7.1. A Szakterületi féléves gyakorlat a gyógypedagógiai gyakorlatok rendszerében
Korábban részleteztük, hogy a KKK alapján a szakmai gyakorlat részét képezi a szakirányhoz kapcsolódó összefüggő szakmai gyakorlat is (15/2006. (IV. 3.) OM rendelet. 2. sz. melléklet. X. fejezet 4. Gyógypedagógia alapképzési szak).
E gyakorlat a szegedi mintatanterv törzsanyagában Szakterületi féléves gyakorlat elnevezéssel jelenik meg és az alapképzés utolsó szemeszterének teljes időtartamát kitölti. Magas kreditértéke is jelzi a kiemelt szerepét a gyógypedagógus-jelöltek pályaszocializációjában. A tanegységhez kapcsolódik a szakirányok tantervében megjelenő vizsgatanítás, amit a hallgatónak mindkét szakirányán teljesítenie kell. Az értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányon Zárófoglalkozás, a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon Zárótanítás kurzus elnevezéssel. A kurzusok sikeres teljesítése a záróvizsgára bocsátás feltétele.
Az összefüggő féléves gyakorlat a Bologna rendszer bevezetésének hozományaként került az alapképzésbe, amely már a 2000-es évek elején, a koncepció körvonalazódása során nagy vitákat váltott ki a gyógypedagógus szakmai képviselőiből. Érvek és ellenérvek csaptak össze a gyakorlati képzés tartalmát és terepeit tekintve, különösen a gyógypedagógusok egyre szélesebb körű gyakorlati kompetenciája iránti elvárások, és a gyógypedagógiai ellátásra szoruló kliensek teljes életívre kiterjedő kísérésének szükségletei tükrében. Felmerült a szakvizsgázott gyógypedagógus mentorok hiányának problémaköre és a gyakorlatvezető gyógypedagógusok méltányos díjazásának megoldatlansága is (Meggyesné, 2011).
A 2006/2007- es tanévtől induló évfolyamok számára kötelező gyakorlatokat elsőként 2010 tavaszán teljesítették a gyógypedagógus-hallgatók. Már az első évek tapasztalatai bebizonyították a gyakorlat létjogosultságát. Az összefüggő féléves gyakorlat napjainkban a korábbi gyógypedagógiai gyakorlatokra szervesen ráépülő, tartalmait tekintve summázó, de bővebb tevékenységterületekre is lehetőséget kínáló kurzus, amely esszenciálisan fogja össze a gyógypedagógus-jelölt elméleti ismereteit és a korábban megszerzett gyakorlati tapasztalatait.
Egy végzős gyógypedagógus-hallgató önreflexiójában így összegezte élményeit a féléves terepgyakorlatról:
„… megtapasztalhattam, mi vár rám a diploma után. Képet kaptam arról, hogy én milyen gyógypedagógus leszek/vagyok. Pozitív megerősítést arról, hogy van helyem a szakmában. Rengeteget, talán a négy év alatt a legtöbbet tanultam magamról, a gyerekekről, a tudományról. Fejlődött az empátiám és a türelmem. Személyiségem megerősödött, mert mentorom minden alkalommal segített, bíztatott, átlendített a nehézségeken, sőt, volt, hogy tőlem tanult. Rádöbbentem, hogy mennyit jelent ez a hivatás, a fogyatékos kisgyermekek szeretete, hálája, azért mert minden szavunkkal, tettünkkel értük vagyunk…” (P. A. hallgatót idézi Máténé, 2011.59.o.)
A gyógypedagógussá válás folyamatában tehát kiemelkedő jelentőségű a féléves gyakorlati tanegység, amelyben az elméleti és a korábbi gyakorlati kurzusok során elsajátított ismeretek és képességek integrált, intenzív gyakorlati alkalmazása történik a gyógypedagógiai folyamatban. (ponttal válasszuk ketté a mondatot) Ennek révén alakulnak, fejlődnek a gyógypedagógus pályához szükséges gyakorlati kompetenciák mentori irányítással. A terepmunka fő szempontja az ismeretek és képességek szintetizálása, a széleskörű gyógypedagógiai tapasztalatszerzés úgy, hogy a gyógypedagógus jelöltek aktívan bekapcsolódnak a szakirányaiknak megfelelő partnerintézmények mindennapi életébe. A helyi lehetőségeket és feladatokat figyelembe véve egyre nagyobb önállósággal végzik a korszerű gyógypedagógiai szemléletnek megfelelő tevékenységeket az Intézet által kiadott részletes tematika és a mentor gyógypedagógus szakmai útmutatásai alapján.
A minőségi kooperáció és a kompetenciafejlődés érdekében erős híd marad a jelöltek és szegedi képzőhely között azzal, hogy az Intézetben dolgozó gyakorlati oktatók rendszeres mikrocsoportos, valamint egyéni igény szerint individuális konzultatív és szupervíziós tevékenységgel kísérik a terepen végzett hallgatói munkát. A szakmai konzultációról szóló a 9. fejezetben adunk részletes információkat.