2.1. Figyelem terjedelme

Több kísérlet is foglalkozott a figyelem terjedelmével, például Jevons (1871) kísérlet formájában foglalkozott ezzel a kérdéssel: egy marék babot dobva egy tálcára följegyezte, az egyetlen pillantással észrevett babok számát. Ha ezek száma több volt 8-9-nél, azonnal elkezdett hibázni. „Tehát nem az információ-felvétel korlátozott, hanem inkább az elemek felismeréséhez és a róluk való beszámoláshoz szükséges idő, és az az idő- mindössze 1 mp -, amíg az információk közvetlenül tárolhatók (ikonikus emlékezet).” (Séra 2001:78)

A figyelem két szempontját mutatja be Stroop kísérlete, ahol az összpontosítást és a megosztást együttesen vizsgálja. A kísérletben színek nevei vannak felsorolva, de a színek nevei más fajta színekkel van írva, mint a szó jelentése. Kísérletben részt vevő személyek feladata az volt, hogy minél gyorsabban olvassák el ezt a listát, és hangosan nevezzék meg, a tinta színét, amivel a szavakat nyomtatták. Nem könnyű elvégezni ezt a feladatot, mivel amennyiben megpróbálunk az egyik szempontra koncentrálni (ami maga a nyomtatott szavak színe), de ezzel szemben a szavak jelentésére is oda kell figyelni. A szín megnevezését nagymértékben zavarja a szó jelentése. (Kollár, Szabó 2004: 217) Ez a kísérlet bizonyítja, hogy valójában csak akkor vagyunk képesek odafigyelni párhuzamosan két dologra, ha ezt sikeres gyakorlás előzi meg.