A Technika Tanszék története

Már a tanárképzők alakulásakor vitathatatlan volt a munkára ill. a kézimunkára nevelés szükségessége, nélkülözhetetlensége, de ennek konkrét megfogalmazódása az oktatott tananyagban még váratott magára. 1881-ben a tanárképző főiskolán egy új, ipari szakcsoport szervezéséhez kezdtek (csak a férfi tanárképzőn!), melyet azonban 1893-tól megszüntettek. De ettől kezdve elsősorban a természettudományi kör tárgyainál megtalálhatók a technika bizonyos részterületei (pl. mezei gazdaságtan és kertészettan; építészeti rajz, művészeti és tervező rajz; gazdaságtan stb.). A tanárnőképzőkben pedig a feltételesen kötelezett tantárgyak között található a női kézimunka és ipar, valamint az ipari rajz. Az egész képzés állandó változásban volt, a jobbítás szándéka általánosan jellemző. A gyakorlatok a szaktárgyaknál is megjelentek, hiszen már a budai Pedagógiumban és a budapesti Erzsébet Nőiskola polgári tanítónőképzőjében is voltak laboratóriumok (pl. fizikai, növénytani, állattani, vegytani stb.). Az évek múlásával a tantárgyak folyamatosan bővültek, differenciálódtak: bizonyos tárgyak eltűntek, majd újra megjelentek. 1921-ben került a kiegészítő szakkörök közé a kézimunka (szlöjd), amely kezdetben papír, fa-, és agyagmunkákat ölelt fel(csak férfiaknak).

A Szegedre költöző főiskolát átmenetileg szinte minden területen a megtorpanás jellemezte. Időbe telt a főiskola helyzetének stabilizálódása, épület és eszközparkjának, a tanítás megváltoztatott rendszerének kifejlődése, előre haladása.
 
 

A technika szak előfutáraként a Szegedre költözés utáni időszakban folyamatosan jelentek meg a természetrajz-vegytani szakkörök, majd a kiegészítő szakkörök: 1928-tól a kézimunka (szlöjd) csak férfiaknak, 1933-ban a mezőgazdaságtan (csak férfiaknak); 1934-től a női kézimunka, majd 1940-től háztartástan-gazdaságtan (csak nőknek) indult el. Kezdetben a főiskolán oktató tanárok zöme a polgári iskolák tanárai közül került ki.

A szlöjd tanszék kialakítására a polgári iskola földszintjén került sor. A fejlesztés Czöndör László ill. tanítványa Fogassy Ödön megbízott tanszékvezető főiskolai rendes tanár (1932-től) nevéhez fűződik, akik több könyv, tanterv, tanmenet, segédanyag és cikk megírásával is segítették hallgatóikat. Fogassy Ödön festőművész, de egyben ezermester volt, így több találmánya is megjelent, s az oktatást is folyton korszerűsítette. Ebben az időszakban a 2 főszak mellé "Kiegészítő szakkör"-ként volt választható a férfi kézimunka. Főbb oktatott tárgyak: rajz, papír-, fa-, agyag-, fém-, üvegmunka, a szlöjd elmélete. (A IV. félév lezárása után un. "alapvizsgálatot" is le kellett tenni.) A gyakorlathoz jól felszerelt műhely állt a hallgatók rendelkezésére, egy kisebb szertárral, valamint két tanterem szolgált előadóként.
 
 

 

	I.	II.	III.	IV.	V.	VI.	VII.	VIII.
Rajz	2	2
Papírmunka	2	2	1	1
Famunka	2	2	2	2	2	2	1	1
Agyagmunka			2	2
Szlöjd elmélete					1	1
Fémmunka					1	1	1	1
Üvegmunka							1	1
Tanítási gyakorlat							1	1
Összesen	6	6	5	5	4	4	4	4

A fejlődés határozott irányt mutatott a harmincas évekre a női kézimunka oktatásánál is: tantermet (varrógépekkel, szövőszékekkel felszerelve) alakítanak ki. A kiegészítő szakkör tananyaga elsősorban a díszítőrajzra, hímzésre, szabásrajzra és varrásra oszlott. A megbízott tanárok a gyakorló polgári iskola szakvezetői: Holló Mihályné (Hatos Kornélia), Sztrokay Mária ("a kézimunka szertár őre") 1934-től.
 
 

 

	I.	II.	III.	IV.	V.	VI.	VII.	VIII.
Szabás, varrás	2	2	2	2	1	1	1	1
Hímzés	3	3	2	2	2	2	1	1
Díszítőrajz	1	1	1	1
Női kézimunka tanítás módszertana					1	1
Technológia és díszítő művészetek							1	1
Tanítási gyakorlat							1	1
Összesen	6	6	5	5	4	4	4	4

A második világháború után 1947-ben kezdte meg a szegedi Pedagógiai Főiskola működését. A női kézimunka, a mezőgazdaságtani ismeretek és a szlöjd, mint kiegészítő szakkörök oktatását folyamatosan megszüntették mind a közoktatásban, mind a főiskolán. A két tanszékvezető 1950-től nyugdíjba ill. más intézményhez került. A megbízott oktatók nem jöttek vissza, ill. elmenekültek Szegedről, vagy munkanélkülivé váltak. Egy évig a Mezőgazdasági Tanszék és telep irányításával dr. Moholi Károlyt állami Tanítóképző Intézeti tanárt bízták meg, majd a gazdaság irányítása Pálfi Jánosné gondnok kezébe került 1956-ig. Ezután az új gondnok, Tóbiás Ernő költözött a területre, és segédmunkásokkal művelte meg a földet. Mezőgazdasági jellegű oktatás ekkor csak a Növénytani és állattani Tanszék keretein belül folyt.

A női kézimunka és a szlöjd oktatására ugyanez a sors várt. Időszakosan itt is szünetelt az önálló képzés, a tanszéket felszámolták. A termeket más célra alakították át, az eszközállomány részben átkerült a Fizika Tanszékre vagy a gyakorló iskolába, részben kiselejtezték. A tanárok számára azonban világos volt a gyakorlat szükségessége és jelentősége, a kézi munka fejlesztése. Egy időre a Fizika Tanszék keretein belül folyt "műhely gyakorlat" jellegű oktatás (mintegy a szlöjd, folytatása), igaz a fizika szakosok számára, melyet dr. Czímer László, dr. Kedves Miklós és dr. Veidner János is oktattott. 1954-től a háttérben már rendszeres konzultatív megbeszélések folytak a "technikai képzés" beindításáról; a gondolat felvetői, ébrentartói Márk Bertalan (aki Szegedről Pécsre került), Szűcs László az egri főiskoláról és Czímer László Szegedről. Az ő kitartásuknak köszönhetően egyre többen kapcsolódtak be az elképzelések kimunkálásába. Így az 50-es évek végére ismét hangsúlyt kapott a gyakorlati képzés. Az 1958 decemberében megvitatott 10 éves fejlesztési tervbe bekerült más főiskolai tanszékek szervezése mellett a politechnika is. 1959 szeptemberében pedig már választható szakok: a mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok, ill. a műszaki ismeretek és gyakorlatok is (de csak meghatározott szakpárokhoz). Ekkor még e két szak tanítását átmenetileg az állattan és Növénytan Tanszéken ill. a Fizika Tanszéken belüli kabinet látta el. A két új tanszék megszervezésére az 1960/61-es tanévben került sor. Ekkor a fő célkitűzés az volt, hogy a felsőfokú oktatás számolja fel az elszakadást a gyakorlati élettől.
 
 

A Mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok tanszék vezetésével dr. Pálfi Györgyöt bízták meg, aki korábban az állattani tanszéken dolgozott. Az alakuló tanszék "örökölte" a korábbi tangazdaságot és gyakorlókertet, valamint a főépület udvari szárnyának néhány szobáját. A tanszék saját erőből kezdett építkezni, némi segítséggel: megkapták az új, épülő leánykollégium helyén lévő kétemeletes bérház bontott anyagát. Az építésben segédkezett Kálmán Pikó Imre, nyugdíjas kőműves, Szélpál Mátyás főiskolai fűtő és ezermester, a hallgatók és a két tanszéki tanár Pálfi György és Nemes Csaba. 1960. ill. 1961-ben a tanszéki tanári kar további 2 fővel (Szabó Lászlóné és Bialoskursky Félix Bódog) bővült. A Tanítóképző Intézet megszűnésével a tangazdasághoz csatolták az újszegedi Hársfa utcai gyakorlókertet. Kocsival és lóval, valamint kis traktorral a bontott anyagokat a Liliom utcából hordták ki az Alsóvárosi feketeföldekre. Ez a munka hónapokon át tartott reggeltől estig és folyt az építés is. Eredmények: tanterem, iroda, folyosó, tanári szoba, tanműhely, szolgálati lakás, asztalos műhely, I. számú üvegház az előkészítővel, laboratórium, fotókamra, a kazánhoz 16 m kémény, baromfi fajtabemutató - csibenevelő épülete, kisállattenyésztési fajtabemutatók épületei, agrometeorológiai állomás, szabadtéri pihenő - tanterem az általános iskolások számára, II. számú. üvegház fűthetően, utak, járdák, sok száz méter kerítés; Újszegeden pedig géptároló szín, raktár, iroda, lakás, istálló. 1962-ben Ivanics János és Fehérvári Ferenc, 1963-ban Mihály Endre jött a tanszék tanárai közé. Ekkor nőtt a nappali tagozatos és a levelezőhallgatók száma is. A felsőbb vezetés a szegedi tanszéket példaértékűnek tartotta az ország valamennyi és a környező országok hasonló profilú intézményei számára. Nem sorolható fel a szakmai konferenciák száma - hazai, külföldi - egyaránt, ahol a szegedi tanszék nem képviseltette volna magát. Ezt tanúsítják a megírt jegyzetek, tankönyvek, tanulmányok, hazai és nemzetközi előadások, stb. Felsorolni sem lehet az élő bemutatók (fajtabemutatók) számát.

Erről a tanszékről választották az országos szakbizottsági elnökének Pálfi Györgyöt. A tanszék oktatói és dolgozói közül többen eltávoztak, helyettük újak jöttek, 1969-ben Ivanics János lett a tanszékvezető. 1970-ben új oktatóként Kondász István lépett be a tanszékre. Ekkor már megkezdődik a háttérben a tanterv megreformálása, egy új "Technika" tantárgy szakanyagának körvonalazódása.

A Műszaki ismeretek és gyakorlatok tanszék megszervezésével 1959-ben Timár Andrást bízták meg, aki fiatalos lendülettel fogott a rábízott feladat megvalósításához. Kezdetben az oktatói szobák és a tantermek, gyakorlati termek is a főépületben az április 4 útja 6. szám alatt kaptak helyet. Az alagsori lakások helyén földes termek, csupasz falak várták a szorgos kezeket. A komoly munka eredménye: előadóterem kialakítása, ahol a műszaki rajz órák és a papírgyakorlatok folytak. Famegmunkáló terem, raktár, géptani és fémmegmunkáló terem jelezték az előrehaladást. Igen sok segítséget kaptak vállalatoktól (pl. jól használható eszközöket ajándékoztak a tanszéknek).

A lánykollégium felépítésével a tanszék is új termeket kapott: előadó, fémtechnika, elektrotechnika, fotólaboratórium és raktár került kialakításra. A gépek beszerzési ütemének megfelelően tehát a tanszék új helyre, új tantermekbe költözött a tanárok szobái pedig a Gyakorló Iskola magasföldszintjére kerültek át. Az oktató csoport is változott, rövidebb ideig a tanszéken tanítottak: Szűcs Zsuzsanna, Miskolczi József, Schnöller Antal, Vlasits Kálmán; s a műszaki oktatásnak szentelve életüket a hatvanas évek elejétől itt tanított Hunya Mária, Szabó Tibor, Kőkuti Lajos, Kozma Róbert, Varga László és Várkonyi Nándor. ?k alakították, fejlesztették közös erővel az országszerte elismert szegedi tanszéket, s résztvettek a nemzetközi főiskolai élet színterén is. Nagy feladat volt kialakítani a tanszék arculatát és a kétkedőkkel elfogadtatni a műszaki gyakorlat szükségességét, valamint jegyzeteket, segédleteket készíteni. Az oktatók újra fogékonyak voltak, így karolták fel az oktatás technikai eszközeinek tanítását, az oktatástechnika programjának kidolgozását is. Részben vagy egészében ezen témakör oktatására jött a tanszékre Kiss Tibor, Kovácsné Buzai Klára és később Dobos Katalin, Kövesdi Katalin, Szűcsborús János. A tanárok jó kapcsolatot tartottak fenn a társintézetek tanszékeivel is, országosan ismert és elismert emberek voltak. Márk Bertalan (Pécs), Somos János (Eger) Tóth György József (Nyíregyháza) és Timár András (Szeged) műszaki tanszékeinek vezetői közös erővel harcoltak a technika megismertetéséért és megszerettetéséért. Hosszú és szívós munka eredménye volt, hogy a többféle elnevezés után eljutottak a "Techniká"-ig.

A fordulópontot 1974 jelentette, amikor az Akadémia a kidolgozott koncepciójukat elfogadta és kiemelt pályadíjjal jutalmazta. Ezután megnyílt az út a további korszerűsítés felé. Közben 1972-ben Timár Andrást főigazgató-helyettesi feladatok ellátásával bízták meg, majd 1973-ban külföldön kapott oktatói állást és helyét a tanszék élén Kőkuti Lajos vette át.

Az új technika tantárgy körvonalazódása mellett folyamatosan vált minden főiskolás számára kötelező tárggyá az oktatástechnológia is, ezért 1975-ben megalakult egy új tanszéki csoport kiválva a Műszaki Tanszék bölcsőjéből, Kozma Róbert vezetésével.

A Műszaki Tanszéken maradó oktatók együttműködve a Mezőgazdasági Tanszék oktatóival és más főiskolák tanszékeivel új koncepciót és tantervet dolgoztak ki. 1978-tól már eszerint oktattak és 1982-re a közoktatásba kerültek az első technika szakos tanárok. A technika szakos oktatás további fejlesztéséhez a nyugdíjba vonulók helyére új oktatók: Sándorné Tóth Zsuzsanna és Pitrik József jött.

Bár 1985-ben a szak folyamatos korszerűsítésének (az egyetemi képzéssel való egyeztetésnek) eredményeként új tanterv került bevezetésre, a Műszaki és Mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok tanszékek egyesülése még váratott magára.
 
 

A feltételek 1987-re értek meg és létrejött egy minőségileg új Technika Tanszék, vezetője Kőkuti Lajos lett. Időszakosan oktatott a tanszéken Honkó Mátyás, Fülöp Péter, a nyugdíjba menők helyére jöttek: Gion János és Hegedűs Antal.

Minden oktató szakterületének fejlesztésére fordította tudásának legjavát, s a tanítás mellett nagyon sokat foglalkozott a hallgatók oktatásával, nevelésével is.

A tantervfejlesztés, a tárgy elfogadtatása, az oktatás mikéntje, a korszerűsítés, mindig sok energiát vett igénybe, az oktatóknak folyamatos feladatot jelentett. állandóan szemelőtt tartották a megújulást, a fejlesztést. Tapasztalataikat, eredményeiket felhasználva, a tanterveket és a tananyagtartalmát folyamatosan fejlesztették és országos fórumokon ismertették. Szaktudásukat szervezett képzéseken és önképzés során bővítették, minden oktató ledoktorált és nyelvvizsgát tett.

Az évek múlásával újabb nyugdíjazások után 1995-ben a tanszék vezetését Kesztyűsné Dobos Katalin vette át. Erre az időre tehető a korábbi tantervfejlesztő munka gyümölcsének beérése, hisz 1996-ban teljesen új, országosan egyedülálló, NAT-hoz igazodó modul rendszerű oktatási program szerint tanulhattak már a hallgatók. Bár az oktatás feltételeinek korszerűsítése továbbra is fontos feladat, az oktatók pályázatok elnyerésével igyekeznek a nehéz viszonyok között is a fejlesztést biztosítani. Kiemelkedő eredmények: CNC technika, a CAD-CAM rendszerek, a robotika, az elektronikai, mikroelektronikai alapmérések, a számítógépes folyamatiránytás tárgyi és oktatási feltételeinek megteremtése. Tanszéki fejlesztő és kutatómunka keretében készültek el: számítógéppel irányított raktárkezelő géptani modellrendszer, folyadékáramlást elemző mérőpad, hidrokultúrás modul, fordulatszámmérő számítógépes egység, napelemes mérőhely, napkollektoros (víz és levegő közepes) mérőhely, mérési adatokat feldolgozó mérőhely, akusztikai mérőrendszer.

A hallgatói nyári szakmai gyakorlatok keretében oktatói irányítással - önálló szakmai, fejlesztő munkákra ösztönözzük hallgatóinkat. Ekkor elkészült fontosabb munkák: üvegház felújítás, nyúlház felújítás, csirkekifutó építés, hideg fóliaház építés, locsoló rendszer kialakítás, barackos telepítése, bemutató park építése, kerítés-kapu felújítások, szertár felszerelésének felújítása, bemutató modellek, metszetek készítése.

Az oktatók tudományos munkájának főbb irányai: légszennyezés matematikai modellezése, a hidrokultúrás növénytermesztés hazai alkalmazása, a technika - életvitel - közlekedés - környezetkultúra szakmódszertana. Bár technika szakon tudományos fokozat megszerzésére nincs lehetőség, az igényes oktatói munka mellett, színvonalas kutatómunka, aktív közéleti tevékenység is jellemzi a tanszéket. A felsőoktatás-pedagógiai, metodikai témák kutatásával párhuzamosan, készítettünk, a 10-16 éveseknek tantervet, tankönyveket és tanári kézikönyvet is az "Életvitel és gyakorlati ismeretek" műveltségterületre, hiszen a felsőoktatás és a közoktatás fejlesztése elválaszthatatlan. A fentiek is mutatják, hogy a tanszéki oktatóknál a korszerű elméleti tudás, a gyakorlati (mérnöki) ismeret, a nemzetközi kitekintés és a közoktatási tapasztalat szoros egységet alkot. Csak ez lehet a jövő modern, eurokonform iskolájának előfeltétele.
 
 

Ipari szakcsoport (férfiaknak; 1881-1893)

Kiegészítő szakkörök:

Kézimunka (szlöjd) csak férfiaknak (1921-50; mennyiségtan-természettan szakcsoportos hallgatóknak)

Női kézimunka (1934-50)

Mezőgazdaságtan (1933-50; csak földrajz - természetrajzi szakcsoportos férfiaknak)

Háztartástan - gazdaságtan (1940-50.)

Harmadik szak:

Műszaki ismeretek és gyakorlatok (1959-63. matematika -fizika ill. matematika-kémia szakpárhoz kapcsoltan)

Mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok (1959-63. csak biológia-földrajz szakosoknak)
 
 

Második szak (1964-től):

Műszaki ismeretek és gyakorlatok (1964-1978. matematikával párosítva)

Mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok (1964-1978. biológiával párosítva)

Technika: biológia, fizika, matematika szakkal (1978-)

népművelés szakkal ( 1984.)

számítástechnikával (1993-)

pedagógia-oktatástechnológia szakirány (1992-)

kémiával, testneveléssel (1997-)

 

	1932	1933	1934	1935	1936	1937	1938	1939	1940
Kézimunka (szlöjd)	2	6	3	6	4	6	4	12	23
Női kézimunka							13	32	21
Mezőgazdaságtan						3	7	6	11
Összesen	2	6	3	6	4	9	24	50	55

 

	1941	1942	1943	1944	1945	1946	1947	1948	1949
Kézimunka (szlöjd)	14	32	13	10	10	9	10	4	4
Női kézimunka	33	56	43	24	40	30	30	20	36
Mezőgazdaságtan	9	9	6	4	1	3	2	1	12
Háztartástan				3	4	11	10	6	5
Összesen	56	97	62	41	55	53	52	31	57

 

ÉV	1963	1964	1965	1966	1967
SZAK
matematika-fizika, műszaki ismeretek és gyakorlatok	23	22	47	34	59
matematika-kémia, műszaki ismeretek és gyakorlatok	15	14	18	19	19
biológia-földrajz, mezőgazdasági ism. és gyakorlatok	18	18	30	35	69
Összesen	56	54	95	88	147

 

ÉV	1968	1969	1970	1971	1972	1973	1974	1975	1976	1977	1978	1979	1980	1981
SZAK
matematika- műszaki ismeretek és gyakorlatok	21	16	14	16	29	29	19	22	29	22	15	21	8	6
biológia- mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok	31	9	23	16	17	10	10	15	15	13	19	12	10	15
Összesen	52	25	37	32	46	39	29	37	44	35	34	33	18	21

 

ÉV	1982	1983	1984	1985	1986	1987	1988	1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997
SZAK
biológia-technika	11	12	12	13	18	7	13	10	13	15	15	15	11	11	6	9
fizika-technika	9	14	7	11	11	9	5	11	11	9	1	15	3	8	5	9
matematika-technika	9	11	12	13	7	13	12	6	11	16	21	6	5	5	10	8
népművelés-technika							4
oktatástechnológia-technika															3	10
szlovák-technika
román-technika
Összesen	29	37	31	37	36	29	34	27	35	40	37	36	19	24	24	36

 

ÉV	1998	1999	2000
SZAK
biológia-technika	7	8	8
fizika-technika	7	4	5
matematika-technika	15	5	8
számítástechnika-technika	9	6	5
oktatástechnológia-technika	9	13	6
németnemzetiség-technika			1
román-technika		1
technika	9	2	14
háztartástan tanártovábbképzés	14	11	8
informatika-grafikuskultúra tanártovábbképzés	8	12
Összesen (technika szak)	56	39	47

Czöndör László főiskolai rendes tanár, tanszékvezető (1928-1937)

Fogassy Ödön Vendel a kézimunka (szlöjd) tanszék megbízott vezetője (1937-1949)

Timár András főiskolai docens (1959-1977) tanszékvezető

Dr. Kőkuti Lajos főiskolai docens (1963-1995) tanszékvezető

Kesztyűsné dr. Dobos Katalin főiskolai docens (1972-) tanszékvezető

Dr. Várkonyi Nándor főiskolai tanár (1964-1979)

Dr. Czímer László címzetes főiskolai tanár (1959-60)

Dr. Gion János főiskolai docens (1990-)

Dr. Pitrik József főiskolai docens (1982-)

Dr. Kozma Róbert főiskolai docens (1962-1975)

Dr. Kövesdi Katalin főiskolai docens (1973-1975)

Dr. Miskolczi József főiskolai docens (1963-1967)

Dr. Hegedűs Antal főiskolai adjunktus (1990-)

Sándorné dr. Tóth Zsuzsanna főiskolai adjunktus (1982-)

Fülöp Péter főiskolai adjunktus (1990-1993)

Hunya Mária főiskolai adjunktus (1963-1982)

Schnöller Antal főiskolai adjunktus (1959-1962)

Szabó Tibor főiskolai adjunktus (1960-1983)

Varga László főiskolai adjunktus (1960-1996)

Vlasics Kálmán főiskolai adjunktus (1962-1964)

Kiss Tibor főiskolai adjunktus (1971-1975)

Dr. Kovácsné dr. Buzai Klára főiskolai adjunktus (1971-1975)

Szűcs Zsuzsanna főiskolai tanársegéd (1963-1965)

Honkó Mátyás főmunkatárs (1987-1989 )

Szűcsborús János munkatárs (1972-75)

Oktatók a mezőgazdasági területen:

vitéz Szili Török Imre nyilvános rendes tanár, tanszékvezető (1931-1950)

Dr. Moholi Károly megbízott tanszékvezető (1950-1951)

Dr. Pálfi György tanszékvezető főiskolai docens (1959-1969)

Dr. Ivanics János tanszékvezető főiskolai docens (1962-1987)

Dr. Kondász István főiskolai docens (1970-1996)

Dr. Mihály Endre főiskolai docens (1963-1987)

Szabó Lászlóné dr. főiskolai docens (1961-1988)

Fehérvári Ferenc főiskolai adjunktus (1962-1969)

Nemes Csaba főiskolai adjunktus (1959-1961)

Bialoskursky Félix Bódog főiskolai adjunktus (1961-1963)

Dr. Király László díjtalan gyakornok (1943-1944)

Dobó István gazdasági előadó (1975-1980)

Huszta Gellért főmunkatárs (1989-)

Női kézimunka megbízott előadói:

Petrovay Ilona

Holló Mihályné (Hatos Kornélia)

Schaden Valéria (Veidner Jánosné)

Sztrokay Mária

 

Szabó G. Mihály	Csizmadia Jenő	Busa Zsemberi István
Dezső Mihály	Csorja Gyula	Borbola Istvánné
Bökönyi Gyula	Bohus Mihály	Bencsik Károly
Bullás Ferenc	Kohári György	Mészáros György
Mihácsi Ernő	Alexa István	Szilágyi Lajosné
Kovács József	Martonosi István	Papp Jánosné
Hogli Zsuzsanna	Ördögh Olga	Miskolcziné Galler Éva
Berkiné Bernát Éva

 

Pópity János	Dr. Száva Lajosné	Huszlik Tamás
Köteles József	Balogh György	Kovács Gyula
Bencze Pálné	Pápai István	Miklós Márta
Nagy István	Vörös Anikó	Sejben János
Magyarné Papp Imréné	Sejben Jánosné	Pálfi Jánosné
Bakos István	Tóbiás Ernő	Bakos Istvánné
Sejben József	Nagy Károlyné	Martonosi István
Sejben Józsefné	Bagaméri Jánosné	Lévai Sándorné
Ludányi Sándor	Ludányi Sándorné	Szeles Imréné