Laki Ildikó tanárnőnek köszönhetően a terepgyakorlat keretében ismerkedhettünk meg a szegedi Waldorf-iskolával, és mivel nagyon érdekesnek tartottam, ezért kicsit jobban beleástam magam a témába.

A Waldorf-pedagógia megalapítója az osztrák Rudolf Steiner, aki élete során Európa különböző országaiban gazdag kulturális tevékenységet folytatott. Az első Waldorf-iskola 1919. szeptember 7-én nyitotta meg kapuit a németországi Stuttgartban, de az első tanítási nap csak szeptember 15-én volt. Az alapítást Emil Molt, a Waldorf Astoria cigarettagyár tulajdonosa  kezdeményezte, ő kérte fel Rudolf Steinert, hogy a gyárban dolgozó munkások gyermekei számára szervezze meg az iskolát. Az első tanárok között volt Berta Molt(Emil Molt felesége), valamint Eugen Kolisko és Walter Johannes Stein is.

A Waldorf-pedagógia tulajdonképpen a régi értékek újjáélesztése. Ez egy emberközpontú pedagógiai megközelítés, mely nagyon tiszteletben tartja a szülők és a gyerekek vallásos meggyőződését, de alapvetően a keresztény értékrendet közvetíti. Fontos, hogy nincsenek hátrányos megkülönböztetések, és minden gyermek számára igyekeznek megteremteni a megfelelő feltételeket. Rudolf Steiner igyekezett minél emberközpontúbbá tenni az oktatást, szerinte a politikának nincs helye a nevelésben. Nagy hangsúlyt fektetnek az életkori sajátosságokra és az adott korhoz tartozó fejlődési szakaszokra, így a testi, lelki és szellemi fejlődésre is odafigyelnek, ezt nevezik „a kéz, a szív és a fej” együttes nevelésének. A nevelést művészetnek tekinti, a tanulási folyamatot pedig a szabadság eszközének, amellyel elvezethetjük a gyermeket önmagához, hogy felnőttként képessé váljon saját útjának felismerésére és követésére. A Waldorf-pedagógia alapvető célja az intellektuális tudás életkori sajátosságokhoz igazodó átadása, a képességfejlesztés, a személyiségfejlesztés, a szocializáció és az értékközvetítés. Az egész a gyermek alapos megismeréséből indul ki és három fejlődési fázist különböztet meg: a születéstől 7 éves korig, a 7-14 és a 14-21 éves korig tartó időszakokat. A pedagógusnak ismernie kell  a  fontos fejlődési periódusokat és jellemzőit, másrészt fel kell mérnie az egyéni sajátosságokat. A tanárnak lehetősége van, hogy felgyorsítsa vagy visszafogja a tanulás tempóját, megváltoztassa az értelmi, érzelmi és akarati tényezők egymáshoz viszonyított hangsúlyát, és hogy  külön egyénre szabott anyagokat használjon, differenciált feladatokat adjon. Az osztálytanító tanít az alsó és a felső tagozatosoknak minden olyan tárgyat, amely a főoktatás részét képezi. Emellett szaktárgyakat is tanít: kézimunkát, művészeti jellegű tárgyakat, esetleg idegen nyelvet, és azáltal, hogy mindent tanít, egyfajta mintát is nyújt a gyerekek számára. Munkájában nem a tananyagnak, hanem a gyermeki személyiségnek kell a középpontban állnia. A gyerekek 7-14 éves korig sajátítják el az alapvető tanulási készségeket, ebben az időszakban a tanítás a gyermek érzéseire, a képzelőerőre támaszkodik. Fontos, hogy a diák azonosulni tudjon azzal, amit tanul, itt a képességek fejlesztése a fő cél. Az olvasástanítást is késleltetik, először csak rajzoltatnak a gyerekekkel, aztán jön az írás, végül az olvasás. Az oktatás lényege, hogy a gyerekek maguktól jöjjenek rá a dolgokra, így a főoktatás 3 részre tagolódik: az első a ritmikus rész, amelyben beszélgetőkörök működnek, majd különböző mozgások, ritmusok, versek, dalok és hangszerek segítségével a gyerekek felkészülnek a tanulásra-ezek segítenek az egymásra figyelésben. A második részben kezdődik a tanulás, majd a főoktatást egy életkornak megfelelő mese, vagy történet zárja le. Természetesen testnevelés órájuk is van, de ez is picit más, mint a többi iskolában, itt rendszerint  az életkoruknak megfelelő játékokkal, speciális gyakorlatokkal fejlesztik a gyerekeket. Nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelv tanítására is, kezdetben csak mondókákat, dalokat tanítanak nekik, az írásbeliség csak 9 éves kor után jelenik meg. Talán furcsa, de a Waldorf-iskolákban nincsenek tankönyvek, sima A4-es füzeteket használnak, melyekbe az órai témakörökkel kapcsolatosan írnak, rajzolnak. Ötödik osztálytól kezdődően kapnak olyan feladatokat, amelyek során egy-egy kérdésnek önállóan utána kell járniuk, és az elvégzett munkáról be kell számolniuk a többieknek. Az alsó tagozatban nagyon kevés házi feladatot kapnak a gyerekek, az első osztályban szinte egyáltalán nem, a további osztályokban pedig fokozatosan egyre többet. Számonkérés nincs, aki nem készíti el feladatát, annak következő alkalomra be kell pótolnia, ezáltal osztályozás és bukás sincs. A tanárok nem azt tudatosítják a diákokban, hogy mit nem tudnak, hanem inkább a „sikeres énjükre” koncentrálnak, így a gyerekeket saját magukhoz viszonyítva, egyéni fejlődésük alapján ítélik meg. Év végén a tanulók állami és Waldorf-bizonyítványt kapnak, de létezik egy 13. évfolyam is, amely lehetőséget ad a tudásuk rendszerezésére, és az érettségi-felvételi vizsga letételére. 

Ma Magyarországon 50 Waldorf-óvoda és 33 iskola, Európa szerte pedig összesen 665 intézmény működik. Rudolf Steiner szerint „Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg saját szemével nézni a világban. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”.

Bene Adél