„Melyikkel” lépjünk?

Vajon milyen hatással van a párkapcsolatokra ez a mai individualizálódott társadalom? Lehet, hogy a feminizmusnak nem csak pozitív hatásai vannak? Hogyan hatnak ezek a közösségekre? És hogyan lehet a nőiességet ebben a modern világban pozitívan megélni? Nem feltétlenül kell minden régi értéket elítélnünk vagy elvetnünk (a párkapcsolatok területén sem), hiszen vannak köztük olyanok is, amelyek megtartása megfontolásra érdemes.

A család szerepe – stabilitás a bizonytalanságban?

Manapság a globalizáció terjedésével a legnagyobb veszélyt az instabilitás jelenti, ami az emberi kapcsolatokra nézve észlelhető a legjobban. Az emberek gondolkodásába befészkelte magát a bizalmatlanság, nincsenek biztos pontok az életükben. Kapcsolataikat – akár baráti, akár rokoni vagy házastársi – úgy ítélik meg, hogy alkalmiak és bizonytalanok. Így van ez a család intézményével is. Míg régen, amikor még a válás megbocsáthatatlan bűnnek számított, az emberek életében a család, a rokonság olyan stabil egységet alkottak, amire mindig számíthattak és kitartottak mellettük, még akkor is, ha nem feltétlenül egyezett a nézőpontjuk. Manapság viszont egy olyan egyénközpontú világ van kialakulóban, ahol mindez nem számít, vagy nem olyan mértékben. A válások társadalmilag sokkal elfogadottabbá váltak, és szinte életmodell lett, hogy a megromlott kapcsolatokból könnyebb kiszállni, mintsem „megjavítani” azt. A család egységét bármikor felégethetjük, és alapíthatunk egy újat, ha akarunk. De akkor vajon mennyi energiát fektetünk abba, hogy inkább megőrizzük a családunkat, ha tudjuk, hogy bármikor felbonthatjuk, vagy akár a másik fél bármelyik pillanatban kiléphet belőle? Az élettársi kapcsolatok számának rohamos növekedése nem ezt a tendenciát mutatja? „Csak semmi elkötelezettség!” Az individuum felértékelődik a stabil közösségekkel szemben. Vajon ez mennyire nevezhető pozitív változásnak?

A (jól ismert) sztereotípia szerint a társadalom legkisebb egysége a család. Akkor lehet, hogy az egységen van a hangsúly? Sokkal többet számít, hogy a családnak nevezett közösség egység legyen. Egységet alkothat akár egy egynemű pár, vagy egy nevelőotthonban élő gyerekek és nevelők csoportja is, és azok is családdá lesznek, akik örökbe fogadnak egy gyermeket. Fontos tehát az, hogy az emberek tartozzanak valahová. Minden embernek szüksége van stabilitásra, és ez az egység megadhatja azt, amire vágyunk. Nem a vérségi kapcsolat, sőt nem is a házassági dokumentum a döntő, hogy az egy háztartásban élők közössége családdá váljon. A hangsúly az egységen van.

Az emberek vajon vágynak még a biztonságra? Ha igen, képesek saját maguknak olyan környezetet teremteni egyedül, ahol biztonságban érzik magukat? A felnőttek pszichés védelme a család funkciója. Ha nincs család, akkor ez hogyan valósulhat meg? A nők szerepe ebben a világban talán még nehezebb. Már az ókortól kezdve a nők feladata volt a közösségek (a család) kialakítása és fenntartása. Akkor ebben a világban hol van a helyük a nőknek? És hogyan tudnak idomulni egy elférfiasodott világhoz?

A nőiesség dicsérete

A társadalom szempontjából véleményem szerint nem is elsősorban a nőket kell védeni, hanem a nőkön keresztül a családot. Viszont a nőknek a család kialakításában és fenntartásában nagy szerepük van. Már az első közösségekben megjelentek a nőknek azon tulajdonságai, amelyek a gyermekneveléshez és a családi harmónia megteremtéséhez szükségesek, ilyen például az érzelmesség és a jó szervezőkészség. Mi van, ha nem véletlen, hogy kevesebb női vezető van, mit férfi? Kivételek persze lehetnek, de nem az az általánosan jellemző. Ha egy nő a kivételek közé tartozik, és erős kézzel tudja tartani alkalmazottait, akkor megérdemli, hogy odakerüljön a felső vezetők közé. De miért is várja el a társadalom, hogy minden nő helyt tudjon állni (szinte férfiként) a munkájában és otthon, a családban is? Ha valaki a normáktól eltérően cselekszik, akkor a környezete megbélyegzi és szankcionálja. Ez nem helyén való. Mert ha belegondolunk, nem minden nő képes erre, vagy nem is akar ennek az elvárásnak megfelelni. Sőt legtöbben csak azt hiszik, hogy képesek erre, de valójában bejárónőt, „gyerekcsőszt” tartanak, így csak annak a látszatát keltik, hogy minden területen tökéletesen tudnak helytállni. Miért is kellene mind a két területen helytállniuk? Emberek vagyunk (nők és férfiak), vagy filmbéli szuperhősök? Ez szinte lehetetlen elvárás. Nem lenne könnyebb, ha még a látszatát sem kellene kelteni?

Az egyetemeket elárasztották azok a nők, akiknek tanulniuk „kell”. A felsőoktatásban tanulók száma rohamosan megnőtt a 20. század második felétől, főleg a női reprezentáltság fokozódott.[1] Nincs más választásuk a nőknek. A társadalmi elvárás az, hogy előbb a karrier, aztán jöhet a házasság, és a gyerekvállalás (ha jön). Még akkor is ezt az utat kell bejárniuk, ha nem feltétlenül szeretnék ezt. Az első házasságkötések időpontja az évtizedek alatt egyre inkább kitolódik, és ez valószínűleg az idő múlásával nem fog megváltozni.[2]

„A jövő azoké a nőké, akik a feminin értékeket megtestesítő életstílust választják.”[3] – írja Cristina Odone angol újságírónő. De mivel manapság a nőknek férfias szerepekben is helyt kell állniuk (például a munkahelyeken, ahol a legtöbb nőnek nap, mint nap férfiakkal kell megküzdeni az elismerésért és az előrelépésért), így ezek a feminin értékek egyre inkább háttérbe szorulnak, és ezzel akarva-akaratlanul a férfias tulajdonságaikat helyezik a nők előtérbe – mint például a határozott fellépés, vagy az anyagi és szellemi biztonság megteremtése. Ezért is fontos, hogy figyelmet fordítsunk a nőiesség dicséretére és védelmére.

Új (?) társadalmi mozgalom

Ezekre a társadalmi problémákra már többen felfigyeltek, és – leginkább a nők körében – egy olyan csoport jött létre, akik nem feltétlenül értenek egyet a feminizmus eszméivel. Ez a társadalmi mozgalom már azóta jelen van (elsősorban Nyugat- és Közép-Európában, illetve az Egyesült Államokban), amióta a feminizmus képviselői felbukkantak, de jelentősége csak manapság vált relevánssá, mert a mai fiatal generációba sorolható nők már egy olyan világban nőhettek fel, ahol a jogaik megvannak az esélyegyenlőségre és az egyenjogúságra a férfiakkal szemben. Akkor miért lenne szükségük a feminizmus érveinek további hangoztatására? Nem lehet, hogy inkább vágynak egy biztonságot jelentő társra és családra? Akkor inkább érthetnek egyet ennek a mozgalomnak az eszméivel, minthogy a férfiakat eltaszítva maguktól az egyedülállók és a gyermektelenek közé álljanak.

Hogy mi is valójában ez az „új” társadalmi mozgalom: az antifeminizmus. Maga a szó megtévesztő lehet, mivel arra a következtetésre juthatunk, hogy a „feminizmus ellen” küzdő mozgalom, pedig ez így nem helyes. A feministák több olyan törvényt kiharcoltak (például az abortusztörvény, a válás engedélyezése, azonos bérek bevezetése), amelyek a társadalom egészére nézve hasznosak, és a társadalmi fejlődés tekintetében elengedhetetlenek voltak. Ezeket az antifeminizmus is elismeri, tehát igazából nem is mondanak egymásnak ellent, viszont ez az új mozgalom felismerte azt, hogy további informális jogok kiharcolása akár negatívan is hathat a nőiességre és a női szubjektumra, vagy a férfi-nő kapcsolatokra. Fontosnak tartja, hogy megmaradjanak olyan különbségek a két nem között, amelyek a génjeinkbe vannak kódolva attól kezdve, hogy az ember nőként vagy férfiként megfogan.

Tehát az antifeminizmus egy olyan társadalomelméleti fogalom/mozgalom, amely nem küzd az egyenlőségért, hanem inkább az egyediséget próbálja hangsúlyozni. Alapvető tulajdonságokban különbözik biológiailag és társadalmilag is a két nem egymástól, így érthető, ha az antifeminizmus nem a két nem egyenlőségéért küzd, hiszen az eltérő nemi jellegzetességek, illetve társadalmi szerepek miatt a két nem sohasem lehet egyenlő. Akkor biztos, hogy egyforma társadalmi szerepekbe kell belekényszeríteni a férfiakat és a nőket?

Inkább támogatja azokat a nőket, akik mernek nőként viselkedni és felvállalják anyaszerepüket a világ előtt, mivel ez is egy teljes értékű foglalkozás. Egy olyan más utat mutat a nők számára, amit eddig nem mertek felvállalni, félve a társadalmi előítéletektől, sztereotípiáktól. Általában azok támogatják (leginkább nők), akik számára fontosak a tradicionális értékek, és hisznek abban, hogy a férfi és a nő társai, támogatói egymásnak és nem pedig ellenségek.

Az antifeminizmus a feminizmussal párhuzamosan volt jelen a világban, de relevanciája manapság sokkal nagyobb, mint valaha, mert egy olyan társadalomban, ahonnan egyre jobban hiányzik a stabilitás, a biztonság, az igény megnő egy megbízható mikroközösség iránt. A családnak fontos szerepe van az emberek életében, és nem hagyhatjuk, hogy egy ideológia teljesen megfosszon minket ettől. Az antifeminista gondolatokat képviselők ráébreszthetik a nőket arra, hogy nem helyes az az út, amin elindultak. Észre kell vennünk a jellembeli és nemi különbségeket férfiak és nők között, hogy azokat megfelelően kihasználva tudjunk boldogulni az életben.

Tóth Vivien

SZTE-JGYPK

Társadalmi tanulmányok II. évfolyam

Felhasznált irodalom:

Bene Éva: Emancipációs bumeráng. Budapest, Kairosz Kiadó, 2007.

Faludi, Susan: Backlash: the undeclared war against American women. New York, Crown, 1991.

Giddens, Anthony: Szociológia. Budapest, Osiris, 2002.

Herman, Eva: Az Éva-elv: az újfajta nőiesség szolgálatában. Győr, Larus, 2009.

Klenk, Dominik: A nemek összezavarása. Budapest, Kairosz Kiadó, 2009.

Lévai Katalin: A nő szerint a világ. Budapest, Osiris, 2000.

Nagl-Docekal, Herta: Feminista filozófia. Budapest, Áron Kiadó, 2006.

Oravecz Éva Csilla: Tűsarkúban hátrafelé. Budapest, IPM, 2005.

Szabó Tibor: Az instabilitás politikafilozófiai kihívásai. In Közösség és instabilitás, (szerk. Karikó Sándor), Budapest, Gondolat kiadó, 2008.

Vilar, Esther: A férfi joga két nőre. Budapest, Semmelweis Kiadó, 2007.