könyvkultúra korszakának végét jelentik: az információs társadalom ezredforduló körül kialakuló kommunikációs lehetőségei és gyakorlatai egyértelműen új fázist képviselnek a kommunikáció- és médiatörténetben: multimediális, erőteljes visszacsatolásokkal rendelkező interakciók, globalizált hálózatba rendeződés, önszerveződés, önellenőrzés jellemzi, szemben a könyvbeliség alapvetően a tudás társadalmi-politikai intézményei felől induló, a visszacsatolásokra kevésbé érzékeny, lényegében egyirányú információáramlásával. Vagy ahogy Vinton Cerf fogalmaz, az információs társadalom korában „a történelem során először állt elő az a helyzet, hogy az információ fogyasztói egyben az információ létrehozói, termelői is”.[1] A tudás pluralizálódása annak a válságnak a jele, amely a könyvbeliségen nyugvó ipari társadalmak tudásfogalmát és e tudás intézményrendszerét, a tudás társadalmi beágyazottságának természetét érinti. Lényegében tehát tudásszociológiai változásnak vagyunk tanúi: a társadalmilag érvényes tudás egyre inkább az internethez kapcsolódik, a lokális és textuális helyett a globális, multimediális és interaktív memóriaintézmények válnak meghatározóvá.[2]
[2]György Péter: Memex. A könyvbe zárt tudás a 21. században. Budapest: Magvető. 2002. 106. L. még Ropolyi László: Az internet természete. Budapest: Typotex. 2006.