3.4. Az elméleti és gyakorlati képzés kapcsolódási pontjai a negyedik évfolyamon

A végzős gyógypedagógus-jelöltek képzésének végén nagy hangsúlyt kap az egyszemélyes terepgyakorlat, amely „a teljes intervallum kétharmadát fedi le, ami a sikeres szakmai felkészülés hatékonyságának egyik paramétere” (Máténé, 2015).

„A negyedik gyógypedagógiai gyakorlat egyéni formában, önkéntes munkával teljesíthető a gyógypedagógusi tevékenység tágabb értelmezésével, lehetőség szerint a köznevelés intézményrendszerén kívüli terepeken is. E gyakorlat megszervezésének fontos szempontja a szabad terepválasztás, amely teret enged a hallgató személyes érdeklődésének, motiváltságának a tág spektrumú gyógypedagógiai tevékenységkör egyes területei iránt” (Máténé, 2015).

Logopédia szakirány elméleti kurzusok

-          integráció a logopédiában,

-          diszkalkulia,

-          ritmuszavarok terápiái (hadarás-dadogás).

Logopédia szakirány gyakorlati kurzusok:

-          gyógypedagógiai gyakorlat 4;

-          szakirányú összefüggő gyógypedagógiai gyakorlat,

-          gyakorlatot segítő konzultáció,

-          szakterületi féléves gyakorlat.

„Tapasztalataink alapján a gyógypedagógussá válás folyamatában kiemelkedő jelentőségű a Szakterületi féléves gyakorlat, amelyben az elméleti és a korábbi gyakorlati tanegységek során elsajátított ismeretek és képességek integrált, intenzív gyakorlati alkalmazása történik a gyógypedagógiai folyamatban, ennek révén a gyógypedagógus pályához szükséges gyakorlati kompetenciák sikeres kialakítása mentori irányítással. Fő szempontja az ismeretek és képességek szintetizálása, a széleskörű gyógypedagógiai tapasztalatszerzés úgy, hogy a gyógypedagógus jelöltek aktívan bekapcsolódnak a partnerintézmények mindennapi életébe. Az adott intézményi lehetőségeket és feladatokat figyelembe véve egyre nagyobb önállósággal végzik a korszerű gyógypedagógiai szemléletnek megfelelő tevékenységeket a gyakorlatvezető gyógypedagógus szakmai útmutatásai alapján” (Máténé, 2015).