Az általunk, nyugati emberek által használt számjegyeket arabnak hívjuk. Valójában azonban az arab számok nem ilyenek, hanem:
Az eredetileg indiai számjegyeknek mégis sok közük van az arabokhoz. Ők juttatták el Európába a spanyol Andalúzia megszállásával. Elterjesztésében fontos szerepet játszott még Gerbert d'Aurillac pápa a 9. század végén.
Gerbert d'Aurillac
Az átvett arab számok alakja azután folyamatosan változott, a középkorban például ilyen formában használták:
Az arab matematika a görög és a római civilizáció hanyatlásával indult fejlődésnek. Ekkor jelent meg, 600 körül Mohamed próféta, és az új vallás, az iszlám új távlatokat nyitott Arábia nomád népei előtt. A szellemi és gazdasági felvirágzás a próféta szülővárosában, Mekkában kezdődött. Mohamed halála(632) után folytatódott Szíria, Jeruzsálem, Mezopotámia, Irán, Egyiptom, Ciprus, Észak-Afrika és Szicília földjén át Spanyolországig. Az arabok előretörését Martel Károly, francia herceg serege állította meg Poitiers-nél 732-ben.
Bagdad volt a legfőbb központ. 832-ben Al Mamhun kalifa megalapította a Tudás Házát (Bait al Hikma). Itt a hadjáratok során összegyűjtött tudományos (csillagászati, matematikai, orvosi) szövegeket fordították és tanulmányozták. Legmélyebben a hindu algebrával és a görögök számtan-mértanával foglalkoztak, így a legnagyobb újítók az algebrában és a trigonometriában voltak.
Számrendszerüket az indiai matematikából
vették át, így ők is tízes alapú, helyiértékes rendszert használtak. Számjegyeiket
a lap tetején lehet megnézni.
A sok nyelvben megtalálható zéró szó (olaszul,
angolul zero, franciában zéro...) az arab "szifr" módosulása, és nullát
jelent. Tehát nem csak a számok alakját, hanem egynek még az elnevezését
is az araboktól kaptuk.