Bevezetés a vallomásba

Másodéves társadalmi tanulmányok alapszakos egyetemista vagyok a Szegedi Tudományegyetemen. Negyedik szemeszteremet Erasmus programmal Angliában töltöm. Csak hogy a szokásos szövegnél maradjak. Bürokrácia. Kezdem megszokni.

Bevezetés a vallomásba

Sosem vettem komolyan, hogy a kultúrák közötti különbségek valós, érzékelhető problémák lennének. Ázsiában, Afrikában és Amerikában talán. Esetleg. De hogy Európán belül ez megtörténjen, szinte teljesen kizártnak tartottam. Nem akartam bevenni a dumát, hogy Németország, vagy Anglia olyan „húha” de eltérőek lennének kis hazánktól. Jártam már ott, igen. Rövidebb időszakokat töltöttem el több európai országban is. Erre most itt ülök Angliában közel a „világ végéhez” és meg vagyok győződve róla, hogy kulturális sokkot kaptam. Elsősegély oktatásnál a sokkok ezen típusát is figyelembe kéne venni. Azt hihetnénk, hogy a globalizáció és a multikulturalizmus már minden nemzeti sajátosságot eltörölt, vagy legalábbis fellazított. Ezt, ha esetleg nem érzékelnénk, jól megtanítják nekünk. Mert így van. Hát nem így van? Hiszen a hatalmas bevásárlóközpontokban bármilyen márkát elérhetünk, bármilyen ételt megvehetünk, a média és az internet határtalan, azt érünk el, amit akarunk, és onnan, ahonnan csak akarjuk. És mégis.

Mégis csak angolul beszélnek körülöttem. Sirályok vesznek körbe és nyuszik ugrálnak a campuson. A tanár törökülésben ül előttem az asztalon és visszadobja a diáknak a repülőt, akire nem szól rá, hogy levette a cipőjét. A nők szandálban járnak 3 fokban. A szél akkora, hogy besegít az ajtón. A buszon megvalósulatlan frontális ütközések sorozatát élem meg. A bárok 11-kor zárnak!

Ezt nehéz ám feldolgozni. És én nem csak nyaralni jöttem ide.

Ha valaki erre tévedne, ellátnám pár hasznos tanáccsal: Ne vegyél egyfontos készkaját. Ebben szemét van, nincs rá más magyarázat. Ne ülj a sofőr ölébe. Ne lepődj meg, ha szórakozóhelyen pelenkás férfit látsz. Szeretnek beöltözni, ezt el kell fogadni. Esernyő fölösleges, úgyis elázol. Ha fel akarod kapcsolni a lámpát, kapcsold le. Ne éjfélkor indulj partyzni. Ne mondd senkinek, hogy „puszi”. Vigyél magaddal pálinkát, kolbászt és pirospaprikát. Ha nem szereted, akkor is nagyon fog hiányozni.

Tózsa Mikolt
SZTE-JGYPK
Társadalmi tanulmányok II. évf.