Avasi Béla főiskolai tanár emlékére

Hihetetlennek tűnik számunkra, hogy Avasi Béla, a zenetudományok kandidátusa, főiskolai tanár, 80. évében váratlanul elhunyt. Nyugdíjba vonulása után is töretlenül dolgozott a hangrendszerek területén országosan is egyedülállónak tekinthető tudományos munkáján.

Avasi Béla Budapesten született, 1922. július 20-án. A tanári pálya iránti szeretetét még zeneakadémiai éveinek megkezdése előtt bizonyította, amikor Vargán, egy kis faluban – melyet még nyugdíjas éveiben is nagy szeretettel emlegetett - vállalt tanítói állást.

A Zeneakadémiát zeneszerzés szakon Veress Sándor, Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként kezdte, majd zenetudományi és népzene szakon folytatta Kodály és Bárdos növendékeként. 1953-tól 1961-ig a Néprajzi Múzeumban dolgozott népzenekutatóként Gábor Éva, Lajtha László, Rajeczky Benjámin és Vargyas Lajos munkatársaként.

1961-től 1973-ig a szegedi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára volt. Kandidátusi disszertációját „A tonális válasz az európai műzenében” címmel védte meg. Számos tankönyvet és népzenei tanulmányt írt, utóbbiak az Acta Ethnografica, a Studia Musicologica, a Néprajzi Értesítő, a Magyar Zene c. folyóiratokban jelentek meg. Tankönyvei közül a „Zenetörténet II. – Rokokó, korai romantika, bécsi klasszika” címűt a mai napig országszerte használják. Közreműködött a Zenei Lexikon összeállításában, rendszeresen publikált a JGyTF Tudományos Közleményeiben. Népzenei lejegyzései a Magyar Népzene Tárában találhatók.

Zeneszerzői munkásságát olyan népzenei ihletésű művek fémjelzik, mint pl. „Lassú magyar és forgó”, vagy „Verbunkos a kőszegi órajáték zenéjére”. Jelentősek dalai, melyeket Ady és Petőfi verseire komponált. Juhász Gyula: Öregek altatója c. versére kórusművet írt, több zongoradarabot is komponált. Műveit többnyire tanárkollégái mutatták be.

Külföldi tanulmányúton vett részt Zwickauban és Brnoban, ahol a tanárképzés céljairól és feladatairól tartott előadást. Nem csak a magyar népzenében, hanem más népek zenéjében is járatos volt, pl. az ukrán népzenéről tartott előadást 1969-ben egy városi rendezvényen. Több előadás-sorozatot tartott Bach: Wohltemperiertes Klavier c. művének preludium és fúgáiról, valamint Beethoven művészetéről.

Felejthetetlenek maradnak az Ének-zene Tanszék tudományos konferenciáin tartott előadásai, amelyek a közelmúltban hangzottak el.

Avasi Béla szakmai igényességét és segítőkészségét az Ének-zene Tanszék oktatói és hallgatói megőrzik emlékezetükben.

Az elhunytat 2002. április 30-án, kedden 9.45 perckor helyezik örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetőben.