A nővérem az 1990-es évek végén kiköltötött  az Egyesült Államokba, természetes, hogy néha napján meglátogatom. Ezeknek a látogatásoknak az élményeiről, és az általam megismert Amerikai Egyesült Államokról fogok nektek egy kicsi mesélni.  

Amerikára különösen igaz az, hogy attól, hogy láttál egy várost, attól nem ismered az egész országot! 

U.S.A. a „szabadság földje”-ként hirdeti magát, ám ez a szlogen azonban nem ennyire szép.  

Még a repülőgépen az ember kezébe nyomnak egy nyomtatvány, (természetesen angol nyelven) amit ki kell töltei. Tehát ha valaki csak a pihenni, nyaralni szeretne menni, és nem beszél angolul, annak már itt meg gyűlik a baja. A tortúra következő állomása a gépből kiszállva a vám felé vezető úton kerül az ember útjába. Ha egy forgalmas légikikötőbe érkezünk meg, akkor hatalmas tömött sorokban várakozhatunk arra, hogy levegyék az újlenyomatunkat, és retina szkennerrel azonosítsanak bennünket. Közben pedig kérdések bombáznak bennünket, meg akarják tudni, hogy meddig maradunk, miért jöttünk, kihez jöttünk, mit csinálunk a hazánkban, mennyi pénzünk van? Arra akarnak választ kapni, hogy leakar-e telepedni az ember. Ha a vámtiszt úgy ítéli meg, hogy munkavállalói vízum nélkül munkát szeretnénk vállalni, majd letelepedni, akkor visszautasíthatja az országba lépésünket, azaz a következő gépre „föltesznek” és már indulhatunk is hazafelé. Mivel már vízummentességet kapott hazánk, így még rizikósabb az ideiglenes tartózkodási engedély megszerzése, amivel 6 hónapig tartózkodhatunk legálisan az államokban. Ha sikerült megnyernünk magunknak a vámost, akkor zöld utat kapunk és vár ránk egy másik világ megismerése.  

Az első utazásomkor még kislány volt, mégis élénken él bennem az indulástól a hazaérkezésünkig eltelt napok emléke. Akkor még nem fogtam fel, hogy hova utazom ,az érdekelt, hogy láthatom a nővéremet. A hosszú repülő úton után egy teljesen más világba csöppentem, ez már ilyen fiatalon is feltűnő volt. Három hetet töltöttem New Yorkban a családommal, mondhatom elvarázsolt a látvány rendesen. Megfogadtam magamnak, hogy felnőtt fejjel én még visszatérek egyszer. 

Amikor valaki meghallja, hogy” New York” a fények, a csillogás, a nyüzsgés jut eszébe. Ami mind igaz is, ám mindezek mellett ennek a városnak is van árnyoldala. A tömeg, ami mindig rohan, a szeméthalom, ami az utcákon gyűlik,a szmog ami egy metropolisz elmaradhatatlan kelléke. Ha az ember megpihen a pad és jobban szemlélődik, akkor az alj növényzetben szaladgáló patkányokat veheti észre. Ebben a városban nincs szükség autóra, kitűnő a tömegközlekedés, léptem nyomon boltok, éttermek, szolgáltatások ezrei állnak az emberek rendelkezésére. Drága az élet, főleg a lakás bérlések és a szórakozás tekintetében, emellett nagy a kísértés a nehezen megkeresett pénz elköltésére. 

(Time Square, New York city) 

2005 júniusában hagytam magam mögött a szüleimet, és indultam újra útnak, egyedül. Már nagyjából tudtam, hogy mire készüljek, igaz most San Franciscoba, Califoniába mentem. Gondoltam, hogy más lesz, mivel az ország másik partjára utaztam, de, hogy ennyire, arra nem készültem. 

A város hatalmas területen nyúlik el, nagy távolságok, nagy autók, mindig kellemes klíma, kedves, barátságos, nyugodt emberek élnek itt. A legeurópaibb nagyváros az államokban, mivel nincsenek magas felhőkarcolók, sűrűn beépített területek. A megélhetés itt is nagyon költséges, viszont az emberek több pénzt áldoznak a testi, lelki megnyugvásukra. Nagyon színes a paletta, sokkal szabadabbak az emberek, nemcsak a karrier, munka létezik a számukra, sok a művész, az elvont „fazon” a városban.

(Golden Gate bridge –San Francisco, California) 

2011 nyarán már a párommal vettük nyakunkba a nagyvilágot. South-Carolina, Myrtle Beach volt a fő úti célunk, ami a keleti parton van, félúton New York és Miami között. Mivel közvetlen repülő járat nincs, így New York-i átszállással váltottunk jegyet. Így a 13 évvel ez előtt kijelentésem, mi szerint „én még egyszer ide visszatérek” megvalósíthattam. Pár napot újra eltölthettem itt, már felnőtt fejjel, és lelkesen kalaúzoltam a páromat a metropoliszban. Szerettem volna, ha őt is elvarázsolja, úgyanúgy, mint engem. 

Vissza a fő úticélunkhoz… Myrtle Beach, a legcsendesebb, legnyugodtabb, legvidékiesebb a három helyszín közül, ahol jártam. Ha valaki imádja a vízisportokat, és szereti a hasát süttetni a napon, jó helyen jár. Hát én nagyon eltévedtem! Fiatalként kicsit unalmasnak tűnt e tájék. Nincs egy múzeum, nincs semmi híres látnivaló, nincs semmi kultúra. Az emberek zöme ha „letudja” melót, a nagy hőségben beül egy pub-ba és iszik valami, vagy kimenekül a partra. Erre a területre is igaz, hogy kell kocsi, szabályosan lebénul az ember nélküle, a hatalmas távolságok miatt. A tömegközlekedés pocsék, csak a turisták és a vendégmunkások használják.  Remélem tovább költözik a nővérem, mert szeretnék még más táját is látni az országnak.  

(Myrtle Beach, South-Carolina) 

Teljesen normális dolog, ha az embereknek úgy hozza a sorsuk megfogják magukat és tovább állnak, akár több ezer kilométerre is. A bérelt lakásuk berendezését, kiteszik az utcára és bárki szabadon válogathat belőle.   

Imádok az országba utazni, felfedezni, biztos, hogy beteszem még a lában ide. Akad még látnivaló bőven. Soha nem élnék az U.S.A.-ban, bár meglenne a lehetőségem letelepedni. 

A képek saját készítésűek. 

Hegedűs Tekla