Szakunk egyik célkitűzése, hogy nebulóit képessé tegye mások előtt érdemben nyilatkozni egy adott témában, ezért szinte mindennapos feladatunk előadásokat tartani.

Cikkem azzal a szándékkal íródott, hogy a cím komolyságától eltérően, egy reményeim szerint kellően komolytalan és szórakoztató hangvételben adjon tanácsokat a kezdő előadók számára, hogyan illetve hogyan ne tartsák meg előadásaik.

 

A retorika görög eredetű szó. Meggyőzés és a rábeszélés mestersége volt… Platón, Arisztotelész és így tovább görgethetnénk végig a szokásos kis témába vágó bevezetőt, de nem ma![1] Mert ma mindezeken (amit valószínűleg a Google első találata is kiadna és/vagy megtalálhatók akármelyik retorikával foglalkozó könyvben) átlépünk. Átlépünk a témaválasztás nehézségein és problematikáján. Kihagyjuk az adatgyűjtést és rendszerezést, de még vázlatot, sem fogunk írni a mondandónknak. Itt és most kizárólag azzal fogunk foglalkozni, hogy amikor már mindezek megtörténtek, hogyan vagy épp hogyan ne adjuk elő addigi munkánk gyümölcsét.

 

Milyen szép nap van ma szerda? Ja szerda az tegnap volt… csendülhet fel a fejünkben az ismerős dal ,de ha nem akkor is bizony eljött a nap amikor felkelünk kibattyogunk a fürdőbe és a tükörbe nézve megpillantjuk azt a szörnyet, akinek még a délelőtt folyamán előadást kellene produkálni a tudásra szomjazó tömegeknek az általa oly nagyra tartott és szeretett témában. Ha ez a gondolat valamilyen formában átfutott az agyunkon első lépésként próbáljunk meg nem pánikba esni, elvégre mégsem az arénába dobnak minket oroszlánokkal harcolni, maximum egy két oroszlány hallgatóval lesz szerencsénk. Miután erőt merítettünk gyenge poénjainkból javaslom próbáljunk meg valami emberi fejet kerekíteni magunknak hiszen a közhiedelemmel ellentétben igen is a külső a fontos legalábbis ebben az esetben. Gondoljunk csak bele, hogy ha egy számunkra szimpatikus életforma csoszog be előadást tartani mennyivel szívesebben legeltetjük rajta a szemeinket és akarva akaratlan könnyebben befogadjuk a mondanivalóját. Ha azonban egy fürdetlen hegyi troll vágtat fel a pódiumra akinek az illata után szó szerint döglenek a nők, bizony akár mennyire is szeretnénk elfogulatlanok maradni valahogy csak megbéklyózza az agyunkat a zamata. Amennyiben sikerrel teljesítettük küldetésünket a szépségiparban és már a plasztikai sebészek is lemondtak rólunk akkor akár el is indulhatnánk előadásunk helyszínére. A kérdés az, hogy átnézzük-e még utoljára mondandónkat legalább felületesen. Nos erről megoszlanak a vélemények. Vannak akik azt mondják, köztük én is, hogy még ha lehet az utolsó másodperben is szorongatni kell azt a papírdarabkát, még ha rá se nézünk. Persze van aki azt mondja ugyan.. az már úgy sem segít. Mindenkinek meghagyom a döntési lehetőséget, de csak mondom, hogy aki túl lazán veszi a felkészülés dolgot az általában nagyon szép felolvasó estet szokott tartani előadás helyet, aminek hasznosságára és eredményességére majd még külön kitérnék. Jómagam arra esküszök, hogy szorongassuk csak azt a papírt, ha nekünk attól jobb, aztán ha elkezdenénk a beszédünket el is dobhatjuk mert már többet nem kell belenéznünk.

 

Úton a kivégzésünk helyszínére még gondolatban átfuthatunk azon, hogy mit is szeretnénk majd mondani, ilyenkor jutnak a legjobb ötletek az ember eszébe, hogy aztán mire odaér el is felejtse őket és helyettük valami teljesen mást mondjon majd. Beérkezvén vegyük szemügyre áldozatainkat! Ez nagyon fontos. Jobb esetben már jó előre tudjuk kiknek tartunk előadást és eleve így tervezhetjük meg beszédünket, de ebben az esetben is jobb meggyőződni róla a saját szemünkkel nehogy meglepetés érjen bennünket. Ha megnyugodtunk, hogy egy exbarátnőnk sem tisztelt meg a jelenlétével, hogy szemforgatva lefújogja minden szavunk akkor próbáljunk meg utolsó másodperceinkben lazítani ellenkező esetben fussunk és vissza se nézzünk!

 

Sorra kerülvén (mert ugye nem futunk el) mutatkozzunk be, köszöntsük embertársainkat az adott protokollnak megfelelően bátran hiszen elméletileg semmi baj nem érhet minket a tökéletesen megformázott prezentációnkkal a háttérben és kezünkben a világ bölcsességét magában foglaló jegyzettel állva előttük. Igen állunk! Fiatalok vagyunk, egyetemisták vagyunk, jó az állóképességünk, ne feküdjünk neki. Ne bújjunk el egy asztal mögé és tudom némelyik hallgatónak félelmetes feje van köztük nekem is, de semmi esetre se fordítsunk nekik hátat, mert akkor védtelenek leszünk. Ha a szituáció megengedi mászkálhatunk, kalimpálhatunk kezeinkkel, hogy hátha a nonverbális kiegészítéssel jobban eljut a dolog a hátsó sorokba is. Sokan nem szeretik, ha valaki mászkál körülöttük. Velük ne foglalkozzunk. Mozgó dolgokra jobban figyel a közönség, úgyhogy cikázunk csak egész nyugodtan. Legyünk spontánok, de ne legyünk komolytalanok, szakmaiatlanok vagy sértők. Egy-egy jól eltalált poénnal megnyerhetjük magunknak a hallgatóság figyelmét, de már az is sokat segít ha nem vagyunk közutálat tárgya az adott közönség soraiban mert ilyet is láttam már és elég esélytelen küzdelmet folytatott a kedves kolléga. Ne feledjük, ha boldog a közönség, mi is azok leszünk. Már-már úgy tűnhet, hogy minden sínen van ezért gyors elrontunk pár dolgot, hogy nehezebb legyen. A vetítő gép szór egy szikrát és kiég a jegyzetünket pedig egy éppen arra vágtázó vérmókus vadul kitépi a kezünkből és elillan vele. Mit lehet ilyenkor csinálni? Szilvásbuktát mert azt szeretem jöhetne a válasz reflexből, de nem. Maradjunk békések mint drága főszerkesztő elvtársam a körülményekre való minden nemű tekintett nélkül. Nincs is okunk pánikra. Tudjuk ezt a témát. Szeretjük. Értjük. ja, hogy nem? Akkor bizony nem kellet volna előadást tartani belőle. Akik a jegyzettel éltek haltak felolvastak azok örülhetnek mert szenvedéseik véget értek és a közönséget sem kínozzák tovább.

 

Az ilyen beszédek célja soha nem az, hogy maradéktalanul ráerőltessük az emberiségre a teljes szakirodalmat betűről betűre. A cél sokféle lehet, de soha nem ez. Általában ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő, tájékoztató szerepet testesítenek meg. Ha sikeresek voltunk maguktól elolvassák a szakirodalmat nem kell őket megerőszakolni vele, bár tudom akiknek ez a pár sor szólna pont nem fogják elolvasni, de nagyon nem. Akikre viszont nem vonatkozott szépen mondhatják tovább a kis beszédüket és ha már mondják érdemes figyelni a beszéd tempóra is. Ne hadarjunk. Vannak időkorlátok, de inkább mondjunk el kevesebbet érthetően, mint sokat, egy új az emberi faj számára ismeretlen nyelven. Persze azért ne legyen altató és töltsük be a teret a hangunkkal. Ne féljünk, hogy felébresztünk valakit, edzetek ezek a drága lények, ágyúval is lőhetnének mellettük. A jó az ha mindez amit leírtam magától jön és természetes. Ez is olyan mint az autóvezetés. Gyakorlattal megszerezhető a rutin, kinek többel kinek kevesebbel és persze van akinek soha sem fog összejönni mert ők igazából helikoptert szerettek volna vezetni és csak véletlen tévedtek ide. Azonban ha lelkesek és lelkiismeretesek vagyunk és tényleg szívünkön viseljük az általunk előadott témát, meg fog jönni a siker hamar. Bízunk magunkban, árasszunk magabiztosságot tekintetünkből és inni fogják szavainkat mint Józsi bácsi a barackpálinkát (cseresznyét szeretett volna, de elcsavarták a fejét).

 

Őszinteség. Végére maradt gondolat, de pusztán csak a véletlen műve. Legyünk őszinték, legalább magunkkal, legalább tűnjünk annak. Egyrészt egy általam nagyra tartott emberi tulajdonság bizonyos szituációkban. Másrészt, ha beszédünket közérthető szavakkal, személyes példákkal megtűzdelve szívünk legmélyéről, őszinteségi rohamban kitörve adjuk elő, akkor sokkal hitelesebbek leszünk és még lehet egy két gyermeket is elneveznek utánunk a hallgatóságunk soraiban megbújó édesanya jelöltek.

 

Vegyük sorra vázlatosan mit tanultunk ma:

 

• Fel kell ébredni előadásunk napján, alvajárók nem jó előadok
• Ne essünk pánikba
• Alapvető lenne, de mondjuk ki: Tisztálkodás! Mert Konspirálni és fürödni jó
• Jussunk el élve a helyszínre
• Mérjük fel a terepet, vesztegessük meg akit lehet
• Kövessük a protokollt
• Nonverbális eszközök, hangsúly, hangszín, beszédtempó harmóniája
• Legyünk komolyak és szórakoztatóak, viccesek és udvariasak lehetőleg egyszerre
• Még mindig ne pánikoljunk bármi is történik
• Ne vesszünk el a vázlatunkban, sem a berendezések mögött
• Köszönjük meg a figyelmet

 

Köszönöm a figyelmet!

 

Szokolai József

SZTE-JGYPK

Társadalmi Tanulmányok II. évf.