Erről a képről maga a művész ezt írta:

"Alul, az előtér baloldalán hever egy papírlap, amelyre egy kocka vonalai vannak felrajzolva. Két kör jelöli azokat a részeket, ahol a vonalak kereszteződnek. Melyik vonal van elöl, és melyik hátul? Egy időben elöl is, hátul is lenni, ez a háromdimenziós világban lehetetlen, ezért nem is lehet ábrázolni. Mégis rajzolható olyan tárgy, amely fölülről nézve más realitásnak felel meg, mint alulról. A fiú, aki a padon ül, egy ilyen kockaforma abszurdumot tart a kezében. Elgondolkozva szemléli a lehetetlen tárgyat, és láthatólag nincs a tudatában, hogy a háta mögött lévő Belvedere ugyanilyen lehetetlen módon van fölépítve. Az alsó szinten, a ház belsejében a létrán ketten kapaszkodnak felfelé. De egy emelettel följebb érve a szabadban találják magukat, és ismét be kell lépniük a házba. Nem csodálatos, hogy a társaságból senki sem törődik az alagsorban raboskodó sorsával, aki a rácsok közül panaszosan dugja ki a fejét?"

Mi is - hasonló módon kerülve az élet igazán nagy kérdéseit - foglalkozzunk csak a fiú előtti papírlap, valamint a kezében lévő lehetetlen tárgy problémájával!

A papírlap csak egy egyszerű láthatósági hibát sejtet:

Egy ilyen rajz elkészítéséhez elegendő, ha készítünk az élvázas kockáról egy általános helyzetű ortogonális axonometrikus képet, és - most épp szándékosan , de néha figyelmetlenségünk következtében - "elrontjuk" az élek láthatóság szerinti kihúzását.

Ezt tette egy Escher nyomdokain haladó grafikus is:

A fenti a kép az internetről származik.

Ugyancsak az internetről vettük le ezt a gif fájlt, amely erről a láthatósági hibával megátkozott alakzatról perspektív képet készít, a vetett árnyékát is lerajzolja, miközben még forog is az alakzat. Ez bizony dicséretes kivitelezéssel megoldott kifejezetten szép, szellemes ötlet.

Kíséreljük meg most egy olyan térbeli tárgy - pontosabban az ezt megjelenítő VRML fájl - előállítását, amely a megfelelő helyről nézve ilyen lehetetlen alakzatnak tűnik.

Ehhez elegendő volt készítenünk egy (négyzet keresztmetszetű gerendákból összeállított) kockát, amelyről általános helyzetű ortogonális axonometrikus képet készítettünk. A kívánt hatás elérése érdekében alkalmas helyre felvettünk még két-két kis téglalapot. A megfelelő kezdő kameraállás és a téglalapok helyének az összehangolása igényelt némi számolást. Emiatt célszerű kissé szemügyre venni az alakzat forrásfájlját.

A fiú kezében viszont egy ilyen alakzatot látunk, amelynek már a rajza is bonyolultabb, mint az előző.

Ezt az alakzatot külön is lerajzolta a művész, feltehetően a Belvedere előtanulmányaként:

Vajon találunk-e olyan térbeli alakzatot, amelynek ilyen a megfelelő helyről, megfelelő ábrázolási módban elkészített képe? Nyilvánvalóan több ilyen is konstruálható. A kérdés csupán az, hogy egy ilyen konstrukció mennyire igyekszik követni a művész által sugallt - lehetetlen - térbeli szituációt.

Íme, egy kísérlet egy ilyen térbeli alakzat előállítására.