Kik voltak a „traktoroslányok”?

Magyarországon, 1949-1953 között a nők "traktorosnak" való beszervezésének javára, az extenzív iparosítás megkezdésekor lelkes kampány folyt. Továbbá a nőket traktorra ültető kampányban igen nagy szerepe volt a szovjet példa mechanikus másolásának. A női munkaerő felhasználásával kapcsolatos fenti elgondolások is a sztálinizmus talajában gyökereztek. Magyarországon a gépállomások hálózatát a szovjet minta alapján építették ki. Az 1949-es év második felétől a női traktorosok szervezésére irányuló kampány, a hazai gépállomási hálózat országos kiépülésével párhuzamosan kezdődött el. Később annak a széleskörű propaganda-hadjáratnak keretében zajlott le, amely az 1950-től induló első ötéves terv feladatait népszerűsítette és 1951 tavaszától az MDP II. kongresszusa után lett még erőteljesebb.[1]

Hogyan jelenítették meg a traktoristalányokat? Ezeket a nőket férfias külsővel, tehát széles háttal és vállal, nagy kezekkel, illetve határozott és erőteljes arcvonásokkal ábrázolták. Ezek a nők traktorjukon, overállban és pöttyös kendőben szerepeltek. Ezek mellett érvényesülő női tulajdonságaikkal a hatalom szerint még nagyobb munkateljesítményt értek el, mint a férfiak vagy arra ösztönözték a környezetüket gyengéd és finom női kezeikkel, kedvességükkel, alkalmazkodóképességükkel.

Rengeteg traktoristalányról az a beszéd terjedt el, hogy nem tisztességesek és laza erkölcsűek, aminek először is az lehetett az oka, hogy ezek a nők férfiak között, férfifoglalkozásban dolgoztak. Ezt a feleségek, barátnők nehezen tűrték. Elbocsátásnál többször a feleséget küldték el, nem pedig a férjet. Rendszerint a keresztnevükön vagy „kislány”-ként szólították meg őket a munkatársaik.[2]

Szerintem azonban – miközben az akkori propaganda csak dicsőítette őket – maguknak a nőknek számos hátrányuk származott „traktoroslány” mivoltukból. Utalok itt arra, hogy számos egészségkárosodással is járt ez a munka. Az 1960-as években azt írták cikkekben, hogy meddőséget is okozhat ez a munka, ugyanis rázott a jármű. Ráadásul bizonyos tekintetben fennmaradt egyfajta diszkrimináció is, mert a férfiakkal szemben sok esetben hátrányt szenvedtek.

Az a tény, hogy akkoriban a nők traktorosként, cséplőgépesként, kőművesként vagy bányamunkásként is dolgoztak nem zavar engem. Viszont úgy gondolom, hogy ez által a nők a hagyományos nőies vonásaikat elveszítették.

 

Mi a helyzet napjainkban?

Már a kezdetektől fogva végeznek a nők is mezőgazdasági munkát. Kezdetben a növények gyűjtögetése, majd a fejletlen földművelés volt a jellemző tevékenységük, aztán az öröklési jog valamelyest hátráltatta a gyengébbik nemet. Napjainkban viszont már elmondható, hogy nő az arányuk az ágazatban. Az esélyegyenlőség jegyében az EU is kiemelten kezeli a nőket, így aki ebbe a szakmába szeretne belevágni, annak érdemes figyelnie a különböző pályázatokat.[3]

A nők az utóbbi években nagymértékben hozzájárultak az üzemek diverzifikálódásához és a piacokhoz való igazodásához, így a mezőgazdaság többfunkciós jellege még kézzelfoghatóbbá vált. A mezőgazdasági üzemek a saját termelésű élelmiszerek mellett innovatív termékeket és szolgáltatásokat is kínálnak. Ezeket a gazdasági potenciálokat még jobban ki lehet használni. Számottevő lehetőség rejlik a nők mezőgazdaságon belüli tényleges támogatásában. Sokoldalú szakmai képességeik, érdeklődési területeik és teljesítményük még több figyelmet érdemel. Ennek következtében kiemelten kérik, hogy a nők teljes körűen részesedjenek a mezőgazdasági életforma és vállalkozás nyújtotta lehetőségekből. A gazdálkodó nők a mezőgazdasági üzemekben való felelősségük arányában akarják kivenni részüket a jogokból és kötelezettségekből, például a mezőgazdasági szervezetekben való megfelelő képviselet útján. A mezőgazdasági tevékenységet végző valamennyi nő megfelelő szociális biztosítása nélkülözhetetlen.[4]

A gazdák főként „a tettek emberei”, távol áll tőlük, hogy különböző pályázatokat nyújtsanak be, de a falugazdász hálózat és a pályázatíró cégek is a segítségükre vannak. Benedek Borbála a pályakezdőket feltétlenül arra biztatja, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel, hiszen a tőke a legfontosabb a szakmai tudás mellett, ezért aki a „nulláról” kezdi, annak mindenképpen jól jöhetnek ezek a források.

Manapság már nagyszámú modern eszköz segíti az ember munkáját, viszont a fizikai terhelést nehéz elkerülni a mezőgazdaságban. Vannak tevékenységek, amelyek pontosan ezért inkább férfiakra szabottak, ám a nők is meg tudják találni a számukra testhez álló szerepeket.[5]

 

Hivatkozások:

1.    Farkas Gyöngyi: „Gyertek lányok traktorra!” Női traktorosok a gépállomáson és a propagandában Hozzáférés: 2016. 03. 06. lásd: http://epa.oszk.hu/00400/00414/00009/pdf/04farkasgyongyi.pdf

2.    Tóth Eszter Zsófia: A traktoroslánytól a buszvezetőnőig. Nők férfifoglalkozásokban a szocializmus kori Magyarországon, 2009/4. Nőtörténelem Hozzáférés: 2016. 03. 06. lásd: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_traktoroslanytol_a_buszvezetonoig_nok_ferfifoglalkozasokban_a_szocializmus_kori_magyarorszagon/

3.    Hozzáférés: 2016. 03. 07. Elérhető: http://agroforum.hu/hirek/megalljak-helyuket-nok-mezogazdasagban-beszelgetes-benedek-borbala-csaladi-gazdalkodoval

4.    Hozzáférés: 2016. 03. 07. Elérhető: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+CRE+20110404+ITEM-021+DOC+XML+V0//HU

5.    Hozzáférés: 2016. 03. 07. Elérhető: http://agroforum.hu/hirek/megalljak-helyuket-nok-mezogazdasagban-beszelgetes-benedek-borbala-csaladi-gazdalkodoval

 

 

 

---