Szilassi Lajos: A "Szilassi-poliéder" Fermat szülőházában

2002. április 29-én megjelent egy MTI hír, miszerint a "Szilassi-poliéder" néven ismert geometriai konstrukcióból szobrot készítettek Franciaországban, és ezt "a matematikus jelenlétében" avatták fel Pierre Fermat születésének 400. évfordulójával kapcsolatos ünnepség keretében.

Valóban így történt. Talán nem tűnik túlzott szerénytelenségnek, hogy magam számoljak be erről az eseményről. Mentségemre szolgál, hogy úgy érzem, az az elismerés, amelyben Beamunt-de-Lomagne-ban, a Toulouse közeli francia kisvárosban részesültem, nem csak nekem szól, hanem a magyar matematikusoknak, általában a magyar kultúrának, Magyarországnak. Ahogy mondani szokás, jó volt magyarnak lenni Fermat szülőházában.

Először tisztázni szeretnék egy félreérthető adatot: A már említett MTI hír a helybeli - sőt Fermat szülőházában működő - utazási iroda weblapja alapján készült, amely szerint a konstrukció 42,2 kg, felszíne 2,12 m2 és a hegesztések összesen 11,2 m- t tettek ki. Tehát ennyi a poliéder éleinek az össz-hossza. Az egész konstrukció - én inkább térplasztikának, mint szobornak nevezném - mintegy 1m él-hosszú szabályos tetraéderben helyezhető el, rozsdamentes króm-acélból készült.

 

 

Az április 27-re (szombatra) tervezett ünnepségre szóló meghívó e-mailt, hétfőn (22-én) adták fel későbbi vendéglátóim, melyet másnap délelőtt olvastam. Ezúttal köszönöm meg munkahelyemnek, a SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karának, hogy mintegy két óra alatt megteremtette az utazásom anyagi feltételeit, megvette a repülőjegyet számomra. Utóbb derült ki, hogy a szervezők ekkorra tudták kideríteni az e-mail címemet, intenzíven faggatva az internetet. Ezt megelőzően kölcsönösen nem tudtunk egymásról, pedig a "Szilassi projekt" mintegy két éve indult.

Beamunt-de-Lomagne egy több mint 800 éves múltra visszatekintő kisváros, Toulouse-tól mintegy 50 km-re. Az alig 4000 főnyi lakosság főként mezőgazdaságból él. Idegenforgalma most van fellendülőben. Az oda látogató turista egy ódon hangulatú, többnyire több száz éves házakból álló igen szép, dimbes-dombos tájba illeszkedő városkával ismerkedhet meg, melynek nem csak a világhírű matematikus - múzeumnak berendezett - szülőháza az egyetlen nevezetessége.

A XVII.. században épült temploma mai szemmel is igazán impozáns, méreteit tekintve (is) lenyűgöző. Szinte azt mondhatjuk, hogy minden ház egy-egy múzeum, vakolatlan téglafalaival, deszka-külsejű ablakaival, szépen faragott, kopogtatóval ékesített kapukkal. A városka nem csak tárgyi, hanem szellemi örökségeit is nagy gonddal őrzi. Pl. hagyományőrző néptánc- táborok színhelye.

A szombati ünnepség részeként tartottak egy Fermat életét, munkásságát elemző konferenciát. Fermat, aki jogászi tevékenysége mellett "műkedvelő" matematikus volt, egyetlen eredményét sem publikálta, matematikai munkásságát csupán a levelezéseiből ismerhette (ismerheti) meg az utókor. A konferencia előadója (a toulousei akadémia tagja) épp a napokban talált egy eddig még nem ismert levelet, amely matematikai szempontból is vizsgálatra érdemes adatokat tartalmaz. Mint mondta, alig várja, hogy elkezdhesse a levél tanulmányozását.

A konferencia mintegy 30 fős - többnyire matematikusokból álló - hallgatósága számára a másik érdekes téma, a "Szilassi-poliéder" volt, amely felavatásra várt az udvar közepén. Ezzel kapcsolatban jórészt a konstrukció kivitelezésével kapcsolatos beszámolót hallhatták a résztvevők, - amely engem is módfelett érdekelt - másrészt - ha már ott voltam - részletekbe menően érdeklődtek afelől, hogy hogyan lehet egy ilyen konstrukciót (ki- ill. meg-) találni. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a Párizsi Magyar Intézet igazgatójának, Dr. Csernus Sándornak azt a segítséget, amely során rendkívül gyorsan megszervezte, hogy a toulousei magyar közösség vezetője, Dr. Epstein Imre, valamint egy Toulouse-ban tanuló közgazdász PHD hallgató, Dobos Gergely segítségemre legyen nyelvi nehézségeim leküzdésében. Nem kevésbé hálás köszönettel tartozom nekik, akik másnap egy élményekkel teli városnézésben részesítettek Toulouse-ban a rózsaszínű városban. (Attól rózsaszínű - a helybeliek nevezik így - mert a legtöbb épület vörös téglából készült, vakolat nélküli, ami a 400 000 fős városnak egy csodálatos bájt és hangulatot ad.)

Ezek után tekintsük át a térplasztika keletkezésének a történetét: kik, hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy egy absztrakt térplasztika kerüljön a Fermat-ház udvarára, legyőzve a XVII és a XXI. század közötti időbeli, valamint Szeged, és a Fermat-ház közötti térbeli távolságot.

Mi a "recept"?.