Római számok és rendszerük

Róma nevét alapítójáról, Romulusról kapta ie. 753-ban. Két és fél évszázaddal később megdőlt az etruszk királyság a félszigeten, és létrejött a római köztársaság. A rómaiak hamar benépesítették a későbbi Itália földjét. A 2. században terjeszkedni kezdett Görögország és Észak-Afrika felé, és ie.27-ben megszületett a Római Birodalom Augustus császárral az élén.

Rómától keletre isz. 330-ban létrejött Konstantinápoly az egykor görögök alapította Bizánc helyén. Ide menekültek a Róma által üldözött keresztények, és ebben a városban alakul ki az ortodox vallás.

A római számok rendszere különleges volt, és egyáltalán nem alkalmazkodott még a legelemibb számításokhoz sem.
Tízes számrendszer, amelynek fő szimbólumai az I, X, C és M (1, 10, 100, 1000), másodlagos szimbólumai a V, L, D (az 5 többszörösei).


1
5
10
50
100
500
1000
I
V
X
L
C
D
M

Additív számrendszert használtak, a szám értékét a jelek összevonásával kapták meg.

pl.: 9 római alakja IX, azaz 10-1
24 római alakja XXIV, azaz 10+10+5-1
1995 római alakja MCMXCV, azaz 1000+1000-100+100-10+5

Az MCMVC vagy az MCMLXXXXV forma tiltott volt. A számjegyeknek csökkenö sorrendben kellett következniük balról jobbra. Ezért nem tekinthető 1100-nak az MCMXCV alak első két jegye,hiszen a százas után ezres áll,ami azt jelenti 900.
A nagyon nagy számok felírásánál segített az egyszeres felülvonás, amely az 1000szeres szorzást jelentette, valamint a kétszeres felülvonás az 1000000szoros szorzás jelzésére.

vissza a főlapra