Szerbia - Egy szomszédos másik világ
| Találatok: 2402
Hát hogyan is kezdjem. Az én történetem kicsit más, mint a többi, ami itt az oldalon megjelent eddig. Én nem az egyetemi éveim alatt éltem Szerbiában, hanem még sokkal korábban, általános iskolás koromban, viszont a mai napig sokszor kijárok. Összesen 9 évet éltem kint. A mai napig úgy érzem, hogy erősen hatással volt rám életem során, a külföldön szerzett élettapasztalat, és a megismert kultúra.
Szerbia mindig is fejlődő ország volt, mikor jobban, mikor kevésbé, de egy komoly oka van annak, hogy jelenleg ennyire elmaradottnak számít, az pedig az 1990-es években zajló délszláv háború volt. Ebben az időszakban szinte teljesen megállt a fejlődés, a helyzetet tetézte a gazdasági válság, és csak hab volt a tortán az 1999-es NATO hadműveletek, amikor is bombázták az országot. A mai napig Belgrádban több helyen is láthatóak a bombázás következményei. Több szétbombázott épületet a mai napig meghagytak abban az állapotukban.
Az elmúlt években is sokat jártam ki Szerbiába, de időm nagy részét főleg a fővárosban, Belgrádban töltöttem. Nagyon sok változás volt az elmúlt 15 évben. Szerbia folyamatosan közeledik az EU-hoz. Ez meglátszik majdnem minden téren (gazdaság, politika, infrastruktúra), sajnos az árakon is. Míg régen az emberek kijártak vásárolni Belgrádba, addig ma már nem éri meg, mivel ugyanolyan drága lett minden, mint Budapesten, sőt van, hogy drágább is (ruházati termékek).
Szerbia igyekszik felvenni a versenyt az EU országaival. Ez a külsőségekben meg is nyilvánul erősen, viszont van valami, amin nem tudnak változtatni, és ha akarnának, akkor is évtizedek kellenének még ehhez, ez pedig az emberek, a szerb lakosság. A mentalitásuk és az életvitelük teszi őket különlegessé. Belgrádban szinte minden sarkon van egy kávézó, és a nap bármely szakaszában szinte az összes kávézóban ülnek jó néhányan. Az embereknek a kávézó olyan hely, ahova be tudnak ülni megbeszélni bármit. Találunk itt szerelmes párokat, munkájukat laptopon végző felnőtteket, egyetemistákat, akik itt ülnek össze kidolgozni a feladataikat, vagy éppen olyanokat, akik ide hozzák tárgyalni partnereiket/ügyfeleiket. Belgrádban az emberek nagyon máshogy állnak a dolgokhoz, mint például nálunk, Budapesten. Sokkal kevesebbet stresszelnek, nem borulnak ki minden apróságon, mivel tudják, hogy így vagy úgy, de megoldódnak a dolgok. Ez az a mentalitásbeli különbség, ami jellemző szinte az egész Balkánra.
Másik nagy különbség, ami feltűnik szerintem bárkinek, aki eltölt legalább egy hetet Belgrádban, hogy ott nem hal meg az élet este 10 után. Az üzletektől kezdve a kávézókon át az éttermekig minden sokkal tovább tart nyitva, és a városban is sokkal nagyobb az élet még hétköznap is, és nem elsősorban a buliba igyekvő fiatalokkal van tele a város. Egy melegebb nyári estén, a belvárosban este 10 után is az összes kávézó tele van, a sétáló utcán és környékén olyan tömeg van, mint Pesten napközben. Mindez nem csak a belvárosra igaz, a város többi részén is sok emberrel lehet találkozni, bár az igazi élet a belvárosban van. Nagyon jellemző a mai napig, bár most már szinte csak a kis üzletekre (ruha, élelmiszer stb.), amelyek nem egy nagy márkához, vagy üzletlánchoz tartoznak, hogy déltől pár órán át zárva vannak, és csak később délután nyitnak meg újra, de akkor késő estig nyitva is tartanak.
Van még egy komoly sztereotípia, amit szeretnék eloszlatni. Ez pedig az, hogy a szerbek nem szeretik a magyarokat. Máshogy fogalmazva, ellenszenvesen viselkednek a magyarokkal. Ez egyáltalán nem így van. Semmiféle ellenszenv nincs bennük, sőt inkább a fordítottja van, ha megtudják valakiről hogy magyar, örülnek, és még barátságosabbak lesznek vele, mint csak egy szimpla külföldivel, mivel a „szomszédjaiknak” kezelik a magyarokat, és szinte minden szerbnek van valamilyen élménye Magyarországgal, vagy magyarokkal kapcsolatban. Tehát ez is egy olyan sztereotípia, ami nagyon elterjedt a magyarok között, de manapság már semmi valóság alapja nincsen.
Én minden diáknak a figyelmébe ajánlom Szerbiát, nagyon sok látványosság van, amit meg lehet nézni, és egy teljesen eltérő kultúrát ismerhetünk meg, ráadásul szomszédos ország révén nincs is messze. Sok magyarral találkozhatunk, főleg a Vajdaságban, és itt külön tudom ajánlani Feketić-et, Zentát vagy Újvidéket, ahol nagyon sok magyar él. A határon való átkeléshez ráadásul már csak egy személyigazolvány is elég, útlevélre már nincs szükség. Szerbiából meg átutazhatunk a szomszédos Montenegróba, ahol a tengerben is megmártózhatunk, de ez is csak egyike a számos lehetőségnek.
Képek forrása:
Harasztia Dávid
SZTE-JGYPK Társadalmi tanulmányok
III. évfolyam