Dr. Mihálka György búcsúztatója

Tisztelt gyászolók, tisztelt emlékezők!

Szomorú szívvel vesszük tudomásul az elfogadhatatlant: ismét megfogyatkoztunk. Mihálka György személyében egy nagyhatású kórusvezető távozott közülünk.

Jómagam 1968-ban ismertem meg őt, amikor a Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskola tanulójaként a kórusában énekelni kezdtem. Bizony egyikünk sem gondolta, hogy 40 év elteltével a sírjánál gyászbeszédet kell mondanom. Akkor, diákként, örültünk, ha első feleségétől, szeretett Györgyikéjétől - aki matematikatanárunk volt - elkért 1-1 órát, hogy a közelgő szereplésekre plusz próbaidőt nyerjen.

1982-ben, amikor a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén kollégák lettünk sem gondoltunk erre. Máig emlékszem, milyen jól esett, amikor azonnal felajánlotta a tegeződést. 1982-től 10 éven át voltam kórusának a zongorakísérője, és örömmel utaztam együtt velük a versenyekre és külföldi turnékra tapasztalatot és sikereket szerezve.

Az utak szervezésében nagy segítőre talált második feleségében, Szirotka Máriában, aki betöltötte azt az űrt, ami körülfogta őt Szentirmay Györgyike halála után.

Két családja is volt: első házasságából született orvos lányának, Györgyikének a családja, Imre veje és Miklós unokája Németországban, a másik itthon a második házasságából született jogász Gyurikával.

Mihálka György 1924. április 22-én született Kölcsén, Magyarország legkeletibb csücskében, az ukrán határtól 10 km-re. A Nyíregyházi Tanítóképző Líceumban végzett, majd Szegeden folytatta tanulmányait a Polgári Iskolai Tanárképzőben, ill. a Konzervatóriumban hegedű szakon Belle Ferencnél. Saját elmondása szerint hegedűművész szeretett volna lenni, ám ebben a háború, a hadifogság megakadályozta. 1947-ben szerezte meg magyar,- történelem,- ének szakos polgári iskolai, majd 55-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen középiskolai tanári diplomáját. 1957 - 63 között Bárdos Lajos tanítványa volt, 60-tól 63-ig a budapesti Népművelési Intézet Esztétika tanfolyamát, majd 63 és 66 között Felsőfokú Karnagyképzőjét végezte el Párkai István irányításával. 1965 és 72 között zeneszerzést tanult Vaszy Viktortól.

Tanítói pályáját - szülőföldjére visszatérve - Fehérgyarmaton kezdte. 1948-ban egykori tanára, Szeghy Endre professzor javaslatára Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter Szegedre helyeztette. 52-ig az Alsóvárosi Általános Iskola tanára volt, majd a Keméndy Nándorné Felsőfokú Tanítóképzőben tanított hegedűt és zongorát, vezetett énekkart és zenekart.

Első sikereit is itt érte el, 1955-ben a Tanítóképzők énekkari seregszemléjén kórusával I. díjat kapott. 1956-ban a szegedi egyetem adjunktusaként az egyetemi énekkar és a Collegium Artium zenei ismeretterjesztő sorozat vezetésére kérték fel, ugyanakkor a Bálint Sándor vezette Néprajzi Intézetben dolgozott. Feladata volt a szegedi táj népzenei hagyományainak összegzése és feldolgozása. Ennek a munkának eredményeként született meg doktori disszertációja a szegedi táj népzenéjéről, amelyet Summa cum laude védett meg.

1959-től a szegedi Tanítóképző Intézet oktatója volt, majd annak 63-as megszűnése miatt előbb Szentmihálytelekre, majd a Tömörkény István Gimnáziumba került. Itt a magyar, történelem, lélektan, logika, ének, zenetörténet, szolfézs tárgyak tanítása, valamint zenei szakkör és énekkar vezetése tartozott a feladatai közé, csakúgy, mint az osztályfőnöki teendők ellátása.

1973-ban kapott kinevezést a Tanárképző Főiskola Ének-zene tanszékére, ahol 92-ig, nyugdíjba vonulásáig oktatott karvezetést és vezette az I. sz. Női Kart, mellyel jelentős sikereket ért el. Első díjak, Grande Prix-k Toursban, Middlesbroughban, Neerpeltben, Karditsában, koncertkörutak Olaszországban, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Finnországban, Svédországban és Szlovákiában, rádiófelvételek, TV-szereplések. Ezt megelőzően a Tömörkény Gimnázium lánykarával is nagy sikereket ért el: Debrecenben a IV. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen első díjat, a BBC versenyén II. díjat, Szlovéniában nagydíjat kaptak.

Az Ének-zene tanszéken tanszéki csoportvezető volt, nagy lelkesedéssel osztotta meg tapasztalatait a hallgatókkal. Főiskolai tanári munkáját segítendő készítette el főiskolai jegyzetét „A magyar kórusmozgalom története” címmel. Korábbi elméleti munkái Szegedhez kötődtek: így „A szegedi táj népzenéje” címmel írott doktori disszertációja 1960-ban, a „Szegedi Népi hangszerek” c. dolgozata 62-ből, vagy az „Adatok Szeged város zenei múltjából” c. tanulmánya 1972-ből. Ugyancsak Szegedhez való erős kötődését példázza Szegedi Kantáta címmel írt oratorikus műve tenor szólóra, női karra és szimfonikus zenekarra. Zeneszerzőként még egy művet jegyez: az Európa – kantátát, melyet nem oly régen fejezett be. Már a cím is mutatja, hogy Mihálka György képes volt a megújulásra, felismerte az új irányvonalakat, lehetőségeket. Ennek köszönhető a családjával közösen létrehozott és működtetett művészeti iskolája is.

Nem csak iskolai kórusokat vezetett, állandóan volt felnőttkórusa is. A nevéhez fűződik a szegedi Általános Munkáskórus, a Szeghy Endre Pedagógus Női Kar és a makói vegyes kar megalapítása. Ugyancsak nevéhez fűződik több kórusmű ősbemutatója vagy magyarországi bemutatója, mint pl. Vaszy Viktor 2 madrigálja, Vántus István: Tűz, te gyönyörű c. női kara, vagy Veljo Tormis: Őszi képek c. sorozata. Több szerző ajánlotta neki művét, így Hajdú Mihály 2 leánykarát Györe Sándor verseire, valamint Karai József Virágsirató c. női karát.

Munkásságának kiemelkedő eseménye volt a fentieken kívül Bartók Béla összes egyneműkarának előadása 1992-ben Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Makón, vagy az 1961-ben szervezett Bárdos Lajos – est, ahol a zeneszerző is közreműködött, ősbemutatóként vezényelve a Mihálka György kérésére Juhász Gyula Magyar ifjak c. versére komponált Szegedi jelhang c. művét.

Tudását alkalma volt iskolai kereteken kívül is átadni: több meghívást kapott karvezetés – mesterkurzus tartására Szlovénia, Németország, Szerbia, Görögország, Olaszország, Spanyolország és Finnország városaiba. Meghívást kapott nemzetközi versenyek zsűrijébe is: Celjébe, Hannoverbe és Karditsába.

Mihálka György utolsó pillanatáig aktív volt, szervezett, hangversenyezett, újabbnál újabb ötleteket villantott fel. Kitüntetéseire, elismeréseire igen büszke volt. Legutóbb Szeged városától a Kölcsey-díjat, azt megelőzően Szeged város emlékérmét, a város Alkotódíját kapta. De alkotódíjat kapott Csongrád megye Önkormányzatától és több külföldi várostól is, mint Gifhorn, Limburg, Rheine, Emsdetten, Köln, Belgrád, Ljubljana, Celje, Smederovo, Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, A Haza Szolgálatáért Érdemrend, Miniszteri Dicséret, Szocialista Kultúráért, Pro Honor Meritis, a Fasang Árpád karnagyi díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének birtokosa. A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Professor Emeritusa, Celje város díszpolgára, a Bárdos Társaság elnökségi, a Kodály Társaság alapítótagja, a KÓTA elnökségének tb. tagja.

Kórusaival 10 országban szerzett 30 versenydíja és számos nagy sikerű hangversenye a Pedagógusképző Kar és Szeged város hírnevét öregbítette. Töretlen lelkesedéssel és energiával ismertette meg több, mint három ezer kórustagjával a zenei élmény mibenlétét, és kaput nyitott számukra az egykor még zárt Magyarországról Európa értékei felé. Eggyé vált kórusaival, a kórusmuzsikával, utolsó pillanatáig azokban létezett.

Emlékét kegyelettel megőrizzük. Szeged, 2008. augusztus 18.