A vers vehikulumához rendelhető formai felépítéssel (a formációval) kapcsolatos gyakorlatok
Vass László
A formai felépítéssel kapcsolatban különbséget kell tennünk egyrészt kontextuális (az elemzendő vehikulumban adottnak feltételezett) és rendszerszerű (a kontextuális ‘mögött’ álló, konvencionálisnak feltételezett) formáció, másrészt lexikai (fonológiai, morfológiai, szintaktikai, makroszintaktikai) és poétikai (nyelvzenei, metrikai-ritmikai) formáció között.
A formáció valamennyi arculatára vonatkozóan figyelembe kell vennünk továbbá az organizációtípusok mindegyikét.
Egy szöveg formai felépítésére (= formációjára) utaló szimbólum; az előtérben álló grafika a kontextuális, a háttérben álló a rendszerszerű formai felépítést kívánja szimbolizálni.
E gyakorlattípus segítségével a következőkre vonatkozóan alkothatunk képet: egy-egy résztvevő
– milyen domináns szempontok alapján választ a rendszer kínálta lehetőségek közül;
– választása hogyan érinti a lexikai felépítést: a sorok összetevőinek sorrendjét, a szövegmondatokra való tagolást, a központozást;
– választása hogyan érinti a poétikai felépítést: a rímelést és a metrikai-ritmikai szerkezet figyelembevételét vagy figyelembe nem vételét;
– a rendszer nyújtotta lehetséges formák közül szerinte melyik illik jobban az adott szöveg mikro-, illetőleg makrokontextusába;
– melyik változat a kifejezőbb egy feltételezett kommunikációszituációra vonatkoztatva; s végül
– mindezeket hogyan, mivel magyarázza.
Ezeknek a gyakorlatoknak az elvégzéséhez – az azokat követően tervbe vett analitikus-kreatív elemzéstípustól függően – hol olyan vehikulumokat célszerű választani, amelyek domináns rím- és metrikai struktúrával rendelkeznek, hol olyanokat, amelyekben ezek a struktúrák nem, vagy alig játszanak szerepet.
(Egy adott vers vehikulumához rendelhető formai felépítéssel kapcsolatban megfogalmazható néhány gyakorlattípushoz lásd az Elkallódni megkerülni című könyv III. fejezetének hasonló című alfejezetét, valamint a jelen kötet II.1. alfejezetének a formációval foglalkozó részét.)
Rakovszky Zsuzsa: van gogh
A formációval kapcsolatos gyakorlatok egyikének alapjául Rakovszky Zsuzsa Van Gogh című versét választottuk.
Az Alföldi Jenő által összeállított Szép versek (Magvető Kiadó, Budapest, 1990.) című kötetben a 347. oldalon ennek a versnek a következő vehikulumát találtuk (lásd T4).
T4
van gogh
Minden, amit megszállt a nyár
– vashíd, barackfa, búzatábla–,
virágban áll vagy lángban áll,
krómsárga, okker, sárga-sárga.
A szem, az elme lángban áll,
lángban a kettő közt a pálya,
aztán a szürke ár, az ár:
depresszió, a lét apálya.
A gát bedőlt, nem zár a zár:
az idegpályákat bejárja
a külvilág élet-halál
sötét-fény skizofréniája.
Minthogy az adott vehikulum szembetűnőnek tartható rímstruktúrával és metrikai-ritmikai felépítéssel rendelkezik, várható, hogy a gyakorlat résztvevői erre viszonylag könnyen rájönnek, és az ő ‘versük’ létrehozásánál ezt meghatározó módon figyelembe veszik. Megjegyzendő még az is, hogy a vehikulum több sorában nem csak egy rímhelyzetben alkalmazható szó is akad. Az ezekkel a sorokkal kapcsolatban összeállított sorvariánsok jó lehetőséget adnak annak elemzésére, hogy melyik résztvevő, és mi módon vette figyelembe a rím- és a metrikai-ritmikai struktúrát együttesen.
A Van Gogh című verssel a felnőttekből álló csoporttal végeztettünk kísérletet. A feladatot a következőképpen készítettük elő: a vers minden sorának létrehoztuk valamennyi lehetséges (elfogadható) elrendezését; a sorvariánsokat azután úgy kevertük össze, hogy az eredeti verssor a variánsok tömbjeiben ne kerüljön mindig ugyanarra a sorrendi helyre; a variánsok tömbjeit a verssorok eredeti sorrendjében elrendezve kapták meg a kísérletben résztvevő személyek; s ennek alapján kellett megkísérelniük az eredeti vers rekonstruálását, illetve egy számukra elfogadható versvehikulum létrehozását.
A kísérlet céljára szolgáló vehikulum a T4/0 volt.
T4/0
1. a amit megszállt a nyár minden
b minden amit a nyár megszállt
c minden amit megszállt a nyár
d amit a nyár megszállt minden
e a nyár amit megszállt minden
2. a búzatábla barackfa vashíd
b barackfa vashíd búzatábla
c búzatábla vashíd barackfa
d barackfa búzatábla vashíd
e vashíd búzatábla barackfa
f vashíd barackfa búzatábla
3. a lángban áll vagy virágban áll
b áll virágban vagy lángban áll
c áll virágban vagy áll lángban
d virágban áll vagy lángban áll
e áll lángban vagy áll virágban
4. a okker sárga-sárga krómsárga
b krómsárga okker sárga-sárga
c krómsárga sárga-sárga okker
d okker krómsárga sárga-sárga
e sárga-sárga okker krómsárga
f sárga-sárga krómsárga okker
5. a a szem az elme lángban áll
b áll az elme a szem lángban
c az elme a szem lángban áll
d lángban áll a szem az elme
e áll a szem az elme lángban
f lángban áll az elme a szem
6. a a pálya a kettő közt lángban
b a kettő közt lángban a pálya
c a kettő közt a pálya lángban
d lángban a kettő közt a pálya
e lángban a pálya a kettő közt
f a pálya lángban a kettő közt
7. a az ár a szürke ár aztán
b a szürke ár az ár aztán
c a szürke ár aztán az ár
d az ár aztán a szürke ár
e aztán az ár a szürke ár
f aztán a szürke ár az ár
8. a depresszió a lét apálya
b a lét apálya depresszió
9. a a gát bedőlt nem zár a zár
b nem zár a zár a gát bedőlt
c bedőlt a gát nem zár a zár
d a zár nem zár bedőlt a gát
e nem zár a zár bedőlt a gát
f bedőlt a gát a zár nem zár
g a gát bedőlt a zár nem zár
10. a bejárja az idegpályákat
b az idegpályákat bejárja
11. a élet-halál a külvilág
b a külvilág élet-halál
12. a skizofréniája sötét-fény
b sötét-fény skizofréniája
A feladatot az alábbiak szerint fogalmaztuk meg.
A szöveg, amit kézhez kapott, egy vers sorai valamennyi lehetséges (elfogadható) belső elrendezésének tömbjeit tartalmazza. A tömbök sorrendje követi a verssorok eredeti sorrendjét.
(a) Válasszon ki mindegyik tömbből egy-egy sort úgy, hogy a kiválasztott sorok egy, az ön számára elfogadható verset alkossanak! Eljárását indokolja!
(b) Adjon címet a versének!
Az (a) feladat megoldásának eredményeit az 1. táblázat foglalja össze. A táblázat fejlécében az egyes tömbök sorai közül (kövéren szedett számokkal és kisbetűkkel) az eredeti sor jelét, első oszlopában a kísérletben résztvevő személyek sorszámát, ezt követően pedig az általuk választott sorvariánsok betűjelét tüntettük fel, az eredetivel megegyező sorok jelét egyszeres, az eredetivel megegyező rímszavú sorok jelét pedig kétszeres aláhúzással jelezve. A táblázat utolsó oszlopában a kiválasztott sorok közül az eredetivel megegyezők száma szerepel. (A sorkezdés és a központozás kérdéseivel itt nem kívántunk foglalkozni.) A táblázat záró része soronként összesíti a választások eredményét (utolsó sora az eredetivel azonos rímszavú variánsok számát tartalmazza).
[…]
Az (a) feladat megoldásainak elemzése az alábbi eredményhez vezet.
Ami a sorvariánstömböket illeti, megállapíthatjuk, hogy
– a 2., a 4., a 6., a 7. és a 9. sor kivételével a résztvevők többségének sikerült az eredeti verssort rekonstruálnia;
– ott, ahol nem az eredeti sort választották, a választás az esetek jelentős részében az azzal azonos rímszavú variánsra vagy variánsok egyikére esett;
– a második tömbből kiválasztott sorok tarkasága egyrészt logikai szempontokkal (a térszemlélettel stb.) függhet össze, másrészt a rímszerkezettel;
– a kiválasztott negyedik sorok eltérései hasonló megfontolásokra vezethetők vissza;
– a hatodik tömbből kiemelt sorok különböző hangsúlyviszonyok érvényesítése miatt mutatnak viszonylag nagy szóródást;
– a vers hetedik sorát csupán három résztvevő tudta helyreállítani, legtöbben az „e” változat mellett foglaltak állást, valószínűleg metrikai-ritmikai és szintaktikai megfontolásokból;
– a kilencedik tömbből a hangsúlyos szórendű „c” vagy más változatok mellett döntött a résztvevők háromnegyede, az eredeti sorra csak tizenegyen találtak rá;
– a 8. sorra szinte valamennyi résztvevő rátalált, a 7. sor ugyanis szemantikailag nemigen teszi lehetővé a „b” variáns választását;
– a 12. sort szintén csaknem mindenkinek sikerült rekonstruálnia, minthogy ehhez rímelő sort nem találhatni a tömbjében, s minthogy értelmezős szerkezetként való felfogása nehezen motiválható.
Ami a kísérletben résztvevők által létrehozott egyes megoldásokat illeti, megállapíthatjuk, hogy
– a 27. sorszám ú résztvevőnek sikerült valamennyi eredeti verssorra rátalálnia úgy, hogy a hatodik tömbből két megoldást javasolt (a „b” és a „d” variánst);
– a 41. sorszámú résztvevőnek egy kivételével sikerült rekonstruálnia a vers eredeti sorait (a hetedik tömbből választott „e” variáns rímel mind az eredetivel, mind pedig az ötödik sorral);
– a 40. sorszámú résztvevő a hetedik tömb variánsai közül szintén az „e” mellett döntött, s a másodikéi közül is az „e”-t választotta;
– a 14. sorszámú résztvevőnek a vers eredeti sorai közül mindössze hármat sikerült rekonstruálnia, sem a metrikai-ritmikai, sem a rímstruktúrára nem volt tekintettel; a 34. sorszámú résztvevő szintén csak három eredeti sorra talált rá – indoklását lásd később;
– ha az eredeti sor rímszavával azonos rímszavú variáns választását is ‘elfogadhatónak’ tartjuk, akkor a következő sorszámú észtvevők megoldásai állnak legközelebb az eredetihez: 2., 7., 18., 19., 23., 25., 27., 28., 29., 33. és 41., azaz a kísérletben résztvevőknek mindössze a negyedéé;
– a rím szerkezet sajátosságaira való tekintettel elfogadhatónak tartható továbbá a 9., 26., 32., 38. és a 40. számú résztvevő verse.
A résztvevők megoldásai közül lássuk itt teljes egészében egyrészt a T4/27 és a T4/41, másrészt a T4/37 és a T4/34 vehikulumokat. Minthogy a nagybetűs sorkezdés és a központozás kérdéseit itt nem kívánjuk elemezni, ezeknek a vehikulumoknak a bemutatásához az egységes (nagybetűs sorkezdést és központozást nem alkalmazó) kisbetűs írásmódot választjuk.
Az első (T4/27) vehikulum az egyetlen eredetivel azonos megoldást mutatja, a második (T4/41) egy ‘idegen’, de az eredetivel azonos rímszavú sort tartalmaz (ezeket az egyes sorok előtt álló * jelzi). – Az ilyen megoldásokat hasznos a globális metrikai-ritmikai struktúra szempontjából is elemezni, azaz azt vizsgálni, hogy milyen változást eredményez, ha valamelyik sor helyett annak ‘rímelő variáns’-át alkalmazzuk.
A hannadik (T4/37) és negyedik (T4/34) vehikulumokban találhatunk nem rímelő ‘idegen’ sorokat is (a rímszerkezet sajátosságainak figyelembevételével ezeket az egyes sorok előtt álló ** jelzi).
T4/27
minden amit megszállt a nyár
vashíd barackfa búzatábla
virágban áll vagy lángban áll
krómsárga okker sárga-sárga
a szem az elme lángban áll
lángban a kettő közt a pálya
aztán a szürke ár az ár
depresszió a lét apálya
a gát bedőlt nem zár a zár
az idegpályákat bejárja
a külvilág élet-halál
sötét-fény skizofréniája
T4/41
minden amit megszállt a nyár
vashíd barackfa búzatábla
virágban áll vagy lángban áll
krómsárga okker sárga-sárga
a szem az elme lángban áll
lángban a kettő közt a pálya
* aztán az ár a szürke ár
depresszió a lét apálya
a gát bedőlt nem zár a zár
az idegpályákat bejárja
a külvilág élet-halál
sötét-fény skizofréniája
T4/37
* minden amit a nyár megszállt
* barackfa vashíd búzatábla
virágban áll vagy lángban áll
krómsárga okker sárga-sárga
a szem az elme lángban áll
** a kettő közt a pálya lángban
* aztán az ár a szürke ár
depresszió a lét apálya
* bedőlt a gát nem zár a zár
az idegpályákat bejárja
a külvilág élet-halál
sötét-fény skizofréniája
T4/34
* minden amit a nyár megszállt
* barackfa vashíd búzatábla
* lángban áll vagy virágban áll
* okker sárga-sárga krómsárga
** lángban áll a szem az elme
** a kettő közt a pálya lángban
* aztán az ár a szürke ár
depresszió a lét apálya
** nem zár a zár bedőlt a gát
** bejárja az idegpályákat
a külvilág élet-halál
sötét-fény skizofréniája
A következőkben a kísérletben résztvevők eljárásainak indoklásait mutatjuk be vázlatosan írásbeli feljegyzéseik alapján.
Amint az a beszámolókból kitűnik, a vers eredeti vehikulumának rekonstruálására, illetőleg egy elfogadható versvehikulum létrehozására a résztvevők túlnyomó többsége formai és szemantikai szempontok együttes érvényesítésével tett kísérletet. Az egyik vagy a másik szempont kizárólagos érvényesítésére hivatkozó megoldásra is akad azonban jó néhány példa. A rendezésben „a .szójelentések, illetve a szintaktikai viszonyok logikus, párhuzamos egymásutánisága vezetett” – írja az egyik (a 3.) résztvevő; „tartalmilag egy széteső világ látványa, formailag pedig a rím és a zenei hatás motivált” – fogalmazza meg egy másik (a 9. sorszámú). Adott esetekben a formai és a szemantikai szempont egysége természetesen nem zárta ki az egyik vagy a másik dominanciáját, ahogyan az alkalmazott módszerek, stratégiák sokféleségét sem.
Bizonyos résztvevők (az 1., a 8., a 15. stb. sorszámúak) megkülönböztetett figyelmet fordítottak például arra, „hogy a kiválasztott sorok logikai, tartalmi szempontból illeszkedjenek egymáshoz”, de akadtak olyanok is, akik „egy érzelmi-hangulati szövegváz” –hoz (5., 13. stb.), vagy „a vers szimmetrikus hangulati felépítéséhez” igazodtak elsősorban (például a l0. résztvevő), miként szép számban olyanok is, akik például a rímképletet vagy a metrikai-ritmikai struktúrát részesítették előnyben, s végül olyanok is, akik bevallottan „inkább ösztönös ráérzés alapján” döntöttek (l0., 37. stb.). Egyesek (például a 3. résztvevő) azzal az indoklással, hogy csupán két-két választási lehetőség alapján könnyebb „az egymáshoz illő sorvariánsokat” megtalálni, az utolsó sorokkal kezdték a (re)konstrukciót, mások (például az 5. sorszámú) azzal az indoklással, hogy „csak az első sor önálló választás eredménye, a többi már ezáltal motivált”, az elsővel vagy az elsők egyikével. Ismét mások (például a 28. résztvevő) megpróbálták „skandálva mondogatni a sorvariánsokat”, s jambikus lejtésűekre bukkanva, eufonetikai, szintaktikai és szemantikai megfontolásokat is figyelembe véve választották ki meglehetősen gyakran a helyes első sort (1.c) mint „jó összegző-indító” sort (28.), s a további tömbökből ehhez rendeltek újabbakat, folyamatosan figyelemmel kísérve versük rímstruktúráját is. Ilyen vagy ehhez hasonló úton haladva néhány résztvevő (például a 30.) bevallottan túlkomplikálta kompozícióját, egy-két résztvevő (például a 28.) azonban olyan vershez jutott, amely számára „hangulatában és világlátásában is igazi versegész”, s amelyhez képest „egészen másféle felépítésű jó verset a megadott sorváltozatokból összerakni” nem tud.
Noha az eredeti verset mindössze egyetlen résztvevőnek sikerült rekonstruálnia, az eredetiekkel rímelő sorokból álló vehikulumot pedig a résztvevőknek csak egynegyede tudott előállítani, az indoklások legtöbb hivatkozása a vers rímszerkezetére vonatkozik. Útbaigazító jelentőségére a résztvevők több mint háromnegyed része utal. Mintegy húsz fő hivatkozik a metrikai-ritmikai struktúrára hasonló jelleggel (a rím szerkezettel együtt vagy a nélkül). Viszonylag sok hivatkozás olvasható az alakzatok (ismétlés, fokozás, részletezés, ellentét) által kínált lehetőségekkel kapcsolatban is (például a 2., a 14., a 17., a 25. stb. résztvevő indoklásában). A jóhangzás, zeneiség, a motívumok stb. szerepét már kevesebben említik.
Lássuk itt azoknak a résztvevőknek az indoklásait a maguk egészében, akiknek a megoldásait korábban idéztük. (A 27., a 41., a 37. és a 34. sorszámú résztvevő közül a 41. nem indokolta megoldását.)
27.
A jambikusság miatt választottam ki a sorokat a megadott módon.
37.
A rendezés során elsősorban a ráérzés vezetett, de ezt ellenőrizni próbáltam a ritmus, a dallam, a mondattani viszonyok segítségével. Kerestem azt a vezérfonalat, amellyel a szavak értelmes egésszé állnak össze. Sokat segített a rím. Választásaimban a szavak fontossági sorrendet tükröznek. Az első variációmat több helyen javítottam, mert a vezérfonal megtalálása után több részlet szorult kiigazításra. A végleges variáció megtalálása után nem tudok más variációt elképzelni, legfeljebb az idő függvényében.
34.
A megadott sorvariánsokat egyrészt ritmikai-metrikai okok miatt választottam (a lüktetés ismétlődése, sorokon át való kiteljesedése, fokozódása, „önmagába” való visszatérése, beteljesülése: a minden és a külvilág összekapcsolása), másrészt szemantikai szempontok miatt (a minden indoklása, részletezése ebben a lehetséges sorrendben teljesül ki, kerül részletezésre a lét apálya szerkezetig; a következő egységben a sorok ,végére helyezett névszók: nem zár a zár bedőlt a gát (9.e), bejárja az idegpályákat (10.a), a külvilág élet-halál (11.b) egy másik aspektusban mutatják meg a lét apályát, a skizofrénia szóba sűrítve a következményt).
A kísérletben résztvevő személyek megokolásaihoz az alábbi kommentárokat fűzzük:
– a beszámolók nagyobb része az adott sorvariánsok kiválasztását többnyire konkrét érvekkel támasztja alá, kisebb része a (re)konstruált vehikulum olykor evaluatív mozzanatokat is tartalmazó explikatív interpretációja, kevésbé szerencsés esetekben az egyes sorvariánsokhoz fűzött interpretatív megjegyzések sora (ez utóbbiak közé tartozik például a címre rátaláló, de összesen csak három eredeti sort rekonstruálni tudó 14. sorszámú résztvevő indoklása), maradó hányada inkább megoldási metódus, procedúra;
– a dominánsan formai szempontokat érvényesítő (re)konstrukciók a tartalmi, szemantikai szempontok, a dominánsan tartalmi, szemantikai szempontokkal operálók pedig a formaiak kontrollja alatt készültek általában, még ha például az egyetlen helyes rekonstrukciót végrehajtó (27. számú) résztvevő indoklásában csupán a metrikai-ritmikai szerkezet szerepére hivatkozik is;
– a formai szempontok dominanciája (elsősorban a rím- és a metrikai-ritmikai szerkezeté) rendszerint megbízhatóbbnak bizonyult, vagyis eredményesebb (re)konstrukciókhoz vezetett;
– általánosságban elmondható, hogy a különböző tényezők együttesen, egymást erősítve (ritkábban gyengítve) irányították a résztvevők munkáját.
A (b) kérdésre a kísérletben résztvevő személyek közül 32-en válaszoltak (heten 2 vagy több címet is adtak versüknek), ezek a válaszok (összesen 43) a következők:
1. Lángban
2. a. Depresszió
b. Skizofrénia
c. A XX. század embere
3. a. Július
b. Hőség
c. Robbanás előtt
4. a. Kánikula
b. Nyári hőség
c. Lángoló nyár
5. –
6. a. Élet – halál
b. Minden, amit megszállt a nyár
7. Lángban
8. Élni vagy elégni – ez itt a pálya
9. Élet – halál
10. A nyár skizofréniája
11. Depresszió
12. –
13.a. Nyár Szerbiában
b. Megtorpanás
14. Van Gogh
15.a. Ellenpontozás
b. Depresszió
c. A lét apálya
16. A semmi
17. Depresszió
18. –
19. Innen és túl
20. Kép
21.a. Megszűnt a lángolás
b. Megtorpanás
22. Sárga-szürke skizofrénia
23. Sötét lángolás
24. A sötét-fény skizofréniája
25.a. Sötét-fény skizofréniája
b. Fény és árny
26. –
27. Kohó
28. Skizofrén létünk
29. –
30. Az ár
31. Depresszió
32. Halálária
33. Lángban
34. Depresszió
35. Depresszió
36. A lét apálya
37. Félúton
38. –
39. –
40. –
41. –
A (b) feladat megoldásaival kapcsolatban az alábbi megjegyzéseket kívánjuk tenni:
– a vers eredeti címére egyetlen résztvevő talált rá, minthogy azonban ugyanő a legkevesebb eredeti sort rekonstruálni tudó két résztvevő egyike is, valószínűleg nem ismerte a verset;
– az eredetihez meglehetősen közel állónak tekinthető a 20. sorszámú résztvevő címválasztása: Kép;
– a megoldások zömében a címként választott szó vagy kifejezés a vers valamelyik sorának összetevője vagy összetevői, esetleg valamelyik sora;
– figyelmet érdemel az Ellenpontozás, az Innen és túl, valamint a Fény és árny cím.
Természetesen ez a kísérlet is elvégeztethető más – konkrétan megfogalmazott – kérdések alapján. Feladatul adhatjuk a kísérletben résztvevő személyeknek, hogy
– figyeljenek a rímekre;
– ott, ahol két azonos rímszavú sor közül választhatnak, ügyeljenek a metrikai-ritmikai szerkezetre is;
– alkalmazzanak grammatikai tagolást (nagybetűs (szöveg)mondatkezdést és központozást);
– próbálják meg az általuk létrehozott verset versszakokra tagolni;
– adjanak a versüknek ‘idézet’ jellegű címet;
– adjanak a versüknek olyan címet, amely a versben található kifejezések egyikét sem tartalmazza stb.
Ami a vers analitikus-kreatív megközelítését illeti, ahhoz a résztvevők megoldásai közül különösen azok a sorok szolgáltatnak hasznos információkat, amelyekre vonatkozóan a megoldásokban közel azonos súllyal szereplő variánsokat találunk (lásd például a 2. sornál a b19, f12, a 4. sornál a b19, d10, a 6. sornál a b14, dl8 s végül a 9. sornál az a11, e14 adatokat). A megoldásoknak és az eredetinek az összehasonlításakor főleg annak elemzésére kell súlyt helyezni, hogy (a) az eltéréseket az adott variánsok globális kohéziója kívánja-e meg, vagy sem – ez vonatkozik természetesen az eredetire is; (b) ahol a variánsok az eredetivel egyenértékűnek látszanak, található-e mégis olyan (rejtett) szempont, amivel az eredeti vers szóban forgó sorának felépítése megokolható.
