Bizonyára sokan éreztétek már azt, miközben néztétek a reklámokat, hogy valami el van rajtatok fuserálva. Nem olyan vékony a lábatok, nem olyan feszes, tiszta a bőrötök és csillogó, hosszú a hajatok, mint a reklámbéli nőknek. És ti, fiúk? A kockahasú Adoniszok láttán mire gondoltok? Valószínűleg arra, hogy bár nagyon szeretnétek, sohasem érhetitek el az ott látott ideált.

 

 A reklámok tehát sokszor valami olyat kínálnak, amit talán sohasem érhetünk el, de mégis vágyunk rá; mi, emberek pedig olyan naivak vagyunk, hogy elhisszük: a reklámozott termékek hozzásegíthetnek az idilli boldogság eléréséhez. A hatások azonban nem is feltétlenül tudatalattiak, hanem csak egyszerű kommunikációról van szó. Ugyanis nincs szükség arra, hogy egy reklám az érzelmünkre hasson (bár tény, hogy azok is nagyon megnyerőek tudnak lenni), hiszen elegendő mindössze jól megfogalmazni a reklám mondandóját és a szlogent. Már-már külön iparág épül arra, hogyan fogalmazzák meg a cégek a reklámokban a mondandójukat. A cél az, hogy az a fogyasztó szája íze szerint hangozzék el, és olyan érveket hozzanak fel, amikkel valóban az adott célcsoportokat tudják elérni.

Sokszor az eredményesség az empátiánkon alapul, ezért a reklámozónak sokkal kifinomultabb kommunikációs eszközökhöz kell folyamodnia. A mondanivalót nem nyíltan, és egyszerűen fogalmazza meg, hanem hízeleg, mozgásba hozza a célcsoport gondolkodását és akaratát, aztán ki is használja azt. Ha a reklám készítője a néző helyzetébe tudja képzelni magát, csak akkor tud rá hatni, ehhez azonban szükség van fantáziára, ami épp annyira fontos a reklámok készítésénél, mint a tudományban vagy a művészetekben. Ennek segítségével rá lehet érezni, hogy mi az a megközelítés, ami újszerűsége vagy esetleg szellemessége miatt sokakat elkápráztat majd.

 

1. kép forrás: Internet

Ha vonzó kijelentéseket hallunk, sokszor nem is gondolkodunk, hogy valójában mit is jelentenek számunkra, szükségesek-e a saját boldogságunk eléréséhez. Az összehasonlítás is egyfajta ígéret, hiszen a lényege, hogy rájöjjünk arra, hogy a jelenlegivel nem kell beérnünk, mert az változhat, és közelebb kerülhetünk idilli életképünkhöz. A különböző fogyókúrás eszközök reklámozásával önképünk is torzul, hiszen mindannyian szeretnénk irigylésre méltó alakot, azonban ez nem mindenkinél valósulhat meg: mindannyian mások vagyunk. Még ha nem is veszi meg az ember a reklámozott árucikket, titkon vágyik rá, hogy vele is megtörténjen a csoda.A folyamatos elégedetlenség pedig boldogtalanságot eredményez.

Sokan úgy gondolják, hogy egy termék megvásárlása kiváltságokhoz juttathat. A márka egyfajta többlettulajdonsággal ruház fel, amely az átlagemberek csoportjából kiemeli és áthelyezi abba a kiváltságos emberek csoportjába, akik szintén rendelkeznek ilyen értéktöbblettel. Ez a többletérzés vonzó az emberek számára, de manapság egyre kevesebb ember engedheti meg magának, hogy márkás terméket vásároljon meg. Jó hír viszont, hogy a legújabb felmérések szerint ma már kevesebben nézik meg azt, hogy mi van rányomtatva egy pólóra, vagy milyen márkájú a másik tusfürdője. A reklámok azonban folyamatosan generálják az elégedetlenséget a fogyasztókban.

Véleményem szerint a reklámok megfosztják értéküktől a szavakat is. Ami korábban csak szerelmes regényekben szerepelt, és ott is csak mértékkel, most mindennapjaink részévé, ezáltal közhellyé vált. Ilyen kifejezések például: „legnagyobb öröm”, „a legtöbb, mi az életben adható”, „mindennapi varázslat”, „a teljes élet öröme”, „önfeledt pillanat”.

A reklámfigurák látványa is kellemes érzéssel tölt el minket, hiszen gyermekkorunkra emlékeztetnek. A gyermekekre különösen hatással vannak, hiszen ők meséket néznek, és számukra így a reklám is egy mesévé válik, aminek a végén ott van a tiszta üzenet, hogy fogyassz te is.

A reklámok azonban hatással vannak környezettudatosságunkra is. Mértéktelen fogyasztásra buzdítanak, amit csak nagyipari termeléssel lehet kielégíteni. Arra ráadásul senki sem gondol, hogy ezzel eltékozoljuk egyetlen Földünk értékes kincseit. Az a szomorú, hogy bár érezzük, hogy ez a magatartás helytelen, mégsem akarunk tenni semmit az ügy érdekében.

A megoldás tehát az lehet, hogy kellő tudatossággal figyeljük a reklámokat, és nem dőlünk be mindennek, amit a tévében látunk. Sokszor ugyanis az a világ nem valódi, és ha ezt nem vagyunk hajlandóak belátni, folyamatos kisebbségi komplexussal fogunk küzdeni, és torz értékrendszert fog bennünk kialakítani. Ez nem csak azért veszélyes, mert akkor mi így fogjuk leélni életünket, hanem mert a következő generációt is ennek szellemében neveljük majd fel.

 

 2. kép forrás: Internet

 

Források:

Sas István: Reklám és pszichológia. Kommunikációs Akadémia Könyvtár, Budapest, 2006, 23-28. o. 

A reklámokról hosszan. In: http://kitalalt.blogter.hu/110487/a_reklamokrol_hosszan. Megtekintve: 2013. október 22.

Dőry István: Cégér–reklám–agymosás. In: http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_043.html. Megtekintve: 2013. október 22.

Reklám és környezet – Élet egy anyagias világban. In: http://www.tabulas.hu/cedrus/1998/03/figyel1.html. Megtekintve: 2013. október 22.

 

Kép: http://www.frisss.hu/webimages/images/Nagy_Klqs_reklam_0.jpg Megtekintve: 2013. október 22.

1. kép: http://multivu.prnewswire.com/mnr/maxfactor/34670/images/34670-hi-ColorGenius.jpg. Megtekintve: 2013. október 22.

2. kép: http://www.riggspartners.com/r-blog/2offerings/humor-has-it. Megtekintve: 2013. október 22.

 

 

                                                                                            Varga Anikó

SZTE-JGYPK
Társadalmi tanulmányok I. évfolyam