Skip navigation

4.3. A nyelvi szocializáció jelentős színterei

A nyelvi szocializáció színterei tulajdonképpen megegyeznek az általánosabb érvényű szocializáció területeivel. A nyelvelsajátítás elsődleges közegének a család tekinthető. Itt találkozik elsőként a csecsemő a nyelvvel, itt szerzi az első tapasztalatokat, illetve a családban kezdődik el az a tanulási folyamat, melynek eredménye az úgynevezett alapnyelv. Ennek elsajátítása hozzávetőlegesen születéstől a serdülőkor kezdetéig tart. Helyszíne a gyermek otthona. Olyan beszédmódot ismernek meg a gyermekek, amely az elsődleges szocializáció idején a legteljesebb mértékben elsajátítható, és amelynek természete igen szabályos. Az elsajátított ismereteket még felnőtt korukban, kötetlen helyzetekben is alkalmazzák. Az alapnyelv nem-standard szerkezeti elemeket is tartalmaz (Bartha, 2002). Tehát a gyermek alapszinten a családban sajátítja el a beszédet (Szécsényi, 2009).

Másodlagos közegként az iskola funkcionál. Minden társadalomban létezik egy úgynevezett standard nyelvhasználat. Ez azt jelenti, hogy a nyelv használatát illetően van egy olyan országonként és történeti korszakonként változó minta, ami szimbolikus hatalommal rendelkezik, normaként funkcionál és a nyilvános színtereken ennek a nyelvváltozatnak a használatát várják el a társadalom tagjaitól. A standard mintaadói mindig a közép- és felső középrétegek képviselői (Bartha, 2002). Wardhaugh (2005) szerint a norma a „hatalommal” és az elittel függ össze. Mathiot és Garvin eredményei (1975) alapján a szerző azt is hozzáteszi, hogy a standard nyelvhasználat által egyének és csoportok közössége jön létre, illetve általa többé-kevésbé leírhatóvá válik a nyelvhasználó identitása. Sőt mi több presztízse is jelentősebb.

A gyermek az iskolában tanulja meg ezt a nyelvhasználati módot ennek formális változatával együtt, sőt az ehhez szükséges készségek fejlődése is elsősorban ebben a közegben zajlik (Bartha, 2002). Bár a nyelvi tudata a családban alakul ki, az iskola feladata, hogy annak további fejlődését támogassa. Szintén fontos feladat a jó nyelvi és logikai készségekkel rendelkező tanulók azonosítása, nyelvi kreativitásuk kibontakoztatása (Oláh Örsi, 2005).

Továbbá az iskolában a gyermek új nyelvi készségeket sajátíthat el: az írást és az olvasást. Emellett szókincse fokozatosan gazdagodik, kommunikációs készsége szintén javul (Szécsényi, 2009).