Skip navigation

5.1. A nyelvelsajátítást magyarázó elméletek

A nyelv elsajátításának folyamatát a különböző irányzatok más-más módon értelmezik. Cole és mtsa (2003) különböző tanulmányokat áttekintve arra jutott, hogy a tanuláselméleti magyarázat képviselői szerint a nyelvelsajátítás alapja az utánzásos-, valamint a klasszikus és operáns kondícionálás által megvalósuló tanulás.

Az utánzás folyamatban betöltött szerepe nyilvánvaló. A gyermek azt a nyelvet sajátítja el, melyet környezetében hall, ebben gyakran az utánzás módszerét alkalmazza (Leonard et al., 1983 idézi Cole és mtsa, 2003). Azonban a módszerrel bizonyos összetettebb nyelvi jelenségek nem magyarázhatók. Speidel és Nelson (1989 idézi Cole és mtsa, 2003) igazolta, hogy az utánzás szelektív jellegű. Bandura (1986 idézi Cole és mtsa) még ennél is tovább megy és absztrakt modellálásról beszél, mely szerint a nyelvelsajátítást az utánzás egy speciális formája teszi lehetővé.

A klasszikus kondícionálás a nyelvelsajátításban azt jelenti, hogy a szó összes asszociációjának összessége adja a jelentést, melyek valódi tapasztalatokból erednek. Az elmélet a nyelv megértésének folyamatát magyarázza, a produkciós képesség kialakulásának leírása azonban hiányzik belőle (Mowrer, 1950 idézi Cole és mtsa, 2003).

Az operáns kondícionálás lényege, hogy a kezdetben véletlenszerűen ejtett hangok a szülői megerősítések révén formálódnak és finomodnak, majd a hangsorokból szavak fejlődnek. A folyamat minden társadalomban megfigyelhető, de függ az adott nyelvi környezettől (Cole és mtsa, 2003).

A következő irányzat a nativista megközelítés. Fő képviselője Chomsky úgy gondolja, hogy a nyelvi produkció jelenségét, működését a tanuláselméleti nézetek nem képesek kielégítően megmagyarázni. Bár az utánzás szerepét elismeri, hangsúlyozza, hogy a nyelvelsajátítás alapvetően veleszületett képesség. Különböző nyelvtani szabályokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a mondatoknak felszíni struktúrája és mélyszerkezete is van. Előbbi a valóban megalkotott mondat, míg utóbbi a szabályok egy szűkebb készlete. A felszíni struktúra a mélystruktúrából ered. A nativisták szerint a nyelv, mint képesség érés során bontakozik ki. Az elsajátításban a környezet szerepe minimális (idézi Cole és mtsa, 2003).

Miller (idézi Cole és mtsa, 2003) szerint az interakcionalista megközelítés átmenetet jelent a tanuláselméleti és nativista magyarázatok között, melyek interakcióban állnak egymással. Ezt az interakciót a tudósok eltérő módon képzelték el. Egyrészt a nyelvfejlődés és a kognitív teljesítmény között szoros kapcsolat figyelhető meg. Másrészt a nyelvtani szerkezetek elsajátítása a nyelv gyakorlati használatából ered, annak melléktermékekként alakul ki. Továbbá az elsajátításban a kultúrának, társas környezetnek szerepe van. Bruner úgy gondolja, hogy a nyelv elsajátításában a biológiai és környezeti tényezőknek egyaránt szerepe van (idézi Cole és mtsa, 2003).