Az általános iskolai matematikatanár-képzés 1928-ban kezdõdött az akkori Szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképzõ Fõiskolán. Az elsõ diploma 1932-ben került kiadásra. Ez a képzés azóta folyamatos.

A matematika oktatásának beindításán a fõiskolán olyan világhírû professzorok fáradoztak, mint Radó Tibor, Kalmár László, Lipka István. A legalapvetõbb matematikai diszciplinákat pedig olyan egyetemi professzoroktól hallgathatták már a kezdetektõl a fõiskolások, mint  Riesz Frigyes, Kerékjártó Béla, Rédei László, Kalmár László.

A matematikai tanszék vezetõi között olyan kiváló tudósok szerepelnek, mint Szõkefalvi-Nagy Gyula (1929-ben kapta meg kinevezését),  Szõkeflavi-Nagy Béla, Szép Jenõ, Szendrei János.  A felsorolt nevekhez kapcsolódóan különösen kiemelendõ, hogy a tanszék történetében mindig fontos volt az a -belsõ tanszéki feladatokon túlmutató- tevékenység, amely során az általános iskolai tanárképzés rendszerének, tanterveinek kidolgozásában mindig élen járt a többi tanárképzõ fõiskola vonatkozásában is. Ezzel a tanszék alapvetõen hozzájárult az általános iskolai matematikatanár-képzés folyamatos megújulásához és ugyanakkor a pozitív, stabil elemek, az értékek megõrzéséhez is.

A matematikai tanszék tanárképzési tevékenységének értékelésekor feltétlenül meg kell említeni azt a speciális helyzetet, amit az egyetem Bolyai Intézetének közelsége jelentett a kezdetektõl, ill. jelent ma is. Ez a jó kapcsolat egyértelmûen gyümölcsözõ több szempontból. Egyrészt az egyes egyetemi szemináriumok látogatása, Európa egyik legnagyobb matematikai könyv- és folyóirat állományát jelentõ könyvtárhoz való szabad hozzáférhetõség, az egyetem által elnyert tudományos pályázatokban való részvétel biztosítja, hogy a tanszék oktatói figyelemmel kísérhessék a tudomány fejlõdését és a matematika-oktatás módszertanának aktuális kérdéseit. Az oktatók folyamatos cseréje (kölcsönös átoktatás) hozzájárul ahhoz, hogy a színvonalas oktatómunka tapasztalatait egymás rendelkezésére bocsájtjuk, ami kölcsönösen gyümölcsözõ a két intézmény hallgatói számára. Az egyes tematikák összehangolása nagyban segíti az átjárhatóságot, ill. azt, hogy a hallgatók a fõiskola befejezése után különösebb zökkenõ nélkül folytathassák tanulmányaikat az egyetemen. Tapasztalataink szerint továbbtanuló hallgatóink az egyetemeken eredményesen tudnak építeni a fõiskolán szerzett alapokra.

/Kiemelkedõ a FEFA közös tanárképzés-fejlesztési pályázat -1994-95-, amibõl a tanszék részesedése több mint 2,5 millió Ft volt./

A fent említett jó kapcsolat (a tanszék utóbbi 3 vezetõje a Bolyai Intézetbõl került "át") nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tanszék feladatait illetõen nem volt és nincs is szereptévesztés.

Nevezetesen, tanszékünk soha nem akart és a jövõben sem akar a tudományos tevékenység területén "versenyezni" az egyetemmel, de teljes joggal büszke arra a szerepre, amit a matematikának, ennek a nehéz, egzakt - sokaknak száraznak tûnõ - tudománynak a közvetítésében, a tárgy megszerettetésében, törvényszerûségeinek megmagyarázásában, a jó általános iskolai matematikatanárok generációinak képzésében, kinevelésében betöltött, s tölt be ma is. Ez olyan - majdnem 70 év alatt felhalmozódott - érték a tanszéken, amelynek megõrzése - ma is és a jövõben is - minden, a magyar tanárképzésért felelõs személynek, szervezetnek kötelessége, bármilyen szinten is viseli ezt a felelõsséget. Az informális visszajelzések egyébként azt mutatják, hogy a Fõiskolán végzett matematikatanárok alapjában véve jól megállják a helyüket a tanári pályán.

Jelenleg a tanszéknek 11 fõállású oktatója van ( 2 kandidátus, 2 dr.univ., 2 egyetemi doktor, 3 fõ pedig jelenleg PhD ösztöndíjas). Ez a testület jelenleg közel 400 nappali tagozatos hallgatót és mintegy 30 másoddiplomást oktat ( a matematika 12 szakpárosítással szerepel fõiskolánkon).Kiemelendõ, hogy a tanszéki kollektíva jó néhány tagja rendelkezik a közoktatásban szerzett tapasztalatokal is.

Az utóbbi idõben - talán a felvételi mentességek nagy száma miatt is - a szakra felvett hallgatók felkészültsége elmarad a korábbiaktól. Mivel a színvonalból a tanszék nem akar engedni, ennek következtében az oktatók igen sok konzultációt tartanak, sokat foglalkoznak órán kívül is a hallgatókkal, sokkal rendszeresebb ellenõrzési tevékenységre kényszerülnek. Ennek is köszönhetõ, hogy számottevõen nem nagyobb a lemorzsolódási arány, mint korábban. Bár az elsõ két évben az érdemjegyek igen gyengék, a késõbbi félévek jegyei és a záróvizsga eredmények lényegesen jobbak, elfogadhatók.

A hallgatókkal a tanszék vezetésének és az egész tanszéknek a kapcsolata rendszeres és szoros a visszajelzések szempontjából is. Ezen jelzések szolgáltatnak alapot nem egyszer a hálótervek megújításához, új oktatási módszerek bevezetéséhez is.

Ami az oktatott tárgyak skáláját illeti, el kell mondani, hogy az alapozó tárgyak mellett a tanárképzés szempontjából alapvetõ jelentõségûek: az Elemi matematika, a Matematika módszertana, Számítástechnika, a Speciálkollégiumok, és a záróvizsgára való felkészülést nagyban elõsegítõ Szintetizáló szemináriumok. Az elméleti és gyakorlati órák aránya megfelelõ (35:44). A tanszék különös gonddal ügyel a tananyag folyamatos korszerûsítésére; a speciálkollégiumok keretében pedig igyekszik az egyes tudományterületek friss eredményeit is bemutatni. A tanszék oktatói által írt tankönyvek, jegyzetek közül van nem egy, amely ma is használatos a többi tanárképzõ fõiskolán ll. néhány egyetemen is.

Kiemelendõ, hogy a módszertani gyakorlatok vezetését évek óta tapasztalt általános iskolai szakvezetõk látják el. A hallgatók zárótanításainak kb. 80 %-án a tanszék oktatói is részt vesznek, s tapasztalataikat folyamatosan beépítik oktatási tevékenységükbe.

A tanszék által kitûzött szakdolgozati témák elég népszerûek a hallgatók között; többnyire színvonalas, értékes munkák születnek. (Pl. a 94-95-ös tanévben a matematika szakos hallgatók mintegy negyede a tanszéken írta szakdolgozatát.) A legjobb dolgozatokkal hallgatóink a TDK-kon sikerrel szerepelnek. A tanszék feladatmegoldó szemináriumot is szervez, amely hozzájárul ahhoz, hogy az érdeklõdõ hallgatók elmélyültebb gyakorlati és elméleti ismereteket szerezzenek. Ennek is köszönhetõ, hogy évek óta eredményesen szerepelnek hallgatóink a tanárképzõ fõiskolák évenkénti, hagyományos matematikai versenyein.

Igen nagy jelentõségû a tanszék tevékenységében az ált.iskolások közötti tehetséggondozásban való közremûködés. (Szakkörök, táborok szervezése, stb.)

A tanszék évtizedek óta jelentõs szerepet vállal a tanárok továbbképzésében. (Nyári Akadémiák, intenzív továbbképzés, egyes munkaközösségeknek tartott elõadások). Jelentõsnek mondható a tanszék oktatói által írott - a tanári munkát segítõ - könyvek és egyéb segédanyagok szerepe.

A szakképzést segítõ tudományos tevékenységet illetõen, kiemelendõk az egyes kutatási témák, amelyek az alaptárgyakhoz (algebra, analízis, geometria) és a matematika módszertanához kapcsolódnak.

A tanszék infrastruktúrája (könyvtár- folyóiratállomány) megfelelõen szolgálja az oktatást. Igen fejlett a számítógépes infrastruktúra, amely minden oktatónak hozzáférhetõséget biztosít, hozzájárulva ezzel az oktatást hatékonyan segítõ módszerek fejlesztéséhez.

A szak minõségi fejlesztésének záloga többek között a PhD-s képzésben résztvevõk aránylag nagy száma.

Az alapképzésben való részvétel mellett kidolgoztunk egy hatékony tanártovábbképzési rendszert, amelynek bevezetése ettõl a tanévtõl várható. Ezen túlmenõen a tanszék nyitott a fõiskolán mind nagyobb teret nyerõ posztszekundér képzésben való részvételre is.