Lassan három évvel ezelőtt jutottam el első alkalommal a londoni National Gallery-be. A tárlat, az épület, a Trafalgar Square mind-mind meghaladták az előzetes várakozásaimat. Ahogyan egymásután tárultak elém a régmúlt nagyjainak – Rubens, Vermeer, Tiziano, Rembrandt – alkotásai, laikusként ekkor kezdtem megérteni, miért rajonganak olyan sokan értük. Ha az utcán látunk egy kisebb galériát vagy pár árust nevesincs festményeikkel, legfeljebb rájuk nézünk, viszont a mesterek alkotásaiban mégis van valami, amitől úgy érezhetjük, szinte megszólalnak a képek, a részeivé válunk a jelenetnek. Természetesen a galéria tulajdonában lévő egyik leghíresebb mű, Leonardo da Vinci Sziklás Madonnája is sorra került volna. Volna, mivel mindösszesen néhány hónappal korábban kezdték el restaurálni, és 2011 őszét jelölték meg az újbóli kiállítás dátumának. Hát erről lecsúsztam egy időre…

Tavaly nyáron viszont óriási hírveréssel harangozták be Londonban (is), hogy eme alkalomra sikerült egy olyan egyedülálló kiállítást összehozniuk da Vinci festményeiből, amelyre még soha nem volt példa a történelemben. Ez volt a Leonardo da Vinci: Painteratthe Court of Milan (A milánói udvar festője) című kiállítás. Naivan persze utána néztem, hogyan és mikor tudnék eljutni oda, de a csillagászati jegyárak, és a jegyekhez való korlátozott hozzáférési lehetőség miatt is művészetnek tűnt és az is volt persze.

Februárban a V.I.N.Y.I.T.-ek után és más fontos egyetemi elfoglaltságok között, váratlanul jött mégis egy utolsó utáni lehetőség mindazok számára, akik nem tekinthették meg élőben a kiállított műveket (amelyek tavaly novembertől idén februárig voltak láthatóak). A szegedi Belvárosi Mozi ugyanis, több száz másik helyszínnel együtt a világon, egy időben közvetítette az élőben rögzített, utólag szerkesztett tárlatvezetést. Igaz, csak 80 perces volt, tehát élőnek egyáltalán nem nevezhetjük, de mégis kaptam az alkalmon, ha már ilyen szerencsésen alakultak a dolgok.

A felvételt a nagyközönség előtti, zártkörű, exkluzív megnyitó alkalmával rögzítették. Az eredeti felvételt jó angolok módján nagyon színvonalasra és precízre sikerült elkészíteni. Az élő megtekintést azonban, semmi esetre sem tudja helyettesíteni semmilyen vászonra gondolt változat, de a lehetőségek maximumát azért is így kihasználta a mozi. A magyar feliratos változattal sem lett volna különösebb probléma, amennyiben nem külön vetítették volna rá a filmre, illetve látható lett volna az angol felirattól. Elgondolkodtató volt, hogy mivel a legtöbben nem ismerjük az angol művészeti szaknyelvet, az idősebb korosztály nagyobb része még a nyelvet sem érti, akkor a látványon kívül mit tudhattak meg az egészről… na de inkább visszatérek a lényeghez. A közvetítés teltházas volt, amelyre már egy héttel korábban elfogyott minden jegy. Ahogyan benn ültünk a teremben kellemes érzéssel töltött el, hogy a korosztályomból is sokan kíváncsiak még az ilyen, és ehhez hasonló lehetőségekre.

A műsort egy Angliában híres műsorvezető és egy neves művészettörténész vezette, akik minden fontosabb képnél megszólaltattak egy-egy hírességet, szakértőt, művészt, hogy mondjanak róluk véleményt vagy akár egy „kapcsolódó” sztorit. Először kifejtették, hogy a londoni Sziklás Madonna újra kiállításának alkalmára akartak egy ünnepséget szervezni, ami végül „túl jól sikerült”. Persze akadtak nehézségek is, a többi múzeummal sem volt könnyű megállapodniuk, mely festményeket és rajzokat állíthatják majd ki (a Mona Lisa végül maradt a Louvre-ban), illetve a biztosítások megkötése jelentette talán a legnagyobb kihívást, mivel olyan összegek fejében vállaltak a biztosítók végül minden kockázatot, amelyekhez külön hiteleket kellett a bankoktól felvennie a National Gallery-nek. Továbbá a kormány, a királyi család és különböző szponzorok támogatásával jöhetett létre a csoda. Lényegében minden mű esetében elmondták a megalkotás történetét, az esetleges restaurálások idején felfedezett új érdekességeket, melyik másik múzeum adta kölcsön őket a National Gallery számára a kiállítás idejére.

A műveket különböző témák alapján helyezték el, ezen belül pedig keletkezésük időrendjében állították ki őket. A közvetítés során az alábbi híres festményeket mutatták be a közönségnek: Az utolsó vacsora (élethű reprodukcióját), a két Sziklás Madonnát (az első Ludovico Sforza számára – NG / a második Ferenc király számára - Louvre), A hölgy hermelinnel, Szent Jeromos, Madonna Litta, Zenész képmása, Szent Anna harmadmagával, Salvator Mundi.

Számomra az egyik legérdekesebb a két Sziklás Madonna összehasonlítása volt, mivel még Leonardo sem látta őket egyszerre az életében, melyeket 25 év eltéréssel festett meg.  Ez volt a precedens a meglétük során. A tárlatot megtervezők leleményes módon nem egymás mellé, hanem szembe helyezték el őket, a kiállító teremben, így a nézőben érdekes érzések keringhettek. A National Gallery tulajdonában lévő verzióra nagyon ráfért a restauráció, mivel a francia-angol presztízsháború vonatkozó epizódjában addig a Louvre Madonnája állt nyerésre. Viszont ezentúl az angolok dicsekedhetnek a szebbik darabbal – ez persze csak a saját véleményem - lenyűgöző volt látni a különbségeket mind a restauráció előtti, mind az utóbbi állapotáról, illetve a két festmény közötti eltéréseket is.

A másik kiemelendő Leonardo-műnek a Salvator Mundit találtam. A kép Krisztust ábrázolja egészen egyedi módon; a közvetítés során az egyik szakértő „Mona Lisa férfi megfelelőjének” tartotta. A jelenleg amerikai, magántulajdonban lévő festmény érdekessége abban rejlik, hogy épp a National Gallery számára adták kölcsön restaurálás céljából, majd a munka során/után szakértők által lett a legújabb da Vinci műként azonosítva! Értékét jelenleg több mint 200 millió dollárra becsülik. Innentől nem is lehetett kérdés, hogy a nagyközönség számára először megtekinthető festmény lett a kiállítás egyik gyöngyszeme.

Utólag visszagondolva talán jobban jártam, hogy ilyen módon láthattam Leonardo remekműveit, mivel itt olyan részletekre mutattak rá, amelyeket élőben, laikus szemmel valószínűleg nem vettem volna észre. Másrészt a művek önmagukban külön-külön is lenyűgözőek élőben, de ahogyan ez a felvétel el lett készítve, azzal sok tanulni valót adtak fel a készítők az esetleges konkurenciáknak. Hatásuk így lenyűgözővé vált - nemcsak - a számomra. 

Ocskó Balázs

Társadalmi Tanulmányok II.

SZTE - JGYPK

• 1. ábra (http://www.belvarosimozi.hu/sites/default/files/styles/490_width/public/leonardo-live.jpg)
• 2. ábra: A londoni Sziklás Madonna a National Gallery-ben, a kiállításon (http://mno.hu/data/cikk/1/5/26/83/cikk_1052683/leonardo-kiallitas3.jpg)
• 3. ábra: SalvatorMundi (http://arthistorynews.com/i/entries/442.jpg)