A Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék története
A Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék 1949-ben alakult a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán_ azzal a céllal, hogy az 1945-től sorra alakuló szlovák iskolák számára képezzen szaktanárokat. Alapítására az akkor már nemzetközileg elismert irodalomtörténész-komparatista, Sziklay László (1912-1987) kapott megbízást. A tanszék életében sorsfordulót jelentett az 1955-ös év, amikor is Budapestről Szegedre helyezték át.
1956-ban Sziklay László lemondott a tanszék vezetéséről, de másodállásban továbbra is vállalta a szlovák irodalomtörténeti előadások megtartását. Teljes állásban a Magyar Tudományos Akadémia munkatársaként dolgozott. A tanszék vezetését 1956 szeptemberében Drien Károly vette át. 1959-ben a Neveléstudományi Tanszék élére nevezték ki docensi minőségben. Ekkor kapott megbízást a tanszék vezetésére Drahos Ágoston (1959-65), akit 1964-ben docenssé neveztek ki. Vezetési stílusát az aprólékos, precíz szervezőmunka jellemezte. 1959-től tanársegédként oktatta a nyelvészetet Szincsok György, a tanszék volt tanítványa. Távozása után a nyelvészet gazdája (1963-1994) Bacsa Pál lett, előbb tanársegédi, majd adjunktusi minőségben. 1963-ban újabb tanársegéddel bővült a tanszék oktatói kara Gyivicsán Anna személyében, aki 1967-ig tevékenykedett a tanszéken, mint az irodalmi szemináriumok vezetője és a szlovák folklór előadója.
A tanszék munkáját 1969-től anyanyelvi lektorok segítették. 1958-ban beindult a levelezőképzés, ami igen fontos volt a szlovák nyelv általános iskolai oktatásának presztízse szempontjából.
1975-ben került a tanszékre a pozsonyi Komensky Egyetem abszolvense, Maruzsné Sebó Katalin tanársegéd. A nyelvművelést és a módszertant vette át az akkor nyugdíjba vonuló Drahos Ágoston főiskolai tanártól. 1977-ben Drien Károly főiskolai tanár nyugdíjba vonulásakor a meghirdetett tanszékvezető docensi állásra nem érkezett pályázat. Ezért az új tanszékvezető beállításáig Nagy Antal oktatási főigazgató-helyettes irányította a tanszéket. Bacsa Pál adjunktust 1978-ban nevezte ki a főiskola vezetése a tanszék élére, ahol 1981-ig tevékenykedett. Emellett a nyelvészetet adta elő a hangtantól egészen a mondattanig nyugdíjba meneteléig (1994). A tanszék vezetésére Králik Aladár (1981-1991) adjunktus kapott megbízást, aki 1978-tól a békéscsabai Szlovák Gimnázium tanáraként, mint óraadó dolgozott a tanszéken. Králik Aladár irodalmat és nyelvművelést tanított.
Králik Aladár nyugdíjba vonulása után a tanszék vezetését Maruzsné Sebó Katalin vette át 1992-ben. 1994-ben kérte nyugdíjazását Bacsa Pál. 1994 szeptemberétől áll alkalmazásban Tuska Tünde tanársegéd, aki pozsonyi tanulmányai befejeztével került a tanszékre. Feladata a realizmus irodalmának, a helyesírásnak és a nyelvészetnek az oktatása volt. Jelenleg a nyelvtani ismereteket oktatja.
2007 szeptemberében indult el az új típusú, un. „Szlavisztika BA, szlovák nemzetiségi szakirány” nevezetű 3 éves alapképzés, melyet a Bölcsészettudományi Karral együttműködve oktat a tanszék. Az erre épülő tanári mesterszak akkreditációja is sikeres volt, így 2009 szeptemberétől beindul szlováknemzetiségi-tanár képzése is.
2008 elején a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán megalakultak az intézetek. Ennek értelmében a Szlovák, Román és Német Nemzetiségi Tanszékek alkotják a Nemzetiségi Intézetet, melynek vezetésével Maruzsné dr. Sebó Katalint bízták meg. A három tanszék önállóan, de intézeti kereten belül dolgozik.
A tanszék 60 éves története alatt a szlovák kultúra központjává, a nemzetiségi intelligencia kinevelésének műhelyévé vált. Távlatilag a tanszékeknek alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez, melyeket Európában és közvetlenül a mi régiónkban is az integrációs folyamatok idéztek elő.
