Elsősorban a kész színezőt összképét érdemes megnézni: a pozitív énkép végül színgazdag, vidám képet ad, míg a negatív szakmai önértékelésű óvodapedagógus színezője valószínűleg sötét színekkel tarkított lesz. Az egyes kérdések esetében a következőeket érdemes szem előtt tartani:

1. szakmai tudás: A saját szakmai tudásunk megítélése igen fontos része a szakmai énkép reális alakulásának, így ha őszinték voltunk magunkhoz, és fekete színt kaptunk eredményül, úgy érdemes elgondolkodni az okokon, és a javítás lehetőségein.
2. külső megjelenés: Örök kérdés, hogy a XXI. század pedagógusának kinek lennie: teljesen saját egyéniségét adja? (piros) Magánéletét ne vigye be az óvodába, ahol csakis óvónő, otthon csakis magánember lehet? (fehér) Vagy igyekezzen elérni az aranyközputat, ami talán nem is létezik? (barna)
3. képességek: Általában mind különböző beállítódásúak vagyunk, és ez egy óvónő esetében kiváltképp látszik. A vizuális beállítottságú óvónők csoportszobája tele van egyedi ötletű dekorációkkal, a mozgás szerelmese pedig már óvodáskorban a sport felé tereli a kis nebulókat. Az egyes képességbeli különbségek, kiválóságok szinte mindegy, milyen területen jelentkeznek. Esetünkben azért fontos felismerni ezt, hogy a többi területet megpróbálhassuk felhozni kíválóságunk szintjére.
4. ambíciók: Akár óvónőnek készült valaki, akár nem, a fontos mindenképpen az, hogy milyen szinten éli azt meg. Szakmájának tekinti? Hivatásának? Esetleg teljes mértékben azonosul szerepével? Ennel a kérdésnél is úgy gondolom, hogy nem több-, vagy kevesebb értékében egyik válasz sem, de úgy hiszem, érdemes tisztában lennünk saját jövőképünkkel ahhoz, hogy tudjuk, jelenleg mit kell tennünk annak eléréséhez.
5. a pedagógiai tudás forrása: A kérdés kimondottan a pedagógiai hitet, meggyőződést volt célzott feltárni a pedagógusi tudás forrásáról. Attól függően, hogy veleszületettnek érzi, példaképtől “tanulta”, vagy főiskoláról származónak tartja, következtethetünk arra, hogy mikor ötlött fel bennünk a pedagógussá válás motiváltsága. Természetesen aki veleszületettnek tartja tudását, nagyobb valószínűséggel rendelkezett már gyermekkorában is ilyen ambíciókkal, bár ez a határ összemosódhat a szociális tanulásával. Különleges, egyedi megoldásnak számít, ha a pedagógus mindhárom féle kategóriát megjelölte.
6. háttér: Az elkészült háttér megvizsgálásakor érdemes végiggondolni: Megjelenik-e a rajzon a gyermek? Ha igen, csak egy, vagy több is? Milyen kapcsolatban van a gyermek a képen szereplő óvónővel? Milyen környezetbe rajzoltuk az óvónőt? Csoportszoba? Amennyiben csoportszobába rajzoltuk, vannak-e játékok körülötte, vagy inkább az óvónői “birodalom” látszik? Mindezek alapján messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, de a kérdéseket megvizsgálva érdekes megfigyeléseket tehetünk arról, hogy mik saját sztereotípiáink az óvónői szakmával kapcsolatban.
7. a jó óvónő: Ennél a kérdésnél négyféle kategóriát alakítottam ki a válaszlehetőségekkel megegyező sorrendben: szakmai tudás alapossága, szülők elismerése, gyermekek visszajelzései, illetve az elvárásoknak való megfelelés. Ezeknek megfelelően saját maga esetében is következtethet arra, hogy mely tényezők befolyásolják a munkáját. Ez esetben szerintem azt is érdemes végiggondolni, hogy az adott forrásból érkező visszaigazolás kellően gyors-e, nem torzít-e túlságosan, illetve ez a visszaigazolás előrébb visz-e minket. Nyilván a leghatékonyabb, ha egyszerre minél több csatornából érkező visszacsatolásra odafigyelünk.

A módszer hatása a szakmai énkép alakításában: A módszer segítségével egyrészt tisztában lehet saját szakmai énképe jelenlegi állapotával, illetve azzal, hogy mely tulajdonságokat tart tipikus óvónői tulajdonságoknak, sztereotípiáknak. Amennyiben van lehetősége mással is kiértékeltetni a színezőt – és ez az, ami igazán fejlesztő volna az egyén fejlődése szempontjából – , úgy képet kaphat arról is, hogy más hogyan látja szakmai szemmel, s ehhez képest mi az, amit mi másként gondol magáról.