The Artist - A némafilmes, öt díjat tudhat magáénak: a legjobb film, rendezés, férfi főszereplő,legjobb kosztüm és legjobb filmzene díját. A kritikusok már az Oscar előtt az egekig magasztalták ezt a filmet, hiszen újdonságot hozott a filmvilágba azzal, hogy a filmben nem szólalnak meg a szereplők egészen a legvégéig, akkor is csak pár szó erejéig és ugyaneddig fekete-fehérben nézhetjük a filmet. Igen merész vállalkozás volt a modern filmek világában visszanyúlni a némafilmes korszakhoz, vagy mégse? Talán kevesen tudják, hogy Mel Brooks 1976-ban, közel 50 évvel a némafilmkorszak után leforgatott egy zörejekkel, effektekkel és kísérőzenével kiegészített, de egyetlen szó kivételével beszéd nélküli némafilmet, Bombasiker (Silent Movie) címmel, ami címéhez hűen bombasiker lett. Azonban ha nem a kritikusok véleményét nézzük, akkor már sokkal megosztottabb a közönség. Több helyen olvashatjuk, hogy ez egy idejétmúlt alkotás, ami a mai kor emberének már kevésbé élvezhető. Én azért nagy reményekkel ültem neki a film megnézésének a sok pozitív kritika és a szuper filmelőzetes után. A legjobb filmzene díjat megérdemeltnek tartom azonban a többi díjat nem igazán értettem, de a legjobb film díját, a legkevésbé sem. Számomra sem volt a történet annyira megragadó, sem az élmény. Jean Dujardin valóban jól játszott, de egy ilyen filmben alapelvárás, hogy sokkal jobban artikuláljanak és gesztikuláljanak a színészek, illetve többször mutatják közelről a szereplők arcát, hiszen azaz egyetlen, ami információt szolgáltathat a nézőnek a szereplő érzelmeiről.

 A Hugo vagy magyar címén  „A leleményes Hugo” egy nagyon aranyos, szívszorítóan elragadó film, talán ez az első, ami eszembe jut róla és persze, hogy nagyon látványos volt. Én 3D-ben néztem meg, de szerintem anélkül is nagyon látványos film lett volna.  A látványban a Filmművészeti Akadémia is egyet értett, hiszen ez a film vitte el a legjobb látványterv és vizuális trükk díját, emellett a legjobb operatőr, hangvágás, hangkeverés díját is.  Egyébként Georges Méliès életét valóban hitelesen dolgozták fel, Hugo története pedig nagyon kedves és szívhez szóló volt. Egyesek szerint túl hosszúra és vontatottra sikerült, a több mint két óra már nekem is kicsit soknak tűnt, de azért nem untam el magam a film közben.

The Help - A segítség a legjobb női mellékszereplő díját vihette haza, de jelölést kapott a legjobb női szereplő és legjobb film díjára is. Skeeter (Emma Stone) a főiskola befejezése után újságíróként próbál pénzt keresni, de elhatározza, könyvet ír az előkelő déli családoknál szolgáló cselédekről, méghozzá a szolgálók nézőpontjából. Alapvetően egy nagyon szerethető film én végig élveztem és szerintem a történet is remek.  Octavia Spencer (az egyik fekete cseléd) aki elvitte a díjat eddig kevésbé ismert színésznő volt főleg sorozatokból lehetett ismerős. Ezt a díjat azonban ténylegesen megérdemelte, mert nagyon jól eljátszotta a karakterét.  Ugyanebben a kategóriában volt még egy jelölt a filmből, Jessica Chastain, de nincs oka szomorkodni, hogy nem ő nyert, hiszen 2011-ben öt filmben is játszott, amik sikeresek lettek.

A tetovált lány című film végül csak a legjobb vágás díjat vihette haza, de több jelölést is kapott. Nekem már nem volt igazi az élmény, mert korábban már láttam az eredeti svéd verziót. Első nézésre már a svéd verziónál is imádtam a storyt, amihez képest pedig az amerikai verzióban nem sokat változtattak rajta, így rossz már nem lehetett. Legjobb színésznő díjra jelölték a tetovált lányt alakító Rooney Mara-t, mondjuk, ehhez azért hozzátartozik, hogy a filmben lévő karakter annyira jellegzetes, hogy a svéd verzióban is hatalmas sikert tudhatott magának a karaktert alakító színésznő Noomi Rapace. Mondhatni hálás szerep a tetovált, különc lány szerepe, persze jól el kell játszani. A történet, a nyomozás, a rejtély és a végeredmény pedig nagyon jó, én végigizgultam a filmet, bár hozzátenném, hogy jobban tetszett, ahogyan az eredetiben, illetve a könyvben zárták le a nyomozást. Ez a film kötelező mindenkinek, aki egy filmen szeret izgulni és azon agyalni, hogy vajon mi lesz a vége!

A Vaslady című életrajzi film Margaret Thatcher-ről, az Egyesült Királyság első és egyetlen női miniszterelnökéről szól, amelyben Meryl Streep játssza a főszerepet, akit ezúttal Thatcher megformálásáért, a filmtörténelemben egyedülálló módon, tizenhetedszer jelöltek a Legjobb női alakítás Oscar-díjára és meg is kapta azt. Ezen kívül smink és maszk kategóriában volt egyedülálló a film, remekül megoldották a különböző életkorok ábrázolását és a hasonlóság is megdöbbentően jól sikerült. Mindezek ellenére nekem maga a film nem tetszett, valahogy többre számítottam, de azt el kell ismerni, hogy Meryl Streep elképesztően jó volt, ha nem ő játszik benne akkor ez a forgatókönyv eléggé élvezhetetlen lett volna. Bár róla tudjuk is, hogy csodás színésznő, hiszen nem ez az első Oscar-díja. A filmmel kapcsolatban még annyit, hogy ha tehetjük, ne szinkronizáltan nézzük meg a filmet, mert úgy teljes az alakítása.

Egy hét Marilynnel című film végül Oscart nem kapott csak a jelölésig jutott, de egy pár szó erejéig muszáj megemlítenem, mert nekem nagy kedvencem lett. A film Marilyn Monroe életének korábban ismeretlen fejezetét, pontosabban egy hetét dolgozza fel, Colin Clark történetén keresztül, aki Laurence Olivier asszisztenseként dolgozott '57-ben, A herceg és a színésznő című produkcióban, melyben Monroe volt a főszereplőnő. A filmben Monroe-t  Michelle Williams játszotta, akit ezért legjobb színésznő díjra jelöltek, és ha nem olyan erős a mezőny, akkor biztosan meg is kapja. Szerintem nagyon hiteles volt és sokat dolgozott a karakteren, nekem a történet, a film, egyszerűen minden tetszett. Marilyn Monroe rajongóknak egyszerűen kötelező!

A 2011-es év rengeteg jó filmet hagyott maga után, érdemes válogatni közülük, hiszen változatosságuknak köszönhetően mindenki meg fogja találni az ízlésének megfelelőt. Számomra az itt felsoroltak között is van több, amit újra fogok nézni, mert annyira tetszett.

Bodnár Dorottya

Társadalmi tanulmányok II.

SZTE-JGYPK