8.2. A számítógépes tesztelés helye a mérési, értékelési folyamatban

A számítógépes tesztelés viszonyítási alapja szerint két féle lehet:

1. norma orientált értékelés (előre megállapított normához viszonyítja az egyéni teljesítményt),
2. kritérium orientált értékelés (előírt kompetencia szinthez viszonyítja az egyéni teljesítményt).

Az idő dimenziót alapul véve több funkciót is betölthet:

1. időközi formatív értékelés, mely segíti az önértékelést (saját felkészültség, tudás felmérése, hiányosságok feltárása);
2. lezáró szummatív értékelés (minősítő jelleggel).

Célját tekintve a diagnosztikus értékelés szempontjából segítheti:

1. az előismeretek felmérését,
2. az esetleges hiányosságok megismerését,
3. a minősítő célú teljesítménymérést (Nyéki, 2005).

Az egyéni tanulás segítésében előtérbe kell helyezni az értékelés formatív, diagnosztikus funkcióját, a longitudinális adatfelvételt és a gyakori flexibilis adatgyűjtést.

A számítógépes tesztelés alkalmazása új perspektívát kínál a pedagógiai értékelés folyamatában.
Megnövelheti:

1. a vizsgálható személyek számát,
2. az elvégezhető vizsgálatok számát.

A számítógépes tesztelés több szinten valósulhat meg:

1. A nulladik szint – a PP tesztek digitalizálása, megtartva eredeti formáját, linearitását, csak a közvetítő közeg, a médium változik meg. Már ezen a szinten tapasztalható pozitív változás, az adatminőség javulása, az adatok gyors lehívhatósága területén.
2. Az első szinten a technika adta lehetőségek, multimédiás elemek felhasználása történhet, illetve kiegészítő adatok nyerhetőek a tanuló válaszain kívül (szemmozgás, reakció idő, egérmozgatás, billentyűk lenyomása közötti idő).
3. A második szinten adott a lehetőség az automatikus itemgenerálásra, ezzel biztosíthatóvá válik, hogy mindenki azonos nehézségű, azonban különböző feladatot kapjon.
4. A harmadik szint, az adaptív tesztelés, amikor a következő tesztfeladat kiválasztása a vizsgázó előző válaszából adódik. (Csapó, Molnár és R. Tóth, 2008)