Az Eufrátesz partján elterülő, egykori mezopotámiai város, Babilon  volt az egyiptomi matematika forrása. Neve azt jelenti, Isten kapuja, vagyis ez lehetett a bibliai Bábel. Ie. 1100-as évektől élte fénykorát I.Nabukodonozor király hódításainak köszönhetően. A várost támadták az asszírok, de a nehéz éveket újabb felvirágzás követte: ha hihetünk Hérodotosz leírásainak, akkor ebből az időszakból valóak a függőkertek, a világ hét csodáinak egyike.

A babiloniak és sumérok társadalmi, kerekedelmi és vallási életéről, tudásáról az általuk hátrahagyott táblákból következtethetünk. Az általuk használt ékírás 60-as alapú, helyiértékes számrendszert használt. Ugyanezt alkalmazzuk napjainkban is az idő- és a szögmérésre. (A nap 24 órára osztása is mezopotámiai örökség.) Ez a fajta számrendszer megkönnyíti az osztás műveletét, hiszen a 60 számos osztóval rendelkezik, és így egyszerűbb a törtekkel való számolás.)

Az egység és a 60 jelölésére ugyanaz a szimbólum szolgált: , a 10: . A 60 hatványai között vagy helyet hagytak ki, vagy egy  jelet tettek. a szövegkörnyezetnek minden tévedést ki kellett küszöbölnie, és egyértelművé tenni a számot, mivel nem ismerték a nulla fogalmát.

5112 átírása pl. a következő: 
,azaz 1x60² + (10+10+5)x60¹ +  (10+2)x60⁰

A következő táblázatban megtalálhatóak 1-59-ig a számok:

vissza a főlapra