2.2.2. Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért 2003/2004.
Az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért (European Agency for Development in Special Needs Education; továbbiakban: Európai Ügynökség) 2003-2004-ben 19 európai ország szakértőinek bevonásával készített felmérése azokat a kulcstényezőket elemezte, amelyek a koragyermekkori intervenció meghatározó tényezői. A projektet lezáró Jelentés a kulcstényezők mellett a gyakorlatban alkalmazható ajánlásokat is megfogalmazott. (European Agency for Development in Special Needs Education)
Az Európai Ügynökség probléma-felvetései a következők voltak:
- Milyen szerepet kell betölteniük a szolgáltatóknak és a szakértőknek a korai fejlesztéssel kapcsolatos ellátás keretein belül?
- A koragyermekkori intervenciós csoportok összetétele és a szakemberek képzése.
- A koragyermekkori intervenció célcsoportjával összefüggő változások.
- Melyek a legmegfelelőbb eszközök a gyermekekkel és családjaikkal folytatott munka során?
Az Európai Ügynökség a vizsgált országok oktatási és rehabilitációs dokumentumaira, az Eurlyaid kiadványaira támaszkodva követte nyomon a korai fejlesztés fogalom- és tartalomváltozását a koragyermekkori intervenció fogalmáig.
A Jelentés megfogalmazott egy korszerű, koragyermekkori intervencióra vonatkozó munkadefiníciót:
„A korai fejlesztés a fiatal gyermekek és családjaik számára biztosított, a gyermek bizonyos életszakaszában kérhető szolgáltatások/ellátások összessége, mely bármilyen cselekvést magában foglal, ami
• a gyermek személyes fejlődésének biztosításához,
• a családi kompetenciák erősítéséhez és
• a család és a gyermek társadalmi inklúziójának elősegítéséhez szükséges.
A szolgáltatásokat lehetőség szerint helyi szinten, a gyermek természetes környezetén belül, családközpontú multidimenzionális csoportmunka keretében kell biztosítani.” (European Agency for Development in Special Needs Education)
Nyilvánvalóvá vált, hogy a korai beavatkozás tevékenységeit olyan elemek határozzák meg, amelyek a nevelés többi szakaszára nem jellemzőek: a gyermek életkora és a feladat összetett, komplex jellege. Ezért a koragyermekkori intervenció során szükséges az érintett szakmák közös erőfeszítése, a szereplők interakciója, a szolgáltatók együttműködése és a szülők és lehetőleg a többi családtag bevonása a folyamatba.
Ahhoz, hogy a koragyermekkori intervenciós tevékenység hatékonysága mérhetővé, kimutathatóvá váljon, költséghatékony beavatkozási forma legyen, valamennyi érintett szereplő felől információra van szükség. Ehhez vizsgálni, kontrollálni kell
– a gyermek fejlődését;
– a család elégedettségét;
– a szakemberek elégedettségét és kompetenciájukat;
– és a közösség elégedettségét, a megszerzett előnyöket, a befektetések költséghatékonyságát.
Az Eurlyaid vizsgálati eredményeihez hasonlóan megállapítást nyert, hogy a szolgáltatások rendkívül eltérő módon és szélsőségesen különböző társadalmi, gazdasági és politikai környezetben valósulnak meg.
Ugyanakkor fontos közös vonások jellemzik a koragyermekkori intervenciós szolgáltatásokat.
Ezek a közös vonások a következők:
Elérhetőség: mindenki számára, mindenhol azonos minőségű szolgáltatás érje el a gyermeket és családját.
Közelség (közel térben és közel valakihez): a szolgáltatások lehető legteljesebb mértékű decentralizációját jelenti: a családok lakóhelyéhez való közelséget, illetve az otthonukban nyújtott szolgáltatást. Ugyanakkor olyan közelséget is jelent mindez, amely minden egyes család saját, egyedi igényeinek feltárását és az arra adott differenciált segítségnyújtást is magában foglalja.
Költségfedezet: a szolgáltatások a legtöbb országban ingyenesek vagy minimális költséggel járnak a családok számára.
Interdiszciplináris team-munka: a gyermek és a család számára szolgáltatást nyújtó szakemberek különböző tudományok és hivatások képviselői, akik egymással folyamatosan együttműködnek.
A szolgáltatások változatossága: az interdiszciplináris team olyan segítségnyújtást tesz lehetővé, amely az oktatási, a szociális és az egészségügyi szektor szereplőit vonja be a prevenció három szintjén.
Az elsődleges prevenció a problémák általános megelőzését és szűrését jelenti. Itt az oktatásügyi, egészségügyi és szociális szektor is jelentős szerepet vállal. A másodlagos prevenció a felismert rendellenességek előfordulásának csökkentése. A harmadlagos prevenció pedig a felismert rendellenességből fakadó további társuló problémák leküzdése.
A koragyermekkori intervenció minőségét a következő kulcsfontosságú tényezők határozzák meg:
A megjelenő célcsoportok: Az utóbbi években jelentős változás tapasztalható a korai fejlesztésre kerülő gyermekek életkorában és tulajdonságaiban. Egyre több a pszichológiai és a szociális-érzelmi zavarral küzdő gyermek. Egyre több az extrémen koraszülött, éretlenül világra jött, de az orvostudomány fejlődésének következtében életben maradó gyermek.
Csoportmunka: a korai fejlesztést végző szakértők szerepe és felelőssége nagy, kiemelt szerepet kap a valódi, jól működő együttműködés megszervezése a családok bevonásával, hangsúlyossá válik az interdiszciplináris munka.
Szakemberek képzése: a korai fejlesztés szakértőinek kezdeti és további képzése, mely a közös fogalmak megértésén és alkalmazásán alapulva a közös munka hátterét adó tapasztalatokat biztosítja. Formái lehetnek: alapképzés, továbbképzés és belső képzés.
Munkaeszközök: egyéni családgondozási terv vagy ezzel egyenértékű dokumentum kidolgozása és folyamatos nyomon követés szükséges. Ennek eszköze a folyamatközpontú mérés és az egyéni tervek kidolgozása.