Idén áprilisban, Kaposvárott rendezték meg a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Társadalomtudományi Szekcióját, ahol karunk hallgatói eredményesen szerepeltek, három díjazottunk is született. Szociális munka, szociálpolitika témakörben Hős Gábor II. helyezést ért el, míg Kassai Szilvia munkája különdíjat érdemelt; Molnár Blanka dolgozata pedig szociológia témakörben lett második. Ez alkalomból beszélgettem Blankával eredményekről és hibákról, sok munkáról és nemnövekedésről.

- Először is engedd meg, hogy gratuláljak az idei, XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián elért helyezésedhez! A konferencia Társadalomtudományi Szekcióját Kaposvárott rendezték. Milyen volt a rendezvény légköre, hogy érezted magad?

- Köszönöm! Jól éreztem magam, őszintén szólva nem is számítottam rá, hogy ilyen baráti és kellemes légkör fogad. Nagyon segítőkészek voltak a szervezők, mindenben készségesen segítettek, és precíz volt a lebonyolítás is.

Molnár Blanka szociológia tagozatban ért el II. helyezést.
Fotó:http://otdk15sz.ke.hu/

- Az odáig vezető út minden bizonnyal nehéz, ám annál érdekesebb lehetett. Hogy sikerült bekerülnöd a résztvevők közé? Mi kell ahhoz, hogy az ember az OTDK keretein belül is megméretessen?

- Az első és a legfontosabb a téma iránti érdeklődés, akár lelkesedés. Nekem nem az volt az elsődleges célom, hogy tudományos diákköri dolgozatot írjak és szerepeljek a konferencián, hanem nagyon érdekelt a téma, amivel foglalkoztam, és szerettem volna egyrészt jobban elmélyedni benne, másrészt kipróbálni magam ezekben az új helyzetekben, tapasztalatokat szerezni. Erre nagyon is alkalmas volt a munkafolyamat; rengeteg információval, ismeretséggel és tapasztalattal lettem gazdagabb a felkészülés, és persze a megmérettetés során, semmivel nem cserélném el ezeket. Persze nagyon örülök, hogy honorálták is a munkámat, de ha csak ez lett volna a célom, nem jutottam volna el idáig.

Kassai Szilvia szociális munka, szociálpolitika 
témakörben érdemelt különdíjat. Fotó:http://otdk15sz.ke.hu/

- A témával te kerested meg Szabó Tibort, hogy legyen a felkészítő tanárod? Milyen volt a közös munka?

- Még az első évben volt a tanár úrnak egy kurzusa A globalizáció társadalmi és kulturális hatásai címmel. Itt ajánlott egy könyvet a témáról (Serge Latouche: A nemnövekedés diszkrét bája), amit elolvastam, és nagyon felkeltette az érdeklődésem. Elkezdtem komolyabban foglalkozni a témával és úgy döntöttem, erről írok majd szakdolgozatot, amihez természetesen őt kértem fel konzulensemnek. Ezután valójában ő javasolta, hogy induljak ezzel a témával a TDK-n, és nagyon sokat segített az elindulásban; illetve a későbbiekben is sok jó tanáccsal és javaslattal látott el, melyek nélkül nem lett volna ilyen eredményes a munkám. Nagyon örültem, hogy mindig meghallgatta az elképzeléseimet, ötleteimet, át tudtuk beszélni ezeket, és azt is elfogadta, ha valamivel nem értettem egyet, tehát partnerként kezelt és valóban konzulensként segítette a munkámat. Sajnos sok ellenpéldáról hallottam, ahol a hallgató munkájára nem fordítottak kellő figyelmet, vagy ha igen, akkor viszont nem hagyták, hogy a hallgató a saját elképzeléseit tudja megvalósítani. Nem mindegy, hogy a konzulens irányítja, avagy segíti a hallgató munkáját.

Hős Gábor dolgozatával szociális munka, 
szociálpolitika témakörben lett II. helyezett. Fotó:http://otdk15sz.ke.hu/

- Az előadásod címe „Van-e élet a növekedés után? – A gazdasági növekedés ellentmondásai és a ’nemnövekedés’ alternatívája”. Ezek szerint lezárult egy korszak, de van biztató jövő a folyamatos növekedést hangoztató társadalmi önáltatáson túl is?

- Sajnos kevesen (bár egyre többen) hajlandóak tudomásul venni, hogy itt valós és nagyon komoly problémákról van szó. A jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer, amely a termelés és fogyasztás vég nélküli növekedésén alapszik egy véges erőforrásokkal rendelkező világban, nem fenntartható. Ami azt jelenti, hogy ha alapjaiban nem változik meg, akkor rövid időn belül összeomlik.

- Hogyan tovább? Hogyan, és miben kell változtatnunk?

- Kész receptet valószínűleg nem találhatunk, de számos olyan alternatívát igen, amelyek lehetséges kiutakat mutatnak. Ilyen a „nemnövekedés” koncepciója is, amely számos kezdeményezést és már megvalósult példát foglal magába, melyek azt bizonyítják, hogy igenis van más alternatíva, megvannak az eszközeink egy élhetőbb, fenntartható világ kialakítására.

- Pár mondatban kifejtenéd a „nemnövekedés” koncepcióját?

- Leginkább a rezilienciát, azaz a társadalmi-ökológiai rendszerek rugalmasságát és ellenálló-képességét kell javítani, hogy a környezetben bekövetkező változásokhoz (pl.: erőforrások kimerülése, éghajlatváltozás) képes legyen zökkenőmentesen alkalmazkodni. Ehhez kisebb, minél inkább önállóan is működőképes egységekből kell, hogy álljon a rendszer. Nagyon fontos szerepet játszik ebben a lokálishoz való visszatérés, az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges termékek helyben történő előállítása, de minden helyben meghozható gazdasági, politikai és kulturális döntésnek is minél inkább ezen a szinten kellene maradnia. Szintén fontos elem a helyi lehetőségekhez igazodó, megújuló energiaforrásokra való áttérés.

 A „nemnövekedés” alapját képezi továbbá a csökkentés, vagyis a (túl)termelés és (túl)fogyasztás csökkentése - például hosszabb élettartamú árucikkek gyártásával, újrafelhasználással és a pazarlás megszüntetésével -; valamint a munkaidő csökkentése és munkamegosztás, mellyel munkahely teremthető.

- Végezetül saját tapasztalataid alapján mit tudnál tanácsolni a jövőben TDK-zó hallgatók számára?

- Sajnos az OTDK-n azzal kellett szembesülnünk, hogy sok kiváló munka mellett igen sok hibás, és ellenőrizetlen dolgozat került nevezésre, melyekben olyan alapvető hiányosságokra vagy hibákra hívta fel a figyelmet a zsűri, amelyek nem kerülhették volna el a konzulens figyelmét. Ez azonban nagyban a hallgató felelőssége is, akinek a felkészülés során rendszeresen (és időben!) fel kell keresnie a konzulensét (és esetleg más oktatókat, a témában jártas szakembereket) átbeszélni, ellenőriztetni a munkáját, hogy ne az utolsó pillanatban derüljön ki, ha valamit rosszul csinált. Ezzel elkerülhető, hogy a hallgató nehéz helyzetbe kerüljön az országos megmérettetésen, és hiábavalónak érezze a munkáját.

Akit bővebben is érdekelnek a tanszékünk hallgatói által készített OTDK-dolgozatok, így Molnár Blanka munkája, azoknak figyelmébe ajánlom a június végén megjelenő tanulmánykötetet, melynek címe: Tanulmányok a társadalomról. A Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Társadalomismereti Tanszék Tudományos Diákköri munkái. Ebben az összes dolgozatot megtalálhatjátok, remélhetőleg újrahasznosított papíron.

Kisjuhász Béla