Tanszéktörténet

A tanítóképző-intézeti tanárképzés megszervezésére 1887-ben került először sor Trefort Ágoston 28.903/1887. számú rendelete alapján. A tanítóképző-intézeti tanárképzést a polgári iskolai tanárképzésre építette (VKM 28903/1887. számú rendelet). „A Paedagogium és az Erzsébet Nőiskola intézeteiben tanfolyam keretében történő tanárképzés egyöntetűségének érdekében a miniszteri rendelet munkaterv készítését írta elő.”[1] Az első ének-zene tanszék Budapesten az 1874/75-ös tanévben a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán alakult meg.
Az oktatást Bartalus István, a főiskola első ének tanára irányította, aki a népdalkutatás terén korának egyik úttörője volt. Több énekkönyvet írt az oktatás számára.[2] A Bartalus-hagyaték egy része ma is megtalálható a Szegedi Tudományegyetem könyvtárában. Portréját az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék földszinti termében őrizzük (1. Ábra). Bartalus István pedagógus, zeneszerző, zenetanár, zenetörténész, író, zenekritikus, népdalgyűjtő 1821. november 23-án született Bálványos-Váralján. Édesapja református lelkész volt. A kolozsvári főiskolán teológiát, bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott. Az intézet neves igazgatója Ruzitska György[3] vette pártfogásba. Először vadászkürtön tanult, és 24 évesen kezdett zongorát tanulni. 1851-ben került Pestre. 1852-ben Gönczy Pál,[4] a század legjelentősebb pedagógusa hívta meg az ekkor alapított nevelőintézetnek, a későbbi református gimnáziumnak tanárául az 1860-as években. Arany János baráti köréhez tartozott. 1867-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagja lett. Székfoglaló értekezése: "A magyar egyházak zenéje a XVI. XVII. Században", mely a Kisfaludy Társaság évlapjai IV. kötetében olvasható. 1869 decemberében Eötvös József közoktatásügyi miniszter a budai állami tanítóképzőbe hívta meg zenetanárnak. 1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.[5]
1.1.1        Az ének-zene tanszék megalapítása
Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter – aki következetes decentralizációs felsőoktatás-politikát képviselt – 1928-ban az egyik pesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát, mely a Paedagogium keretében működött és a másik Polgári Iskolai Tanárnőképző Főiskolát, mely az Erzsébet Nőiskola keretében működött, egyesítette és Szegedre helyezte.[6] A szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének első oktatója és vezetője Szögi Endre (1943-tól Szeghy-re változtatta nevét). Kezdetben Szeghy Endre volt az énektanár-képzésnek az első és egyedüli tanára. Minden tárgyat maga tanított. Az 1930/3l-es tanévben már óraadók (Kertész Lajosné zongoratanárnő, Cholnoky Margit magánének-tanárnő) segítették a munkáját.
1.1.2        Az ének-zene tanszék elnevezéseinek változásai
A tanszék elnevezésében az évek folyamán az alábbi változások történtek:
1928-1947-ig Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Zenetanszék
1947-1962-ig Szegedi Pedagógiai Főiskola Zenetanszék
1962-1973-ig Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék
1973-tól Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (JGYTF) Ének-zene Tanszék
1996-tól Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék (JGYTF)[7]
2000-től Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék (SZTE JGYTFK)
2006-tól Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (SZTE JGYPK) Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék
1.1.3        A tanszék működési helyeinek változásai
1928-tól a Boldogasszony sgt. 8. épület három termében folyt a zeneoktatás.[8] (2. Ábra). Az 1963/64-es tanévben a Hámán Kató utca 25., (később 1991-től Szent Ferenc utca) épületének II. emeletén kapott helyet a tanszék. Nyolc tanári szoba, egy könyvtár, egy zenei előadó és egy pedagógiai előadó állt rendelkezésére a tanításhoz. A 60-as években a pedagógiai előadó neve Lenin-terem volt.
Itt tartották az énekkari, a zenekari próbákat és a tanszéki tanári és hallgatói hangversenyeket is. A 1986/87-es tanévben a tanszék helyiségei bővültek. A III. emeleten kialakítottak két tanári szobát (Garamszegi József és Varjasi Gyula oktatók szobái), két szolfézs termet és a karvezető szakos hallgatók részére egy termet, ahol két pianínó állt rendelkezésre a vezénylési gyakorlat oktatásához.
1994 augusztusában a tanszék a Hattyas sor 10. sz. alatti volt Kossuth laktanya épületébe (jelenleg Hattyas utca) költözött, mert az egyház visszakapta a Szent Ferenc utcai iskola épületét. A földszinten kilenc egyéni tanári szoba, az emeleten egy tanári szoba, amelyet Meszlényi Róbert XX. századi zeneszerzőről Meszlényi teremnek neveztek el, és egy nagyobb közös helyiség található, ahol a tanszéki értekezleteket tartják. Az emeleten hat terem áll a hallgatók rendelkezésére: egy légkondicionálóval ellátott előadóterem, ahol hangversenyeket és konferenciákat is tartanak, egy kisebb előadó terem és négy szolfézsterem, ahol a hallgatók a tanítás után gyakorolhatnak az ott található pianínókon. Az énekkari létszám bővülésével a karének gyakorlat a közeli III. számú épület nagytermében, a zeneinformatikai és számítógépes zenei program tárgyak tanítása is szintén a III. számú épület számítógépes termében kapott helyet.
1.1.4        Az Ének-zene Tanszék oktatói és oktatásszervezése alapításától kezdve
A szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékének és annak jogutód intézményeinek tanszékvezetőit és dolgozóit az alábbi táblázatban mutatom be.
  Tanszékvezetők

Név Tanszékvezetésben töltött idő
Szeghy Endre 1928-1952
Heintz Fülöp 1952-1954
Szeghy Endre 1954-1961
Avasi Béla 1961-1973
Monoki Lajos 1973-1988
Bárdi Sándor 1988-1999
Maczelka Noémi 1999-



  A tanszék munkatársainak eltöltött évei a főiskolán 1928-tól

 

 

A tanszék munkatársai

Az oktatásban töltött évek

Oktatott tárgyak,

1.                   .

Dr. Szeghy Endre (1898-1972)

1928-1961

zeneelmélet, karvezetés

2.                    

Kertész Lajosné

1930-1957

zongora-tanár

3.                    

Cholnoky Margit

1930-1957

operaénekesnő

4.                    

Gerfig Béla

1932-(nincs adat)

zongora és magánének tanár

5.                    

Tihanyi Nándor

1932-(nincs adat)

zeneelmélet-tanár

6.                    

Varga Klára

1932-1955

szolfézs-tanár

7.                    

Erdős János (1920-2010)

1949-1957

karvezető

8.                    

Mészáros Emma (1929-)

1951-1997

zongora-tanár

9.                    

Heintz Fülöp (1894-nincs adat)

1952-1955

zenetörténet-tanár

10.                

Kézdi Elza

1952-1955

Magánének, zongora

11.                

Németh Olivérné (1929-)

1954-1957

magánének-tanár

12.                

Dr. Kelemen Imre (1930-)

1952-1954

zenetörténész

13.                

Dr. Faludy Béla (1911-1966)

1955-1961

karvezető

14.                

Dr. Káldor János (1910-1982)

1955-1961

zeneelmélet-tanár

15.                

Péter Józsefné Frank Klára (1914-)

1955-1971

zongora-tanár

16.                

Szendrei Imre (1926-1983)

1955-1969

zongoraművész, zongora-tanár

17.                

Varga Ferenc

1955-

partitúraolvasás, úttörő- és társaszene-tanár, zenetörténész

18.                

Kovács Gabriella

1955-1961

magánének-tanár

19.                

Felsmann Emília

 

magánének-tanár

20.                

Dr. Avasi Béla (1922-2002)

1961-1992

zeneelmélet-tanár, zeneszerző

21.                

Kardos Pál (1927-1978)

1961-1972

Liszt-díjas karnagy

22.                

Frank Oszkár (1922-)

1961-1982

zeneelmélet-tanár, zeneszerző

23.                

Kardos Pálné (1939-)

1962-1974

szolfézs, zongora-tanár

24.                

Veszely Gabriella (1938-)

1962-1980

magánének-tanár

25.                

Bánhidi Bartl Ödön

1963-(nincs adat)

szolfézs-tanár

26.                

Garamszegi József (1917-2012)

1963-1987

magánének, módszertan-tanár

27.                

Gyarmati Sándorné

1963-1964

zongora-tanár

28.                

Monoki Lajos (1934-)

1963-1996

hegedű, népzene-tanár tanszék-vezető

29.                

Gábor Éva (1924-1998)

1964-1979

magánének-tanár

30.                

Rózmann Ákos (1939-2005)

1965-1970

zeneszerző, orgonaművész

31.                

Nagy István (1940-)

1965-1974

zongoraművész

32.                

Joó Ete (1937-2008)

1969-1974

karvezető

33.                

Rozgonyi Éva (1940-)

1969-1971

karvezető

34.                

Fehér Istvánné (1937-)

1970-1998

takarítónő

35.                

Bárdi Sándor (1943-2009)

1971-2001

operaénekes, magánének-tanár

36.                

Dr. Szűcs Lajos (1948-)

1971-1974

zeneszerző, karmester

37.                

Dr. Szűts Istvánné Joó Enikő (1945 -)

1971-1973

zongora-tanár

38.                

Dr. Dombi Józsefné (1948-)

1973-

zenetörténet és zongora-tanár

39.                

Lázár Zsoltné (1940-)

1973-1997

zongora, magánének-tanár

40.                

Dr. Mihálka György (1924-2008)

1973-1995

karvezető

41.                

Szabady Józsefné Dr. Békési Magdolna (1948-)

1974-

Magánének, hangegészségtan

42.                

Kreuter Vilmosné (1943-)

1974-1997

Karvezetés, zenetörténet

43.                

Dr. Erős Istvánné dr. Haincz Erzsébet (1951-)

1974-

Szolfézs, karvezetés, zeneesztétika

44.                

Vass M. Katalin

1975-1976

karvezető, zenei szerkesztő

45.                

Dr. Szabó Orsolya DLA (1948-)

1977-1982

zongoraművész, zongora-tanár

46.                

Varsányi Mária (1945-)

1980-1983

operaénekes, magánének-tanár

47.                

Berényi Bogáta (1941-1993)

1980-1996

módszertan-tanár, újságíró

48.                

Vadász Ilona

 

 

49.                

Török János

 

 

50.                

Dr. Ordasi Péter DLA (1948-)

1982-1995, 1997-2009

karvezető, karvezetés-tanár

51.                

Vass Irén (1947-)

1983-

karvezető, módszertan-tanár

52.                

Dr. Maczelka Noémi DLA (1954-)

1983-

zongoraművész, zongora-tanár

53.                

Egri László (1954-)

1983-1986

operaénekes

54.                

Lipták Margit (1959-)

1984-

ügyintéző, tanácsos

55.                

Varjasi Gyula (1959-)

1985-

karvezető, magánének-tanár

56.                

Dillman Éva

1992-1993

gordonkatanár

57.                

Gyovai Ágnes (1965-)

1990-

népzene és zongora-tanár

58.                

Joóbné Czifra Éva (1959-)

1990-

zongora-tanár

59.                

Dr. Csanádi László DLA (1954-)

1990-

zongora, zeneelmélet és orgona-tanár

60.                

Laczy Julianna (1957-)

1991-

magánének-tanár

61.                

Magay Judit?

1991-1994

szolfézs-tanár

62.                

Petrigán Erzsébet (1969-)

1993-1995

szolfézs-tanár

63.                

Dr. Pukánszy Béla DSc.(1954-)

1985-1992

gordonka-tanár

64.                

Delley József (1937-2006)

1989-1991

zongora-tanár

65.                

Illés Mihály (1947-)

1989-1991

magánének-tanár

66.                

Jancsovics Antal (1937-)

1995-1997

liszt-díjas karmester

67.                

Kurucz Zita (1970-)

1995-2000

karvezető, szolfézs-tanár

68.                

Gyüdi Sándor (1959-)

1994-1995

Liszt-díjas karnagy

69.                

Dr. Kovács Gábor PhD (1966-)

1998-

karvezető, karvezetés-tanár

70.                

Sziklavári Károly (1969-)

2000-2014

szolfézs-zeneelmélet tanár

71.                

Szudi Mária (1958-)

2000-2004

szolfézs-tanár

72.                

Dohány Gabriella (1958-)

2001-2002

karvezetés-tanár

73.                

Rákai Zsuzsanna (1974-)

2003-2008

muzikológus, zeneirodalom- tanár

74.                

Németh József (1942-)

2005-2012

Liszt-díjas operaénekes magánének-tanár

75.                

Dr. Asztalos Bence DLA (1973-)

2009-

operaénekes, magánének-tanár, hegedűművész

 



A Szegedi Állami Polgáriskolai Tanárképző Főiskolán 1928/29-től 1933/34-ig négyéves négy szakcsoportos képzés folyt. A Szegedi Állami Polgáriskolai Tanárképző Főiskola első szakcsoport-vezetője dr. Szögi Endre az alapítási évtől ideiglenes (óraadó), 1933-tól pedig végleges tanárként töltötte be tanszékvezetői feladatkörét. Szeghy Endre bölcsészdoktori szigorlatot tett neveléslélektanból, pedagógiából és filozófiából.
Az Országos Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzés tanszakon záróvizsgázott 1928-ban. Elvégezte még a Tanítóképző Intézeti Tanárok Apponyi Kollégiumát is 1931-ben.[9] Működési területe az oktatói tevékenységén túl kiterjedt a népdalgyűjtési, zeneszerzői munkásságára, vezetőként a főiskolai és egyházi énekkarra, a Népdalegyesületre, a Főiskolai Kamarakórusra és a Főiskolai Énekkarra. Nevéhez fűződik Kodály: Jézus és a kufárok, Öregek, Mátrai képek szegedi bemutatója, sőt a Psalmus Hungaricust is előadták 1954 májusában. Szeghynek ajánlotta Kodály az Intermezzo vegyeskari változatát és Bárdos Lajos a Szeged felől című kórusművet. Ez a kórus emlékezetes szereplései Szegeden kívül a Zeneakadémián hallhatók voltak.
Az Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottság Képesítő vizsgálati anyakönyve alapján az Ének Kiegészítő Szakcsoport hallgatóinak száma 1930-1949 között 363 fő volt. Az alapvizsgálat tárgyai két év után (1928-29, 1929-30) filozófia, pedagógiai, zeneelmélet és gyakorlati ének voltak.[10]
A képesítővizsgálat írásbeliből az ének volt, szóbeliből viszont zenetörténet és formatan, a polgári iskolai énektanítás módszertana, magánének, zongora és gyakorlati tanítás.[11] A Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter által létrehozott változás kijelölte az addig sokat vitatott intézet főiskolai színvonalát és rangját.




A négy éves képzés alatt három szakcsoport működött. Ehhez társult még hat kiegészítő szakcsoport is. A tanterv és órabeosztás 1947-ig működött ennek megfelelően. Ebben a döntő szerepet dr. Szeghy Endre játszotta. Kinevezett rendes tanárként csak ő tanított. [12]Munkáját óradíjas kollegák segítették, mint pl. Gerfig Béla, Tihanyi Nándor és Varga Klára oktatók, polgári iskolai tanárok és gyakornokok.
Az 1929/30-as tanévben alakult meg a Főiskolai Énekkar. Az 1933/34-es tanévben a hallgatók kérésére jött létre a kamarakórus. Az országon belül több helyen adott koncerttevékenységeken túl a tanárjelöltek karvezetőkké történő kiképzését is szolgálta. Több esetben a hallgatók maguk vezényeltek, a tanár – Szeghy professzor – elnöki tisztet töltött be.[13]
Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1928/29 –1946/47-ig a szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén

Év

Tantárgyak

Tanulmányi időszak

Szakpárosítások

1928/29  – 1932/33

1. Zeneelmélet és zenetörténet

2. Ének

3. Zongora, orgona, harmónium

4. Gyakorlati tanítás

5. Karének (1929/30-tól)

6. Kamarakórus (1929/30-tól)

7. Bevezetés a filozófiába, pszichológiába és logika

8. Pedagógia

9. A filozófia története

10. A pedagógia története

11. Etika

12. Gyakorlati tanítás

13. Német nyelv

15. Közgazdasági és társadalmi ismeretek

16. Néprajz

17. Testgyakorlás

18. Latin nyelv

Négy év

Négy szakcsoportos képzés. Az ének az úgynevezett kiegészítő szakcsoportok közé tartozott.

1933/34 – 1946/47

1. Összhangzattan

2. Összhangosítás és formatan

3. A polgári iskolai énektanítás módszertana

4. Zenetörténet és összhangosítás

5. Ének és énekgyakorlat

6. Magánének

7. Zongora

8. Transzponálás

9. Harmónium

10. Tanítási gyakorlat

11. Karének

12. Bevezetés a filozófiába, lélektan, logika, ismeretelmélet

13. Pedagógia

15. A filozófia története

16. A pedagógia története

17. Etika

18. Tanítási gyakorlat

19. Testgyakorlás

20. Latin

21. Német

22. Közgazdaságtan

Három év

Három szakcsoportos képzés. Az ének a választható kiegészítő szakkörök közé tartozott

 

Az 1945. augusztus 18-án kelt 6650/1945. M. E. számú rendelet alapján az ideiglenes nemzeti kormány létrehozta a 8 osztályos általános iskolát. Ezzel a rendelettel egyben megszűnt a polgári iskola intézményrendszere.[14] 1947-ben ebben az új rendszerben kezdte meg működését két pedagógiai főiskola (Budapest, Szeged). Horváth Tibor a Köznevelés 1949. június 15-i számában azt emeli ki, hogy „Az MKP kezdeményezésére létrehoztuk 1947-ben a pedagógiai főiskolákat.”1947 és 1967 között 14 tanterv készült. A 20 év alatt állandóan tantervet változtató munkastílus nehezítette az eredményes oktató-nevelő munkát. Pl. 1947-ben és 1950-ben két tanterv is megjelent. A minisztérium 1949-es rendelete kötelezővé teszi minden hallgató számára az orosz nyelv, az SZKP (Szovjet Kommunista Párt) történetének tanulását és a magyar stílusgyakorlatot. Az első szocialista tanterv két főszakos és egy kiegészítő szakos, amely három éves képzési időre készült. A tanterv az egyes szakcsoportok tárgyait három kategóriába: kötelező tantárgyak, szaktárgyak, kiegészítő tárgyak csoportjába sorolja. Ez tulajdonképpen megegyezik a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tantárgyi rendszerével. Az ének szaktárgy óraszáma mindhárom tantárgystruktúrában magas.
Dr. Ágoston György így értékelte a reformmunka jelentőségét: „A legdöntőbb eredménye a párthatározatnak, hogy nyáron megszületett a pedagógiai főiskolák új, közös, egységes programja… A reformbizottság a párttól kapott útmutatások alapján elkészítette a pedagógiai főiskolák óratervét… A készségi tárgyakat is komollyá tettük azáltal, hogy az ének-zenét, testnevelést, rajzot főszakká tettük.”[15]  A működő szakpárok a következők voltak: magyar nyelv és irodalom-ének-zene, történelem-ének és 1954-től 1956-ig ének-testnevelés.[16] 
Az 1954/55. tanévben az ének-zene tanszék hallgatója volt Békési Imre is, aki 1987-től 1990-ig és 1995-től 1998-ig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója volt. Hangszalag problémái miatt az orvosa nem ajánlotta az ének-zene szak folytatását. A leckekönyvét a kutatás céljából rendelkezésemre bocsátotta. Ebben látható, hogy a zenei tantárgyakat kik tanították: Az éneket (hetente 5 óra) Erdős János, a zeneelméletet (hetente 2 óra) Szeghy Endre, a hangképzéselméletet (hetente 1 óra) Dr. Faludy Béla, a magánéneket (hetente 1/2 óra) Kissné, a zongorát (hetente 1/2 óra) Szeghy Endre, a karéneket (hetente 2 óra) Erdős János, a hegedűt Belle Ferenc (hetente 1/2 óra) tanította.
1955-ben megszűnt a budapesti Pedagógiai Főiskola, és a történelem-ének szakpárt is Szegedre helyezték Budapestről. Említésre méltó esemény volt 1956 májusában, amikor a Szegedi Nemzeti Színház Vaszy Viktor vezetésével, valamint a főiskola ének-zene tanszéke közös ünnepi előadással köszöntötte Kodály Zoltánt. Ekkor mutatták be a Háry János Intermezzójának vegyeskari változatát. Ezen a koncerten Liszt Ferenc: Esz dúr zongoraversenyével fellépett ifjabb Szendrei Imre zongoraművész is, aki 1955-ben került a tanszékre, zongoratanárként.[17] Az 1956-os események miatt az oktatás október 24-től szünetelt 1957. január 14-ig. 1954/55-től 1959-ig tehát a két főszakos szakpár magyar-ének, történelem-ének volt.[18] A szaktárgyak és a kötelező tárgyak aránya egyharmad volt. 1959-ben négy évre emelték a három éves képzési időszakot, de újra bevezették a három szakosságot, miszerint az alap szakpárokhoz lehetett választani az ének szakot, 1964-től újra visszaállították a kétszakos képzést. Addig is azt az engedményt tették, hogy ha a három szakon valaki sikertelen volt, két szakon levelező tagozaton folytathatta tovább tanulmányait.

Tantárgyak és szakpárosítások alakulása 1947/48 – 1961/62-ig a Szegedi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszékén

Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken

Év

Tantárgyak

Tanulmányi időszak

Szakpárosítások

1947/48 – 1949/50

1. Ének (szolfézs)

2. Karvezetés

3. Zeneelmélet

4. Hangképzés-magánének

5. Hangszerjáték

6. Partitúraolvasás

7. Zenetörténet

8. Az ének-zene tanítása

Kiegészítő kollégiumok:

9. Énekkar

10. Zenekar

Három év

Kétszakos képzés (Magyar nyelv, magyar irodalom - ének-zene az általános iskola alsó és felső tagozatára)

1950/51 – 1954/55

1. Ének (szolfézs)

2. Karvezetés

3. Zeneelmélet

4. Hangképzés-magánének

5. Hangszerjáték

6. Partitúraolvasás

7. Zenetörténet

8. Az ének-zene tanítása

Kiegészítő kollégiumok:

9. Énekkar

10. Zenekar

11. Marxizmus-leninizmus,

12. Lélektan,

13. A pedagógia általános alapjai

14. Didaktika

15. Neveléstan

16. Tanítási gyakorlat

17. Orosz nyelv

18. Testnevelés

19. Magyar nyelv

Két éves és gyakorlóév

Két-, illetve egyszakos képzés

magyar - ének-zene szakcsoport, ének-zene-testnevelés szakcsoport (1951-től történelem-ének)

1953/54– 1954/55

1. Ének

2. Karvezetés

3. Zeneelmélet

4. Hangképzés-magánének

5. Hangszerjáték

6. Partitúraolvasás

7. Zenetörténet

8. Az ének-zene tanítása

Kiegészítő kollégiumok:

9. Énekkar

10. Zenekar

11. Lélektan

12. A pedagógia általános alapjai

13. Neveléstan

14. Neveléstörténet

15. Úttörőmozgalom

 

 

1954/55

 

Három éves

Megszüntetik az egyszakos képzést és csak a kétszakost engedélyezik

1955/56

1. Ének

2. Karvezetés

3. Zeneelmélet

4. Hangképzés-magánének

5. Hangszerjáték

6. Partitúraolvasás

7. Zenetörténet

8. Az ének-zene tanítása

Kiegészítő kollégiumok:

9. Énekkar

10. Zenekar

Három éves

Kétszakos képzést engedélyezik (Magyar nyelv és irodalom – ének, Történelem – ének, Ének – testnevelés)

1959/60

1. Ének

2. Karvezetés

3. Zeneelmélet

4. Hangképzés-elmélet

5. Zongora

6. Magánének

7. Zenetörténet

8. Partitúra-olvasás

9. Úttörő- és társas- zene

10. Módszertan

Négy év

Háromszakos képzés (a hallgatók valamennyi kötött szakhoz választhatják az éneket)

 

 

1961. szeptember 1-jével jelentős személyi változás történt, amikor Dr. Szeghy Endrét Avasi Béla főiskolai docens váltotta föl a tanszék élén. Dr. Faludy Bélát Kardos Pál[19] főiskolai docens, dr. Káldor Jánost Frank Oszkár főiskolai docens követte az 1961/62-es tanévtől. Avasi Béla tanszékvezetésének az időszakára esik a jegyzetek írása, amelyeket egy éves kipróbálás után neves szakmai bírálatok útra bocsátásával tankönyvként használhattak tovább. Avasi Béla, Frank Oszkár, Gábor Éva, Kardos Pál munkáit említem meg. A bírálók sorában Bárdos Lajos, Dobszay László, L. Hegyi Erzsébet, Molnár Antal, Újfalussy József és Vargyas Lajos nevét olvashatjuk. A főiskolai reform keretében új tantervek, új programok és új jegyzetek születtek. E reformok kitalálói, végrehajtói a megalakult minisztériumi szakbizottságok vezetői, vagyis a társfőiskolák tanszékvezetői voltak. A tantárgyak megvitatása nemcsak miniszteriális szinten, hanem a társfőiskolákon is történt. Ennek hatására vezették be önálló tárgyként a népzenét, valamint a kötelező zongoraoktatáson túl az egyéb hangszerek tanítását is, ami a főiskolai zenekarok megalakulásának lehetőségét jelentette. A tanszék tantestülete a következő évben Kardos Pálnéval és Veszely Gabriellával bővült. 1963-ban megszűnik a tanítóképző. Az intézeti tanárok egy részét átveszi a főiskola. Így került a tanszéki oktatók sorába Bánhidi Bartl Ödön, Garamszegi József, Gyarmati Sándorné és Monoki Lajos is. Garamszegi József több mint 10 évig a módszertan tanára volt. Ez időben a tanszék tanárai gyakran tartottak hangversenyeket, melyeket sokszor a Tisza Szálló hangversenytermében rendeztek meg. A zeneelmélet magas szintű oktatásán túl kiemelkedik a Kardos Pál vezette kar. Országos sikereiken túl a legrangosabb zenei versenyekre kapnak meghívást, ahol nagy sikerrel szerepelnek. A tanszék életében még az a tény is fejlődést hozott, hogy az I. sz. Gyakorló Általános Iskolából a Hámán Kató utcai épületbe költözhettek. Mód nyílt egy szakszerű könyvtár elhelyezésére.





Elkészült Avasi Béla jóvoltából a szakkatalógus is, ez a gyűjtemény az alapja a mai szép, sokoldalú könyvtárunknak, melyet a Szegedi Tudományegyetem közös könyvtárába helyeztek át 2007 után. Személyi változások 1970-re a következők: Gábor Éva énekmű-vész 1964-ben, Vámosi Nagy István zongo-raművész 1965-ben jött a tanszékre. 1969-ben Joó Ete és Rozgonyi Éva karvezetőkkel bővült a tanszék oktatókara. Időközben jött és távozott Rózmann Ákos zeneszerző a tanszékről.[20]  [21]

Tantárgyak és szakpárosítások alakulása 1962/63–1973/74-ig a Szegedi Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén

Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1963-1965-ig

Év

Tantárgyak

Tanulmányi időszak és

Szakpárosítások

1962/63 – 1964/65

1. Ének (szolfézs)

2. Zeneelmélet

3. Karvezetés

4. Magánének

5. Hangszerjáték

6. Partitúraolvasás

7. Zenetörténet

8. Népzene és magyar zenetörténet

9. Az ének-zenetanítás módszertana

10. Énekkar

11. Politikai gazdaságtan

12. Filozófia

13. Etika

14. Tudományos szocializmus

15. Testnevelés

16. Iskolaegészségtan

17. Logika

18. Általános lélektan

19. Fejlődés- és neveléslélektan

20. Neveléselmélet

21. Nevelési gyakorlat

22. Didaktika

23. Neveléstörténet

24. Népművelés

25. Iskolaszervezettan

26. Tanítási gyakorlat

27. Pedagógiai szeminárium

28. Lélektani szeminárium

29. Orosz nyelv

30. Nyelvművelés

Négy év

Kétszakos képzés (Magyar nyelv és irodalom – ének-zene, történelem – ének-zene)

1964/65

1. Ének (szolfézs)

2. Zeneelmélet

3. Karvezetés

4. Magánének

5. Hangszerjáték

6. Partitúraolvasás

7. Zenetörténet

8. Népzene és magyar zenetörténet

9. Az ének-zenetanítás módszertana

10. Énekkar

11. Politikai gazdaságtan

12. Filozófia

13. Etika

14. Tudományos szocializmus

15. Testnevelés

16. Iskolaegészségtan

17. Logika

18. Általános lélektan

19. Fejlődés- és neveléslélektan

20. Neveléselmélet

21. Nevelési gyakorlat

22. Didaktika

23. Neveléstörténet

24. Népművelés

25. Iskolaszervezettan

26. Tanítási gyakorlat

27. Pedagógiai szeminárium

28. Lélektani szeminárium

29. Orosz nyelv

30. Nyelvművelés

Négy év

Kétszakos képzés

(Magyar nyelv és irodalom – ének-zene, történelem – ének-zene, matematika – ének)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.1.5        Az ének-zene tanszék oktatott tantárgyainak alakulása az ének-zene–egyéb szakon 1973/74–1996/97-ig
1973-tól 1997-ig megjelent tantervek szerint az ének-zene szakon tanított zenei alaptantárgyak a következők: ének, szolfézs, karvezetés, zeneelmélet, zenetörténet, hangképzés, hangszerjáték, ének-zene tanítása (módszertan), iskolai gyakorlat, partitúraolvasás. A kötelező pedagógiai és politikai tantárgyakat az 5. számú táblázatban mutatom be. Az 1973-as tantervben a tantárgyak mellett kiegészítő tantárgyként szerepel az énekkar, zenekar, zenehallgatás és a zongora. Az 1984/85-ös tantervben az énekkar, a zeneirodalmi ismeretek helye a kötelező tárgyak körébe került. Emellett megjelent egy kiegészítő utasítás: a kötelező zongora, szabadon választható speciálkollégium: a zenekari játék, a zeneesztétika, és a zongora-hegedű metodika. Az 199l-es tanévben az óraszámok csökkentek, ezért a tantárgyak rendszere átalakult, így megszűnt a partitúraolvasás, IV. évfolyamon pedig megjelent az államvizsga előkészítő tárgy. Az énekkar kiegészítő utasításként szerepel, a zenekar működése 1995-ben megszűnt. 1994-es tanévtől valamennyi hallgató hangszerjáték főtárgyként zongorázni tanul, azonban fakultatív lehetőség van hegedű- és citerajáték tanulására is.
Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1973/74 – 1994/95-ig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén

 

Tantárgyak és szakpárosítások alakulása az ének-zene tanszéken 1973-1975-ig

Év

Tantárgyak

Tanulmányi időszak

Szakpárosítások

1973/74 – 1973/74

1. Ének,

2. Szolfézs,

3. Karvezetés,

4. Zeneelmélet,

5. Zenetörténet,

6. Hangképzés,

7. Hangszerjáték,

8. Ének-zene tanítása (módszertan),

9. Iskolai gyakorlat,

10. Partitúraolvasás.

11. Énekkar, (kiegészítő tárgy)

12. Zenekar, (kiegészítő tárgy)

13. Zenehallgatás, (kiegészítő tárgy)

14. Zongora.

15.Didaktika

16. Pedagógia

17. Neveléstörténet

18. Úttörő mozgalom pedagógiája

19. Politikai gazdaságtan

20. Dialektikus és történelmi materializmus

21. Tudományos szocializmus

22. Etika

23. A munkásmozgalom története

24. Orosz

25. Testnevelés

Négy év

Kétszakos képzés (Magyar nyelv és irodalom – ének-zene, történelem – ének-zene)

1984/85

1. Ének,

2. Szolfézs,

3. Karvezetés,

4. Zeneelmélet,

5. Zenetörténet,

6. Hangképzés,

7. Hangszerjáték,

8. Ének-zene tanítása (módszertan),

9. Iskolai gyakorlat,

10. Partitúraolvasás.

11. Énekkar, (kötelező)

12. Zenekar, (kiegészítő tárgy)

13. Zenehallgatás, (kiegészítő tárgy)

Négy év

Kétszakos képzés


1.1.6        Az oktatott tantárgyak rendszere az ének-zene - karvezetés szakon
Az 1989-ben alakult karvezetés szak a tantárgyak újabb rendszerezését vonta maga után, melyek a következők: szolfézs, zeneelmélet, zenetörténet, karvezetés, vezénylési gyakorlat, kargyakorlat, népzene, módszertan, hospitálás, énekkar, tanítási gyakorlat, hangszerjáték, hangképzés, partitúraolvasás, szolfézs-módszertan, záróvizsga előkészítő. Az 1997/98-as tanévtől lehetőség nyílik a szolfézs szakirány felvételére, amely a hallgatóknak plusz hat óra képzést jelent a III. és IV. évfolyamon. A szolfézs szakirányt választó hallgatók tantárgyai: szolfézs, szolfézs-módszertan, zeneelmélet, karvezetés, zenetörténet, zenepedagógia, hangszerismeret, módszertan, műelemzés, hangszerjáték, hangképzés, speciálkollégium, hospitálás.
1.1.7        A hallgatók által választható szakpárosítások

Az ének-zene szakos hallgatók által választható szakpárosítások a bolognai rendszer bevezetéséig
Év

Év

szakpárosítás

megjegyzés

1928-tól 1933-ig

Egyéb‑ének

Négy szakcsoportos képzés és választható ének

1933-tól 1947-ig

Egyéb‑ének

Három szakcsoportos képzés és választható ének

1949-től 1951-ig

Egyéb‑ének

Kétszakos és ének kiegészítő szakos képzés

1951-től 1955-ig

Egyéb‑ének

Két-, illetve egyszakos képzés

1962-től

Ének‑magyar

folyamatosan

1962-től 1975-ig

Ének‑történelem

 

1962-től 1971-ig és

Ének‑matematika

 

1985-től

Ének‑matematika

folyamatosan

1962-től 1973-ig

Ének‑orosz

 

1975-től 1979-ig

Ének‑népművelés

 

1985-től

Ének‑szlovák, ének‑román

folyamatosan

1993-1997-ig

Ének‑olasz

 

1993-1997-ig

Ének‑német nemzetiségi

 

1988-1998-ig

Ének‑karveztés

 

1991-1997-ig

Ének‑hittan

 



1.1.8        Tudományos diákkör (TDK, OTDK)
A tanszék aktív tudományos és művészeti diákköri munkát tud felmutatni. Bizonyítják ezt az elért eredmények. A Tudományos Diákkör munkáját éveken át neves főiskolai tanárok irányították, mint Avasi Béla és Frank Oszkár. Nyugdíjba vonulásuk után Ordasi Péter vette át a Tudományos Diákkör irányítását, majd miután a békéscsabai konzervatórium igazgatója lett, Dr. Dombi Józsefné lett a Tudományos Diákkör gondozója. 1979 és 1996 között 24 dolgozat jutott az OTDK-ra, ezek között több dolgozat kapott különdíjat és III. díjat, valamint elismerő oklevelet. A Tudományos Diákkör jelentős eseményei között fontos megemlíteni a zenei műveltségi versenyt, melynek anyagát 1982-ben Avasi Béla főiskolai tanár állította össze, s a főiskola hallgatói igen nagy számban vettek részt ezen a vetélkedőn. 1989-ben Bárdos Lajos művei és pedagógiai öröksége címen előadó ülést szervezett a diákkör. A dolgozatok értékelését Lukin László, a Bárdos Társaság elnökségének tagja végezte. A TDK dolgozatok témái: zenei elemzések, zenetörténeti kutatások. A Művészeti Diákkör munkássága 1973-tól új színnel gazdagodott, Bárdi Sándor tanársegéd vezetésével. A diákkör eleinte zenekari és szóló számok bemutatásával foglalkozott. Első operaelőadásuk Mozart: Bastien és Bastienne még hangversenyszerű volt, de később (mivel az együttes egy tagjának rendezői ambíciói voltak) már jelmezben, zenekarral és díszletek között adták elő Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló című vígoperáját. Az együttes attól kezdve egyfelvonásos, kevés szereplős, ún. opera-buffákat játszik, azokra a hallgatókra, nézőkre gondolva, akik még nem ismerkedtek meg a műfaj szépségével, vagy éppen kíváncsiak az opera nálunk ritkán látható kamaraváltozatára. Az együttes és vezetőjük, Bárdi Sándor jelentős kutatómunkát végzett. Az együttes tagjai számos könyvtárnyi anyagot olvastak át, szakemberekkel konzultáltak. így mutatták be Magyarországon először Salieri: Csellel vagy anélkül; Gluck: A jó útra tért részeges; Gluck: A csodadoktor; Pauer: A vacsora című vígoperáját. 1977-1978-ban nagy sikerrel szerepeltek a „Ki Mit Tud?” vetélkedőn. A televízió felvételt is készített az együttessel: Bach: Quodlibet-jét adták elő. 1979 nyarán 15 alkalommal mutatták be Makón és környékén Haydn: A patikus című vígoperáját.
1973-tól 1979-ig a Művészeti Diákkör  kilenc operát mutatott be 80 előadásban, amelyek a következők voltak: Mozart: Bastienn és Bastienne; Orff: A hold; Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló; Salieri: Csellel vagy anélkül; Britten; A kis kéményseprő; Gluck; A jó útra tért részeges; Gluck: A csodadoktor; Haydn: A patikus; Paisiello: Az énekmester. Az állandó szereplők: Vajda Júlia, Tóth Márta, Szilágyi Béla, Kovács András, Ördög József voltak. 1976-ban a TDK „a JGYTF Legeredményesebb Diákköre” III. fokozatát kapta. 1980-tól a Kisopera a Bartók Béla Művelődési Központ pártfogásával működött. 1982-től már a Muzsikáló Udvar keretében mutatták be az újabb és újabb műveket, mint például Boito: Vásottfalva című gyermekoperáját, Donizetti: Rita, Grétry: A kincskereső, Méhul: Szerelmi cselszövés, Adam: A nürnbergi baba, Pauer: A vacsora, Mozart: Varázsfuvola, Mozart: A kariói lúd, Offenbach: A házikoncert, Fioravanti: Falusi énekesnő, Offenbach: Tulipatan szigete, Donizetti: Házitanító a pácban című műveit.
A 90-es évektől kezdve a hallgatók újra nagy létszámban vettek részt a Tudományos és Művészeti Diákkör munkájában. 1991-ben Mozart halála évfordulója tiszteletére zenei versenyt rendezett a diákkör, a program kamaraének, hegedű és zongora A és B kategóriából állt. A versenyben a tanszék hallgatóinak 60%-a vett részt. A hallgatók produkcióit ismert művészek bírálták el: Berdál Valéria és Szabó Orsolya.
1992-ben a Művészeti Diákkör bemutatta Gluck: A rászedett kádi című vígoperáját, felkészítő tanár Bárdi Sándor, zongorán közreműködött Lázár Zsoltné,
1993-ban Gershwin: Porgy és Bess című operáját adták elő, felkészítő tanár: Bárdi Sándor, zongorán közreműködött Maczelka Noémi,
1993-ban Orff: A hold című kisoperáját adták elő, 6 szólista és kamarakórus, Felkészítő tanár: Bárdi Sándor, zongorán kísérte Lázár Zsoltné és Dombi Józsefné,
1994-ben Mozart: Kairói lúd c. kisoperáját adták elő 9 résztvevővel. Felkészítő tanár és az operát fordította Bárdi Sándor, zongorán kísért Lázár Zsoltné,
1995-ben Offenbach: Tulipatan szigete című kisoperáját mutatták be hét résztvevővel. Felkészítő tanár és az operát fordította Bárdi Sándor, zongorán kísért Lázár Zsoltné,
1996 márciusában Mozart: Bastien és Bastienne című kisoperáját mutatták be. Zongorán közreműködött Mátyus Ivett főiskolai hallgató,
1996-ban Paisiello: Az énekmester című kisoperáját mutatták be 4 résztvevővel. Felkészítő tanár Bárdi Sándor, zongorán kísért Szentpéteri Matild főiskolai hallgató,
1992-től a kisopera szereplői a karvezetés szakos hallgatók közül kerültek ki, de lehetőség nyílt az ének-más szakos hallgatóknak is, hogy részt vegyenek a Tudományos és Művészeti Diákkör munkájában,
1993-ban Csajkovszkij halálának 100. évfordulójára emlékeztek hangverseny keretében,
1994-ben a TDK hangversenyen mintegy 37-en vettek részt. 1995-ben az országban elsőként a Tudományos és Művészeti Diákkör országos zongoraversenyt hirdetett főiskolai hallgatók számára, melyre 1995 novemberében a Diákköri Konferencián került sor. Ezzel a hangszerjáték szerepének jelentőségét kívánta elősegíteni. A verseny magas színvonaláról Frank Oszkár zenetudós, valamint Szabó Orsolya zongoraművész elismeréssel nyilatkozott. A versenyen 28 fő vett részt az ország 5 főiskolájáról. 1996-ban a Tudományos és Művészeti Diákkör országos karvezető versenyt rendezett. Ez nagy feladat elé állította a hallgatókat, mivel nemcsak a művek vezénylését, hanem a művek próbálása során tett észrevételeket is pontozta a zsűri. A versenyt neves zsűri bírálta el: Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy, Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy, valamint Fódi Krisztina. A verseny több fordulóból állt. A döntőbe két szegedi versenyző is bejutott és a díjazottak között szerepelt László Éva, felkészítő tanára: Dr. Mihálka György, valamint Mátyus Ivett, felkészítő tanára: Kreuter Vilmosné. 1995-ben az Ének-zene Tanszék Tudományos és Művészeti Diákköre a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola legeredményesebb diákköre I. fokozatát nyerte el. [22]
1.1.9        A tanszék kapcsolatai
1.1.9.1           Belföldi kapcsolatok
A tanszék szoros kapcsolatot tart magyarországi főiskolák ének-zene tanszékeivel: Nyíregyházi Főiskola (NYF) (régebben Bessenyei György Tanárképző Főiskola), Nyugat-Magyarországi Egyetem (NYME) Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Zenei Intézeti Tanszék (régebben Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola), Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, (ELTE BTK) Zenei Tanszék (régebben ELTE Tanárképző Főiskolai Kar).
1.1.9.2           Külföldi kapcsolatok
A legkorábbi kapcsolat a nyitrai Universita Konstantina Filozofa Pedagógiai Fakultásával épült ki. Az Erasmus nemzetközi kapcsolatok 2011-re több mint 20 külföldi intézményre kiterjedtek.

1.1.10    Tanszéki könyvtár
A tanszéki könyvtáros és gépíró először Gondi Sarolta, majd 1984-től a könyvtár elköltöztetéséig: Lipták Margit volt. A tanszéki könyv- és kottaállomány hozzávetőlegesen 9000 kötetet tett ki. Hét zenei folyóirat járt rendszeresen. 1500 db hagyományos hanglemez, 100 db CD lemez és 130 műsoros videofelvétel állt rendelkezésre, melyből 55 db koncert- és operafelvétel. (Ezek is 2005 körül az SZTE könyvtárába kerültek át. A tanszéki könyvtár katalógusának összeállításában igen sokat tettek Erdős János, Mészáros Emma, Németh Olivérné Fekete Amália, Bárdi Sándor, a lemeztár katalogizálásában Frank Oszkár, Kreuter Vilmosné és Bárdi Sándor.

1.1.11    A tanszék jelenlegi infrastrukturális helyzete
Az ének-zene szak képzésében egyik alapvető infrastrukturális egység a hang­szerállomány. A zongorákat a tanszék örökölte a 20-as, 30-as évekből. Ezek a zongorák régiek voltak, de a 70-es években új pianínókkal gyarapodott a tanszék hangszerállománya. A pianínók keletnémetektől és a csehektől származtak. A 80-as években egy Yamaha zongorát vett a tanszék. Ez sokáig a legjobb zongora volt, majd 20 évig nem került új zongora a tanszékre. Az utóbbi két évben (2011, 2012) két új hangversenyzongorát vett a tanszék. A kijelölt zongorák és pianínók az oktatás ellátása mellett gyakorlási lehetőséget is biztosítanak a hallgatóknak. Digitális zongora és orgona is hozzáférhető mint gyakorló hangszer. A szabadon választható tantárgyak, speciálkollégiumok – vonószenekar, reneszánsz fúvós együttes stb. – működését biztosítja a vonós– és fúvós hangszerek tanszéki állománya: hegedűk, brácsák, gordonkák, egy nagybőgő, valamint furulyák.
Oktatástechnikai eszközök; DVD felvevő és lejátszó, lemezjátszók, magnetofonok, asztali és hordozható számítógépek, zeneszerkesztő programok, TV-k, video lejátszók.
1.1.12    A tanszék énekkarainak rövid története
a)       A kamara kórus története
A 30-as évek elején kezdte meg működését. Megalapítója dr. Szeghy Endre, aki több mint három évtizedes áldozatos munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett az új magyar énekkari kultúra, különösen Bartók és Kodály művészetének szolgálatában. Az együttes több ízben szerepelt Budapesten, a Magyar Rádióban, valamint az ország különböző városaiban.
Az 1946/47-es tanévben a kamarakórus dr. Szeghy Endre vezetésével egyik virágkorát élte.
1950-től fokozatosan nagyobb létszámú vegyeskarrá alakult át. Új karnagy, Erdős János vezetésével az énekkar 1951-ben és 1953-ban az országos kulturális szemle megyei első díját nyerte el.
1954-ben jelentős állomása volt az énekkar működésének Kodály: Psalmus Hungaricusának a mester jelenlétében történő előadása Ferencsik János vezényletével.
1955 őszén a Budapesti Pedagógiai Főiskola megszűnése után dr. Faludy Béla vezetésével az énekkar több ízben lépett fel Budapesten, többek között a Magyar Rádióban.
Jelentős esemény volt Kodály Zoltán köszöntése 1956 májusában, amikor a Szegedi Nemzeti Színház Vaszy Viktor vezetésével, valamint a főiskola ének-zene tanszéke közös ünnepi előadással bemutatta Kodály Zoltán: Háry János Intermezzójának vegyeskari változatát.
1959-től a zeneszakos férfihallgatók létszámának csökkenése miatt a vegyes kar szükségszerűen női karrá alakult át. 1961 szeptemberében Kardos Pál vette át az énekkar vezetését, amely 1962-től mint női kar, számos hangversenyt adott Szegeden és a megye több városában. 1964-ben az I. országos énekkari minősítőn aranykoszorú fokozatot nyert el 97 ponttal.
b)       A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Női Kara
Az alakulás éve 1961. Az elnevezés 1982-ben megváltozott, azóta: I. Számú Női Kar. Karnagya: Kardos Pál 1961-1972; Joó Ete 1972-1973; Dr. Mihálka György 1973-1993.
10. táblázat: Minősítések

 

Év

A minősítés megnevezése

Karvezető

1964

Aranykoszorú diplomával

Kardos Pál

1966

Aranykoszorú diplomával

Kardos Pál

1974

Fesztiválkórus diplomával

Mihálka György

1976

Kiemelt hangversenykórus

Mihálka György

1981

Kiemelt hangversenykórus

Mihálka György

1985

Kiemelt hangversenykórus

Mihálka György



A kórus felvételei gyakran hallhatók a rádió műsorában. Többször adott önálló rádióhangversenyt. A BBC Énekeljenek a népek rádiós versenyén 1984-ben az egyneműkari kategória II. díját nyerte (Dr. Mihálka György).

11. táblázat: Hazai szereplések és versenyek Kardos Pál vezényletével

 

Év

A minősítés megnevezése

1964

I. országos énekkari minősítőn aranykoszorú fokozat (97 ponttal)

1964

II. országos énekkari minősítőn aranykoszorú diplomával minősítést szerzett a
keszthelyi egyetemi és főiskolai énekfesztiválon

1967

Hangverseny az Országos Filharmónia kamaratermében, Budapesten

1968

Debreceni Nemzetközi Kórusverseny

1986

Fellépés a Kongresszusi Központban rendezett díszhangversenyen

1964-1974

Hangversenyek Szegeden - az Országos Filharmónia szervezésében


 

Hangversenyek Szegeden - az Országos Filharmónia szervezésében

> Év
A minősítés megnevezése
1964
I. országos énekkari minősítőn aranykoszorú fokozat (97 ponttal)
1964
II. országos énekkari minősítőn aranykoszorú diplomával minősítést szerzett a
keszthelyi egyetemi és főiskolai énekfesztiválon
1967
Hangverseny az Országos Filharmónia kamaratermében, Budapesten
1968
Debreceni Nemzetközi Kórusverseny
1986
Fellépés a Kongresszusi Központban rendezett díszhangversenyen
1964-1974
Hangversenyek Szegeden - az Országos Filharmónia szervezésében



Ø  Külföldi fesztiválokon és versenyeken való részvétel
Arezzoi Kórusverseny I. díja (Kardos Pál)
A többi fesztiválon és versenyen a karnagy dr. Mihálka György volt: Nyitrai Főiskolai Verseny, Kiemelt Nemzetközi Diploma, 1974. Köln Rádió: 70 perces műsor, 1976.
VI. Nemzetközi Tours-i Kórusfesztivál, 1977. A zsűri egyhangú döntése alapján Grand Prix-díjat ítéltek oda, ugyancsak megkapták az egyneműkari 1. díjat és a közönség díját. Middlesbrough Kórusverseny, 1978.1. díj, Hajdovsčina, Jugoszlávia, 1981.
Neerpelt Kórusverseny I. díj summa cum laude 1984. + a Holland Minisztérium díja.
Karditsa, Görögország, 1985. Hangverseny több görög városban: Argostili, Lixouri, Poligyros.
VI. Nemzetközi Mediterrán Fesztivál, Molfetta, Olaszország, 1986,
Hangverseny szereplések: Bari, Boitonto, Fasano, Castellane di Monte, Róma, Trieszt
Hangversenykörút az NSZK-ban: Lindenholzhausen, Karlstein, Hanau,
Wiesensteig, Geislingen Harmonie Festival Limburg Ifjúsági kategória II. díj, női kari kategória II-III. díj, Karditsa Nemzetközi Verseny: Grand Prix és karmesteri díj, 1989. Neerpelt Kórusverseny: I. díj summa cum laude és a Holland Minisztérium díja 1992.
Kitüntetések: Kiváló együttes, 1977. Nívódíjak
c)       A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. számú Női Kara,
1991-től felvette Kardos Pál nevét.
Az alakulás éve: 1981.
Karnagya: Berényi Bogáta 1981-1983
Ordasi Péter 1983-1995, 1997-létszáma: 51 fő
Minősítése: Aranykoszorú: 1985, Hangversenykórus: 1990.
Rádiószereplések: 1986-tól évente rádiófelvétel a Kóruspódium számára
1992-ben és 1994-ben egyenes adásban a Kóruspódium évadzáró hangversenyén
Ø  Hazai szereplések
Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napok, 1987. Fellépés városi rendezvényeken
II. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny, arany diploma, 1990.
Tanárképző Főiskolák Kórusfesztiválján részvétel, 1989, 1997.
Ø  Külföldi szereplések
Karditsa Kórusverseny, Grand Prix, 1988.
Amiens Egyetem meghívására hangversenykörút (1993) Franciaország
Arezzo, Nemzetközi Kórusverseny IV. hely, 1991.

 

 

 

 




d)       A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Vegyeskara
A kórus az Ének-zene Tanszék kamarakórusaként kezdte meg működését az 1930-as évek elején. Megalapítója dr. Szeghy Endre, aki több mint három évtizedes áldozatos munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett az új magyar énekkari kultúra, különösen Bartók és Kodály művészetének szolgálatában. Az együttes több ízben szerepelt Budapesten a Magyar Rádióban, valamint az ország különböző városaiban. Az 1946-47-es tanévben a kamarakórus egyik virágkorát élte. 1950-től fokozatosan nagyobb létszámú vegyeskarrá alakult át. Új karnagya, Erdős János vezetésével az énekkar 1951-ben és 1953-ban az országos kulturális szemle megyei első díját nyerte el. A vegyeskar 1963-ban újjáalakult Monoki Lajos (1963-65), Joó Ete, Erős Istvánné, majd Kreuter Vilmosné (1974-97) irányításával. 1998-tól Kovács Gábor vezetésével működik. 2009-től a Kardos Pál Nőikarral összeolvadva a tanszék egyetlen kórusaként Argenteus név alatt működik. 1998-tól 2008-ig (a műsor megszűnéséig) rendszeresen készített felvételeket a Magyar Rádió Kóruspódium című műsora számára. 2005. május 21-én Szeged Napján tartott ünnepi hangversenyén többek között Tóth Péter zeneszerző által a kórus számára komponált „Ave maris stella” ősbemutatóját énekelte.
  A vegyeskar minősítései

 

Év

Minősítés

1980

Aranykoszorú

1984

Ezüstkoszorú

1990

Fesztiválkórus

1996

Hangversenykórus cum laude

2000

Hangversenykórus



Részvétel kórusversenyeken

Év

Helyszín

kategória

díj

1988

Zellhausen

Nemzetközi Kórusverseny

 

1991

Budapest

III. Nemzetközi Kórusverseny B1 kategória

Arany diploma kategória 1. díj,

karnagyi különdíj

1993 

 

IV. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny

A1 kategória

Ezüst diploma

1996

Spittal an Drau

Nemzetközi Kórusverseny

 


Külföldi hangversenyek

Év

Helyszín

1987

Finnország (Turku, Vaasa, Kaustinen)

1988

Zellhausen

1989

Olaszország (Vicenza)

1990

Spanyolország (Siguenza, Alcala de Henares, Madrid)

1994

Olaszország (Palestrina)

1995

Dunaszerdahely

1996

Spittal an Drau

2001

Olaszország (Loreto)

2003

Lengyelország (Rzeszow)

2006

Finnország (Turku), Szerbia (Szabadka)

2010

Csehország (Olomutz, Brno)


Ø  Rádiószereplések
1983-tól 1996-ig minden évben a Kóruspódium műsorában, az 1987-es felvételért Kóruspódium-díj.
Ø  Hazai szereplések
A kórus 1974-től 1997-ig 157 hangversenyen lépett fel. 1978 óta az Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napokon szerepelt.
A kórusok 1990. évi országos minősítésén „Fesztiválkórus" fokozatot ért el.
1991-ben a III. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny B 1 kategóriában „Arany" diplomát nyert, valamint elnyerte a kategória I. díját, karnagyi különdíjat.
1991. az „Év Kórusa" cím.
1993-ban a IV. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny A1 kategóriájában „Ezüst" diplomát nyertek, és a kórus képviselte az országot a 33. Nemzetközi Kórustalálkozón Loretoban (Olaszország).
1994-ben június 25-én a Róma melletti Palestrinában (G. Pierluigi da Palestrina szülővárosában) önálló koncertet adtak a Palestrina Társaság szervezésében.
A „Dunaszerdahelyi Zenei Napok” rendezvényén, a Szent György Templomban rendezett koncerten énekeltek 1995-ben.
1996. március 26-án az énekkarok országos minősítő hangversenyén (Éneklő Magyarország) Hangversenykórus Cum Laude fokozatot ért el.
1997. május 6-án a kórus karnagya, Kreuterné Dévényi Ilona művészi és pedagógiai munkájáért megkapta a Szegedi Éneklő Ifjúság Karnagyi Díját.
e)       A tanszék zenekarának története
A főiskolai kamarazenekar 1965-ben alakult Monoki Lajos vezetésével. Igen nagy feladatra vállalkozott, amikor a különböző fokon álló hallgatók köréből egy egységes hangzású zenekart alakított ki. Hozzájárult a hallgatók élményvilágának gazdagításához és a zeneirodalmi ismeretük elmélyültebb tudásához, hiszen olyan mesterműveket is bemutattak, amelyek különleges csemegének számítottak (pl. Händel: Apollo és Daphne c. kantáta, Purcell: Tündérkirálynő c. műve).
1973. október 15-től 20-ig szlovákiai hangversenykörútra indult a zenekar. Több alkalommal szerepelt az Egyetemi és Főiskolai Kulturális Fesztiválokon, 1980-ban bronz fokozatot, 1982-ben ezüst fokozatot kapott. A Tudományos és Művészeti Diákkör hangversenyeibe is rendszeresen bekapcsolódott, valamint alkalmat adott a kiváló képességű karvezető szakos hallgatók számára, hogy vezényelhessék is ezt a zenekart (pl. Száz Krisztina, Márton Anikó, Harmath József). A zenekar repertoárjából kiemelkednek a következő művek: Bach: f-moll zongoraverseny, szólisták: Mészáros Emma, Nagy István, Bach: c-moll kétzongorás verseny, szólisták; Maczelka Noémi, dr. Kemény Erzsébet, Händel: F-dúr orgonaverseny, szólisták: Mészáros Emma, Csanádi László, Schubert: G-dúr mise, Bach: Magnificat, Bach: h-moll szvit, Bach: V. Brandenburgi verseny, szólisták: Mészáros Emma, Maczelka Noémi, Monoki Lajos és a főiskolai hallgatók. Corelli: Karácsonyi concerto, Händel: Apollo és Daphne, Albinoni: Adagio, Purcell: Tündérkirálynő, Sugár: Rondo, szólisták: Mészáros Emma, Simon Erika főiskolai hallgató.
Jelentős és emlékezetes volt a ballagásokon való szereplés, ahol magyar népdalokat és virágénekeket adtak elő a Hámán Kató utcai épület folyosóján, így nemcsak az ének szakos hallgatók, hanem a főiskola többi hallgatója számára is maradandó élményt nyújtottak.  A város kulturális életébe is bekapcsolódtak (pl. az Orvosegyetem Gyógyszerészkarának nyitó bálján játszottak, és Szeged környéki falvakban is több alkalommal léptek fel, pl. Zákányszék, Bordány).
A zenekar 1995-ig működött. A bevezetett reform során a hegedűoktatás fa­kultatív tárggyá vált, így a hallgatóknak a továbbiakban az Egyetemi Zenekar nyújtott lehetőséget zenekari játékra.
Monoki Lajos főiskolai docens áldozatos, kiváló munkája révén 30 évig működött a főiskolai zenekar.

1.1.13    A tanszék oktatóinak fontosabb művészi munkája
Kezdettől fogva a legreprezentatívabb volt a karvezetők kiváló munkája, mellyel hírnevet szereztek az ének-zene tanszéknek belföldön és a 60-as évektől kezdve külföldön is. A tanszék énekkarai dr. Szeghy Endre, dr. Faludy Béla, Erdős János, Garamszegi József (a Gyakorló Iskola kórusvezetője), Kardos Pál Liszt-díjas karnagy, Joó Ete, dr. Mihálka György, Jancsovics Antal Liszt-díjas karnagy, Ordasi Péter, Kreuter Vilmosné, Kurucz Zita, Kovács Gábor és Varjasi Gyula munkássága nyomán érhettek el kiváló eredményeket. A kórusok munkáját aktívan segítették: Veszely Gabriella, Rozgonyi Éva, Kardos Pálné, Gábor Éva, Varjasi Gyula, Laczi Júlia, Mészáros Emma, Péterné Frank Klára, Szabó Orsolya, Maczelka Noémi, Dombiné Kemény Erzsébet és Vass Irén.
Az 50-es évek közepétől nemzetközi versenyeken díjat nyert vagy külföldi szereplések által hírnevet szerzett művészek oktatták a hangszerjátékot, és itthoni szereplésükkel maradandó élményt adtak a főiskolának.
Szendrei Imre kétszeres Liszt-díjas zongoraművész a Varsói Chopin verseny díjazottja rendszeresen fellépett a főiskolán rendezett „Zenés szerdák" hangversenysorozatban, melyet a Leninről elnevezett előadóteremben tartottak.
1956. május 27-én a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett főiskolai napon Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyét játszotta nagy sikerrel, ezen alkalommal mutatták be Kodály Zoltán Intermezzójának vegyeskarra és zenekarra írt változatát is, melyen Kodály Zoltán maga is részt vett.[23] Szendrei Imre évente adott önálló szólóestet. Liszt, Chopin, Bartók művészetét állította repertoárja középpontjába, 1966-ban Duisburgban játszotta Bartók III. zongoraversenyét.
1967. április 12-én tartották a tanszéken Avasi Béla és Frank Oszkár szerzői estjét, melyen közreműködtek a tanszék művésztanárai: Szendrei Imre, Mészáros Emma, Nagy István (zongora), Veszely Gabriella, Gábor Éva (ének).
Az 1960-as évektől a tanszéken rendszeresen tartottak tanári hangversenyeket. Igen gyakran a Rajz Tanszék tanárainak kiállításával kötötték össze ezeket a hangversenyeket. 1965-től az 1970-es évek elejéig Gábor Éva, Veszely Gabriella énekművészek önálló dalestet és kamarakoncerteket adtak Péterné Frank Klára és Mészáros Emma zongoraművészek közreműködésével. Mészáros Emma zongoraművész 1956-tól 1997-ig igen aktívan vett részt a tanszék koncertéletében. Önálló zongoraesteket adott Beethoven, Liszt, Debussy műveiből, és rendszeres kísérője volt a tanszék énekművészeinek és hallgatóinak. Péterné Frank Klára zongoraművész filharmóniai koncerteken lépett fel, mint zongorakísérő és szólista, rendszeresen részt vett a József Attila Szabadegyetem zenetörténeti előadásainak zenei illusztrálásában. Előadóként Mészáros Emmával együtt részt vett az Avasi Béla által elindított Beethoven zongoraszonátái című előadássorozatban. 1970-ben tartotta a búcsúhangversenyét, de 1971-ben még Veszely Gabriella ének szólóestjét is kísérte. Élete végéig aktívan közreműködött budapesti énekkarokban korrepetitorként.
Emlékezetesek voltak Nagy István zongoraművész koncertjei. Ezek közül is kiemelkedik Brahms: B-dúr zongoraversenyének előadása a Szegedi Nemzeti Színházban, valamint Schubert: Pisztrángötös bemutatása a tanszék hallgatói részére, melyben közreműködtek Bárdi Sándor, Monoki Lajos, Joó Ete, Vadász Ilona és Nagy István.
Az 1973-as évtől a tanári koncertek aktív közreműködői voltak Bárdi Sándor énekművész, Bartók-Pásztory-díjas, Dombiné Kemény Erzsébet zongoraművész Artisjus-díjas, Szabadyné Békési Magdolna énekművész, Lázárné Matusovits Edit énekművész, Szabó Orsolya zongoraművész. 1982-től Maczelka Noémi zongoraművész Artisjus-díjas, 1985-től Varjasi Gyula énekművész, 1990-től Joóbné Czifra Éva zongoraművész, Bereczkiné Gyovai Ágnes zongorakísérő, Laczi Júlia énekművész és Csanádi László orgonaművész. 1973-ban megrendezésre került Szabadyné Békési Magdolna szerzői estje, a műsort Avasi Béla ismertette, kiállító művész Szűcs Árpád volt, közreműködött Bárdi Sándor, Szabady József, Szűcs Lajos, a Női Kar dr. Mihálka György vezetésével és egy meghívott fúvósötös.
1976-ban a Rákóczi-emlékünnepségen elhangzott Liszt Ferenc Rákóczi indulója. előadták Mészáros Emma és Szabó Orsolya zongoraművészek, közreműködtek
Bárdi Sándor és Szabady Józsefné énekművészek.
1976. december 1-én francia estet tartott Gábor Éva és Szabó Orsolya, Debussy és Ravel művek hangzottak el.
1977. március 2-án Szatmári Géza szerzői estjét rendezték meg Bárdi Sándor, Szabady Józsefné és a Kamarazenekar részvételével.
1977 februárjában kétzongorás francia estet tartott Szabó Orsolya és Mészáros Emma, közreműködött Bárdi Sándor és Gábor Éva.
1977-ben Beethoven emlékest hangzott el a tanszék művésztanárainak rész­vételével a Díszteremben, közreműködött Bárdi Sándor, Dombiné Kemény Erzsébet, Mészáros Emma, Monoki Lajos, Szabady Józsefné és Szabó Orsolya.
1978-ban Schubert emlékestet tartottak, melyen a fent felsorolt tanárok és Lázár Zsoltné működtek közre.
1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmával a Nemzetközi Gyermekalap javára tanári hangversenyt rendeztek a főiskola Dísztermében, 4.000 Ft bevétellel. Az esten közreműködtek a tanszék művésztanárai.
1981-ben tudományos emlékülést rendeztek Bartók Béla születésének 100. évfor­dulója alkalmából. Közreműködött Avasi Béla, Frank Oszkár, Kreuter Vilmosné, Szabó Orsolya, Bárdi Sándor, Dombi Józsefné, Lázár Zsoltné, dr. Mihálka György.
1986-ban Maczelka Noémi és Dombiné Kemény Erzsébet I. díjat nyertek az Olaszországban rendezett kétzongorás versenyen, valamint ebben az évben kapták meg az Artisjus-díjat.
1987 novemberében ünnepélyes TDK hangverseny volt a Tisza Szállóban, melyen közreműködött a főiskola valamennyi énekkara, zenekara és a művésztanárok.
1988-ban jubileumi díszhangversenyen vettek részt a színházban, melyben szintén közreműködött a főiskola összes kórusa Kreuter Vilmosné, Ordasi Péter, Berényi Bogáta, és dr. Mihálka György vezetésével, zongorán közreműködött Maczelka Noémi.
1989-ben a tanszéki hangversenyen elhangzott Liszt Ferenc: h-moll szonátája Maczelka Noémi előadásában és Wagner: Wesendonk dalok Szabadyné Békési Magdolna és Mészáros Emma előadásában.
A 80-as évek végéig emlékezetesek maradnak azok a karácsonyi koncertek, melyeket Berényi Bogáta szervezett. A nagy érdeklődésre való tekintettel a 89-es hangversenyt a Sportcsarnokban tartották, amely zsúfolásig megtelt. Közreműködtek az ének-zene tanszék hallgatói, akik pásztorjátékokat, reneszánsz táncokat mutattak be, többek között kórusművek, szavalatok is elhangzottak, és a zenekar karácsonyi énekeinek kísérete is emlékezetes marad, amelyet Avasi Béla komponált erre az alkalomra.
1990-ben Kardos Pálra emlékeztek az ének-zene tanszéken több héten keresztül. Meghívott vendégek: Delley József, Gregor József, Rozgonyi Éva, Bódás Péter, Péterné Frank Klára, Frank Oszkár, Horváth Dezső és Varga Ferenc.
1991-ben, Széchenyi születésének 200. évfordulójára rendezett emlékülés zenei műsorát adta Bárdi Sándor, Dombiné Kemény Erzsébet, valamint a főiskolai hallgatókból alakult férfikórus.
1991-től Csanádi László orgonaművész évenként több önálló orgonakoncertet adott, és a TDK hangversenyek zárónapján is több alkalommal közreműködött.
1994-ben Varjasi Gyula Rómában a Nemzetközi Palestrina Kórusversenyen vegyeskari kategóriában I. díjat nyert kórusával a Szegedi Dóm Énekkar karnagyaként.
1995-től a rendszeres tanszéki tanári hangversenyeket felváltotta a konferenci­ákon való szereplés és a főiskola nagy központi ünnepségein való közreműködés.
1995-ben az Országos Mentálhigiénés Konferencián és 1996-ban a tankönyves konferencia nyitóprogramjában vettek részt Brahms szerelmi dalkeringők c. darabjával, közreműködtek: Bárdi Sándor, Laczi Júlia, Szabadyné Békési Magdolna, Varjasi Gyula (ének), Dombiné Kemény Erzsébet és Maczelka Noémi (zongora).
1996-ban a Szegeden rendezett Európa-napon Maczelka Noémi a Szegedi Nemzeti Színházban Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraversenyét adta elő nagy sikerrel.
1997-ben a Tamás Gergely Alajos Alapítvány által az énekkarok számára hirdetett versenyen I. díjat nyert a Szegedi Dóm Énekkara, melynek karnagya Varjasi Gyula és amelyen elhangzott Tamás Gergely Alajos Nándorfehérvár 1456 című oratóriuma is a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola tanári zenekarának kíséretével, Altorjay Tamás, Kerényi Tiborné és Varjasi Gyula énekes szólisták közreműködésével és Gyüdi Sándor vezényletével.
A Zenei Világnapon a főiskola vegyeskarát Varjasi Gyula vezényelte Gárdonyi Zsolt Németországban élő zeneszerző és orgonaművész szerzői estjén, az elhangzó művek szegedi bemutatónak számítottak.
1997-ben az SZTE JGYPK Művészeti Intézet megalakulásának első évfordulóján a kiállítással egybekötött hangversenyen közreműködött a tanszék valamennyi hallgatója és tanára. Többek között előadásra került Dohnányi Ernő: Szegedi miséjének két tétele, mely a Szegedi Fogadalmi Templom felavatására készült kettős kórusra, négy szólistára és zenekarra. A zenekari szólamot zongorán szólaltatta meg Maczelka Noémi, közreműködött Bárdi Sándor, Laczi Júlia, Szabadyné Békési Magdolna, Varjasi Gyula (ének), Dombiné Kemény Erzsébet (orgona), vezényelt Jancsovics Antal Liszt-díjas karnagy, a betanításban segítettek Kreuter Vilmosné, Kurucz Zita tanárok. A műsoron elhangzott még Bárdos Lajos: Szeged felől című kórusműve dr. Mihálka György vezényletével, Kodály Zoltán: Vejnemöjnen című kórusműve Jancsovics Antal vezényletével és Maczelka Noémi zongorakíséretével, valamint Maczelka Noémi bemutatta Liszt Ferenc: Revive Szegedin című zongoradarabját, Dombiné Kemény Erzsébet Mendelssohn: Rondó capriccioso című darabját játszotta, Joóbné Czifra Éva Schubert: Tánc, Brahms: Szerelmi dalkeringők című műveiben működött közre, mint zongorakísérő, a szólisták a tanszék énekművész tanárai. 1997 decemberében Szatmári Géza 100. születésnapjára emlékeztek a Bálint Sándor Művelődési Házzal közös koncerten. Közreműködött Bárdi Sándor, Szabadyné Békési Magdolna (ének), Maczelka Noémi (zongora), Dombiné Kemény Erzsébet (zongorakíséret).
1997. december 11-én „Hagyományaink őrzése" címmel tartottuk az első tanári tanszéki koncertet a Hattyas sori épületben. Avasi Béla és Frank Oszkár 75. születésnapja, Jancsovics Antal 60. születésnapja tiszteletére. Avasi Béla ünnepi előadásában Bartalus Istvánról, a tanszék alapítójáról emlékezett meg. Majd felhangzottak Bartalus, Avasi és Frank Oszkár művei Maczelka Noémi, Szabadyné Békési Magdolna, Dombiné Kemény Erzsébet, Joóbné Czifra Éva és Varjasi Gyula előadásában.
A tanszék művésztanárai éveken keresztül a főiskola tanévnyitó, diplomakiosztó ünnepségein rendszeres közreműködők voltak.
A tanszéken végzett hallgatók közül igen sokan gazdagították az iskola hírnevét, országos és nemzetközi hírű elismertségre tettek szert. Ezek közül megemlítem azokat, akik a diploma megszerzése után felsőoktatási intézményben kaptak zenetanári állást:
Bánki Vera, Erdősné Fagler Erika,(gyakorló iskolai tanár) Erdős János, Faragó Laura, Fekete Amália, Garamszegi József, dr. Mihálka György, Monoki Lajos, Ordasi Péter, Pajor Márta, Vass Irén.


[1] Idézi: Tóth Gábor, (1994): A Tanítóképző-intézeti zenetanárok képzése (1908–1948). Magyar Pedagógia, 94. évf. 1–2. sz. 97.
[2] Bartalus István (1887): A magyar palotás zene és a népdalok. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Magyarország I., Bp.,); Bartalus István (1873-1896): Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye (I–VII., Bp.; Bartalus István (1861):101 magyar népdal, Pest; Bartalus István (1862): Gyermek dalhon; Pest; Bartalus István (1873): Thököly, Bercsényi nótái, Rákóczi induló képletei, Pest.
[3] Ruzitska György (Bécs, 1789–Kolozsvár, 1869. dec. 2.): zeneszerző, pedagógus. Bécsi tanulmányai után sokoldalú zenészként működött. 1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetitora és karmestere is volt. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai Conservatoriumot, melynek haláláig igazgatója és tanára volt. Alonso c. operáját 1829-ben Pesten mutatták be.
[4] Gönczy Pál (1817–1892) tanulmányait Debrecen ősi Kollégiumában folytatta, ahol a bölcsészettel ismerkedett. Együtt járt iskolába Arany Jánossal. Pályafutásának első próbaköve a Hajdúböszörmény melletti Zeleméren, Karap Sándor és Diószegi Sámuel birtokán létrehozott Árva-nevelő és Gyámintézet megszervezése és irányítása volt. Az előkészület során ez tette számára lehetővé a svájci tanulmányutat, ahol módjában állt megismerkednie Pestalozzi (1746–1827) pedagógiai elveivel, s részben annak gyakorlati megvalósításával. 1845-től az intézet valamivel több mint három éven át eredményesen működött. Igazgatója volt annak az 1852-ban megalapított fővárosi magán nevelőintézetnek, melyből 1859-ben a budapesti református gimnázium vált.
[5] Szerkesztő: Dombi Alice, Oláh János (2003): A XIX. századi magyar pedagógusok a polgárosodásért. Dombi Józsefné (2003): A XIX. század nagy pedagógusa Bartalus István zenepedagógiai munkássága 96. p. Kiadó: APC-Stúdió.
[6] Németh András és Pukánszky Béla, (1999): Magyar reformpedagógiai törekvések a XX. század első felében, Magyar Pedagógia, 99. 3. sz. 255. p.
[7] Apróné Laczó Katalin, Bereczki Sándor, Csillik László, Galgóczi Anna és Monok István (1998, szerk.): Szegedi Tanárképző Főiskola 1873–1998. Kiadó dr. Békési Imre, Szeged, 357.
[8] Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/Szeged2.html. A  letöltés ideje: 2011.07.02.
[9] Apróné Laczó Katalin, Bereczki Sándor, Csillik László, Galgóczi Anna és Monok István (1998, szerk.): Szegedi Tanárképző Főiskola 1873–1998. Kiadó dr. Békési Imre, Szeged. 533.old.
[10] Dombiné Kemény Erzsébet (2003): Az ének-zene tanszék szerepe az oktatásban és a kulturális életben, szemelvények a 75 év történetéből. SZTE Nyomda Kiadó, Szeged 10.
[11] Az 1883. évi középiskolai törvény rendelkezett a tanári képesítés feltételeiről és a vizsgálatok általános követelményeiről. Előírta a szakjukhoz tartozó tárgyak négyéves tanulmányozását. Az egyéves nevelői gyakorlatot, továbbá képesítő vizsga tételét a vizsgáló bizottság előtt. Tanítás terén a rendszeres módszertani értekezletek mellett a szemléltetés és a kísérletezések útján való tanítást is bevezette.
[12] Internet: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_4/pages/
020_zenei_elet.htm 2010. okt. 10.
[13] Dombiné Kemény Erzsébet (2003) Az ének-zene tanszék szerepe az oktatásban és a kulturális életben, szemelvények a 75 év történetéből. SZTE Nyomda Kiadó, Szeged 11.
[14] Apróné Laczó Katalin, Bereczki Sándor, Csillik László, Galgóczi Anna és Monok István (1998, szerk.): Szegedi Tanárképző Főiskola 1873–1998. Kiadó: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged. 181.
[15] Kávássy Sándor (1964, szerk.): A Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1963/64-es tanévről Felelős kiadó: Csukás István a Szegedi Tanárképző Főiskola igazgatója 9.
[16] Dombiné Kemény Erzsébet (2003) Az ének-zene tanszék szerepe az oktatásban és a kulturális életben, szemelvények a 75 év történetéből. SZTE Nyomda Kiadó, Szeged 12.
[17] Zsigmondné Pap Éva (2008): Doktori értekezés (Szeged zenei élete 1945 és 1960 között). 30. p.
[18] Kávássy Sándor (1964, szerk.): u. o. 11.
[19] Kardos Pál (Cegléden született 1927. febr. 9-én.) karmester, pedagógus, Liszt Ferenc-díjas (1972). Oklevelét a Nagykőrösi Tanítóképző Intézetben szerezte (1945). 1947-től Bp.-en tanított, ezzel párhuzamosan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakán diplomát szerzett (1952). 1953-tól 1961-ig a miskolci zeneművészeti szakiskolában tanított, 1955-től vezette az iskola leánykarát. 1961-től 1972-ig a Szegedi Tanárképző Főiskola docense. 1972-től haláláig Kecskeméten, a Kodály Zoltán Gimnáziumban tanított, vezette a leánykart és a Kecskeméti Városi Vegyeskart. Pedagógiai és művészi munkája mellett végig jelentős népművelő tevékenységet folytatott. Számos előadást, tanfolyamot tartott itthon, valamint külföldön. Kórusaival különböző nemzetközi versenyeken (Arezzo, Zürich, Debrecen) több díjat nyert. 1978. febr. 16-án halt meg Kecskeméten. Megjelent könyvei és jegyzetei: Kardos Pál (1969): Kórusnevelés – kórushangzás. Zeneműkiadó, Budapest; Kardos Pál (1968): Egyszólamúság az énekkari nevelésben. Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó, Szeged; Kardos Pál (1970): Karvezetés III. Intonálás. Tankönyvkiadó Vállalat Budapest; Kalmár Márton, Kardos Pál, Lugossy Magda, Mihályi Gyuláné (1973): Zenei nevelés az általános iskolában. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest.

[20] Dombiné Kemény Erzsébet (2003) Az ének-zene tanszék szerepe az oktatásban és a kulturális életben, szemelvények a 75 év történetéből. SZTE Nyomda Kiadó, Szeged 13.
[21] Megyeri János és Moholi Károly (1973 szerk.) Tanárképző Főiskola Szeged 1873 – 1973 Almanach 89.p.
[22] Békési Imre, Laczó Katalin, Csillik László, Bereczki Sándor, Galgóczi Anna és Monok István (1999): Szegedi Tanárképző Főiskola 1873–1998. Kiadja: Dr. Galambos Gábor főigazgató, Szeged 364–367.
[23] Péter László (1982): Kodály Szegeden. A Somogyi-könyvtár kiadványa, Szeged, 101.p.

 

 

 

SZTE JGYPK