7. fejezet: Idegrendszeri működés zavarok korai felismerése
Mindennemű szellemi tevékenység hiányossága, romlása mögött álló tényezők már fogantatáskor, a magzati életben, születés közben, után és az élet bármely szakaszában megtalálhatók. Felismerésük, kiderítésük a megfelelő habilitáció, gyógyítás szempontjából nem csak születés után, hanem a családban, a magzati életben elengedhetetlen.
Megfelelő körülmények között minden gyermek a rá jellemző egyéni ütemben fejlődik – ki lassabban, ki gyorsabban. Jelentős számuk fejlődése megkésve indul, kórosan alakul. Különösen oda kell figyelni a koraszülöttekre és a „small for gestational date” (SGD), azaz a gesztációs korhoz viszonyítva kisebb súlyú újszülöttekre. Ők és családjuk szakavatott támogatásra szorul, hogy a bennük rejlő képességek ne kallódjanak el.
Mielőtt taglalnánk a kóroki tényezőket, fontos az idegrendszeri zavarokra utaló korai tüneteket összefoglalni. E területen két csoportot kell kiemelni: csecsemők kóros magatartás tüneteit és reflex zavarait.
A gyermekek értelmi, érzelmi és testi fejlődése szempontjából értékes időszakok „hasznos kiaknázása” végett e tünetek felismerése életbevágó fontosságú. Észre nem vételük késlelteti az időben megkezdhető/megkezdendő gyógykezelést, habilitációt, rehabilitációt, fejlesztést, ami miatt a gyermek érdekében végzendő tevékenységből értékes – később be nem pótolható – lehetőségek maradnak ki.
Újszülött és csecsemő pszichoszomatikus fejlődésének egyik legerősebb gátlója, akadályozója az ingerszegény környezet.
Az ismertetésre kerülő tünetek nem azonos súllyal jelennek meg a csecsemő viselkedésében, mellettük az idegrendszer károsodásának más, többé-kevésbé feltűnő jeleit is észlelhetjük – sőt, keresni kell azokat.