3.5. A biológiai eredetű fogyatékosságok
A biológiai eredetű fogyatékosságok és a nyelv- és beszéd fejlődése közötti összefüggések feltárása céljából az értelmi fogyatékos személyek fejlődését, jellemzőit érdemes számba venni. Különösen a Down-szindrómás és a Williams-szindrómás személyek körében végzett vizsgálatok eredményei megfontolandók. Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy eltérő szinten, de értelmi fogyatékosság esetén is kibontakozik a nyelvi képesség (Cole és mtsa, 2003).
A Down-szindróma egy genetikai rendellenesség, mely rendszerint közepes vagy súlyos fokú értelmi fogyatékosságot von maga után. Képesek és szeretnek beszélgetni, azonban szókincsük relatíve szűk terjedelmű, illetve beszédükben egyszerű nyelvtani szerkezeteket alkalmaznak. Összetett nyelvi szerkezetek megértése és képzése nehézséget okoz számukra (Chapman, 1995 idézi Cole és mtsa, 2003). Moorhead, Mellman és Wenar (1961 idézi Lenneberg, 1964) egy kromoszóma-rendellenességben szenvedő család tagjai körében végzett vizsgálatot és hasonló eredményekre jutott. Azoknak a családtagoknak az esetében, akik különböző mértékben értelmi fogyatékosok voltak, rendkívül eredménytelen volt a beszédfejlődése. Következésképpen azt feltételezzük, hogy a normális nyelvi fejlődés alapját a normális kognitív képességek jelentik
Ezzel szemben azonban a Williams-szindrómás, anyagcsere-rendellenességben szenvedő, szintén értelmi fogyatékos gyermekek esetében tapasztaltak a fenti állítást nem igazolják. Épp ellenkezőleg, többségük nyelvi teljesítményében megközelíti a normál szintet. Egyrészt képesek megfelelő nyelvtani szerkezetű mondatokat alkotni. Másrészt kiejtésük tiszta és érthető. Továbbá általában nem okoz nehézséget számukra, hogy egy történetet értelmesen, érthetően elmeséljenek. Mindezek mellett az emberi érzéseket rendkívüli pontossággal tudják ábrázolni (Bellugi et al, 1999 idézi Cole és mtsa, 2003; Clahsen és Almazan, 1998 idézi Cole és mtsa, 2003). Lenneberg (1964) hasonlóan vélekedik. Úgy gondolja, hogy az intelligencia és a nyelv, ha nem teljes mértékben, de függetlenek egymástól. Ezzel a gondolattal Putnam (1967) is egyetért.