Az MTA – TK Gyerekesély kutatócsoport  „A kistérségben élő gyermekek, fiatalok és családjaik helyzetének, igényeinek és szükségleteinek felmérése című 2013-ban elkészített  tanulmánya érdekes adatok tár a szemünk elé a Sarkadi Kistérségben élő fiatalok szocio-kultúrális helyzetéről. A tanulmány jól szemlélteti, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni, aki innen szeretne továbblépni. 

Mára senkinek sem újdonság az a tény, hogy olyan társadalmi eszme övezi értékrendszerünket és világképünket, amely arra sarkallja a fiatalokat, hogy az, önmegvalósítás útját járva tanuljanak, fejlődjenek, és olyan szakmát, hivatást válasszanak maguknak, amelyben kreatívak és hatékonyak lehetnek. Fontos ez társadalmunknak, családi életnek és nem utolsó sorban az egyénnek magának is. Ahhoz azonban, hogy az ember megtalálja a számára legmegfelelőbb szakterületet, és életutat szüksége van lehetőségekre, amelyből kompetenciájához mérten tud választani. Tehát, ha valaki, tanulni szeretne szükség, van iskolára, ha valaki dolgozni szeretne szükség, van munkahelyekre. 

A Magyarországot közigazgatásilag is részekre osztó kistérségek között igen nagy különbség mérhető fel az élet minden egyes területén. A Békés  és Hajdú-Bihar megyében  elterülő sarkadi kistérség LHH az az leghátrányosabb helyzetű kistérség státuszt kapott és országos viszonylatban az utolsók között szerepel.  Ha ez így van, akkor ez azt is jelenti, hogy az ott élő emberek valamilyen hátránnyal indulnak a normál életkörülmények megteremtéséhez szükséges harcban.  A kistérség legnagyobb problémája a nagyarányú munkanélküliség, ezzel együtt a foglalkoztatottság alacsony szintje, illetve a munkalehetőség hiánya, amely 11 települést érint. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a gyermekes családokban élő aktív korúak gazdasági aktivitása több,  mint 15 % - kal alacsonyabb, mint az országos átlag, még a munkanélküliek, segélyezettek száma 12 % - kal magasabb. Nehéz azonban nem összefüggésbe hozni ezeket az adatokat azzal a ténnyel,  hogy a emellé társul a magas aluliskolázottsági ráta. A gyermekes családokban élő felnőttek legmagasabb iskolai végzettsége a következőképpen alakul 2013 évben. A megkérdezett 719 főből 16 főnek nincs meg a 8 általánosa, 241 főnek csak 8 általánosa van, ami valljuk be kiugróan magas arány, 214 fő érettségi nélküli szakképesített, 217 főnek van érettségije és mindössze 31 főnek van valamilyen felsőfokú szakképesítése. Tehát még mindig több azoknak az aránya, akinek 8 általánosa van, mint akinek érettségije. Mellékesem említeném meg, hogy mindannyian tudjuk, hogy a család az elsődleges színtere a szocializációnak, így a továbbtanulást ösztönző erő valószínű kevésbé lesz erős a 8 osztályt végzettek közt, mint azoknál, akiknek magasabb iskolai végzettségük van. Most már jól látjuk, hogy a magas munkanélküliséggel jár vagy éppen járul hozzá a magas aluliskolázottsági szint is. Erre azt is mondhatnánk, hogy az oktatás ingyenes, választanunk kell egy iskolát. Igen ám, de az általános iskolákat leszámítva nincs minden település közelében nagyobb város, ahol középiskola is fellelhető. További nehézség, hogy szakember hiánnyal is küzd a kistérség. Se logopédus, gyógypedagógus is korlátozott számban, ahogyan a gyógytornász, pszichológus is. Nagy problémát okoz, hogy például Mezőgyán, Geszt, Zsadány, Biharugra, Körösszakál települések olyannyira periférián helyezkednek el, hogy a legközelebb eső nagyobb város, ahol szakközépiskola található legalább 45 – 55 kilométerre fekszik. Hozzá kell tenni azt is, hogy a buszközlekedés nem éppen a legjobb. Vannak olyan települések, ahová napi 4 – 5 járaton kívül egésznap nem közeledik más. A tanulónak fel kell kelni legalább másfél órával korábban, hogy eljusson az iskoláig. Jó megoldásnak tűnik a kollégium erre a problémára azonban vannak olyan családok, akiknek a kollégiumi díj kifizetése is gondot okoz. Ebből adódik vagy sem, de tény, hogy még  akad olyan is, hogy nem tanulnak tovább a fiatalok a 8. osztály után, de olyan is, hogy továbbtanul, de nem végzi el az iskolát.  Jó kezdeményezés arra mostanra, hogy a top 10 hiányszakmát államilag támogatják így ha ezeket a szakmákat választják a leendő szakember jelöltek ösztöndíjban részesülhetnek. Dicséretes dolog ez, mert támogatni fogja a hátrányos helyzetűek lehetőségeit, valamint több szakembert fog eredményezni. Reméljük, megvalósulnak a kezdeményezéshez fűzött remények is.  

Ha a gyermekek támogatását nézzük, akkor kiderül, hogy csak azok kaphatnak ingyenes tankönyvtámogatást, illetve étkeztetést, akiknél alacsony a jövedelmi szint. Akiknél viszont „megfelelően alacsony” a jövedelmi szint mindenféle támogatásban részesülhet. Így ha mindent összevetve nézzük a bevételeket előfordul, hogy több támogatást és segélyt kap a család, mintha elmenne dolgozni és még az utazását is fizetné. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy megéri sokaknak hátrányos helyzetűnek lenni, hiszen így kaphatnak meg mindent. Aki viszont dolgozik, és egy átlagfizetéssel rendelkezik, ha hozzá vesszük a gyermeke  vagy gyermekei taníttatását , ami ugye nem olcsó mulattság rosszabbul jön ki anyagilag. Patt helyzet. No, de menjünk tovább. 

Egészségügy, ami országos szinten borzasztó azt mondhatjuk. Hasonlóan az iskolákhoz képest ugyanaz a probléma, hogy egyes településekről órákig tart eljutni a kórházba, vagy egy szakrendelésre. Mi a helyzet súlyos esetekben? Kiküldik a mentőt, csak győzd kivárni még kiér. Persze ez nem az orvosok hibája, hiszen becsülnünk kell azokat, akik még itt maradtak nekünk. Hatalmas probléma, hogy némely településeken nincs háziorvosi ellátás és ezt helyettesítő orvosokkal oldják meg, már amik sikerül. Az is előfordult, hogy hónapokon keresztül Mezőgyánban nem volt orvosi ellátás. Csak beteg ne legyen az ember. Akkor hogyan is alakul a kistérségben élő fiatalok kilátásai? Munkahely korlátozott számban, iskoláért szorítani kell a nadrágszíjat. Nyílván ez mindenhol így van, de mégis könnyebb, ha minden egy karnyújtásnyira van. Megemlítendő, hogy a problémák enyhítésére a hátrányos helyzetű kistérségekben uniós forrásból több projekt is megvalósult, illetve működik, mint például az „ Együtt a gyermekeink jövőjéért” Sarkadi Kistérség Integrált Programja  TÁMOP-5.2.3-A-11/1-2011-0002, amely 30 programelemmel igyekszik az ott élők helyzetét megkönnyíteni. Ilyenek többek közt az ifjúsági klubok, iskolai szociális munka bevezetése, Biztos kezdet házak, ahol a 0- 5 éves korúakkal foglalkoznak, Közösségi házak, ahol a 6- 14 éves korúak kapnak foglalkoztatást, baba – mama kulbok, pályaorientációs-; mentálhigiénés foglalkozások, tanulási tanácsadások biztosítása, egészségügyi szűrések biztosítása, támogatott szemüvegek és ortopéd cipők biztosítása, nyári táborok szervezése, és még sok más szolgáltatás, amely a 0 éves kortól minden korosztály lefed és bevon, természetesen, úgy, hogy a gyermek áll a középpontban.  

Tar Brigitta