Skip navigation

10.3. A Heildelbergi Kompetencia Inventár

A Heidelbergi Kompetencia Inventár olyan mérőeszköz, mely szociális készségeket mér kognitív zavarok esetén. Szűrőeljárásként alkalmazható 7-16 éves korú, főként nem diákotthonban élő értelmileg akadályozott gyermekek körében. Három központi területről nyújt áttekintést, a gyengeségeket és erősségeket illetően egyaránt, ezek a praktikus kompetencia – a praktikus intelligenciát vizsgálja, kognitív kompetencia – a konceptuális intelligenciát vizsgálja, és szociális kompetencia - a szociális intelligenciát vizsgálja.

A kérdéssor 152 tételből áll, a kérdések 19 alterületbe sorolhatóak. „A tételek megfogalmazásánál szem előtt tartották, hogy azok önmagukban is érthetők legyenek, és lehetőleg minden használó ugyanúgy értelmezze azokat. Az értelmezést szövegmagyarázatokkal segítik. A 19 alterület 8-8 tételből áll, amelyek egy alterületen belül nehézségi sorrendben követik egymást” (Radványi, 2001 In. Radványi, Fazekasné, Radicsné 2012, 217.o.).

A felvétel során megfigyelés vagy a közvetlen környezet kikérdezése alapján regisztrálható, hogy a viselkedés mennyire jellemző az adott személyre. Az értékelés 0-3 között történhet. A 0 azt jelenti, hogy egyáltalán nem, a 3 pedig azt, hogy teljes mértékben jellemző a viselkedés a személyre. A kiértékelése százalékosan történik, ami teljesítményprofilban tüntethető fel. Az egyes kompetencia területeken nyújtott teljesítményeket a gyermeke életkorának megfeleltetve kapjuk meg a százalékos értéket. A HKI áttekintést nyújt egyes kompetenciaterületeken elért teljesítményekről. Alkalmas a mindennapi felhasználásra, fejlesztő programok kidolgozásának alapjául szolgálhat. Mivel értelmileg akadályozott személyek számára dolgozták ki, kellően kis lépésekben mér az egyes részterületeken. Felvétele egyszerű (Radványi, 2011)

A kognitív kompetencia alterületei között szerepel a beszédértés és a beszédprodukció is. Mindkét területről 8-8 tétel alapján tájékozódhatunk (Radványi, 2011).

A HKI-nak számos előnye ismert. Egyrészt integrációs szempontból nagy jelentősége van, hiszen az értelmileg akadályozott gyermekek együttneveléséhez szükséges valamennyi viselkedésmintáról tájékoztat, melyek nevelés útján befolyásolhatók. A vizsgált személyre jellemző tulajdonságok listáját megfigyelés vagy a személy közvetlen környezetének kikérdezése alapján készíthetjük el. Másrészt az aktuális állapot leírása mellett fejlesztő programok készítésekor kiindulópontként szolgálhat. Továbbá felhasználható a többségi társaktól való eltérés mértékének meghatározásakor egyaránt (Radványi, Fazekasné és Radicsné, 2012).