9. A cigány nép története a rendszerváltásig. A történeti kutatás forrásai, módszerei (levéltári források, jogszabályok, oral history, stb.)

A cigány nép olyan nép, melynek nem volt saját állama, és egészen a legújabb időkig nem volt saját írásbelisége és értelmisége. Az ilyen sajátosságokkal rendelkező népeket a történettudomány hosszú ideig „történelem nélkülinek” tekintette, mivel a hagyományosan használtkutatási források esetükben nem adtak megfelelő információt.

Mivel a cigányság története során nem hozott létre írásos dokumentumokat, kutatható forrásokat saját magáról, a kutatásokban csak azokra a külső forrásból származó dokumentumokra támaszkodhat a tudomány, melyek a cigányokkal együttélő, de őket nem vagy kevéssé ismerő, jó esetben érdektelen, rosszabb esetben ellenséges környezettől származnak.

A 20. század második felétől ezek mellett a szórványosnak tekinthető források mellett a figyelem az ún. „belső történelem” felé irányult, melynek forrásai a hagyomány, a nyelv, a szokások, a kultúra elemei voltak.

A cigányság történetének feltárása, a valóban hiteles leírás több tudományterület összekapcsolásával valósítható meg. Figyelembe kell venni a történettudomány mellett szociológia, az antropológia, a néprajz, az etnológia, stb. kutatási módszereit és eredményeit is.